Viola Fátyol
– born in 1983, Debrecen, graduated from the Photography Department of the Moholy-Nagy University of Art and Design Budapest. In her practice relying on project-based conceptual photography, Fátyol intertwines the genres of set and documentary photo, primarily in the form of participative projects. In her works, she addresses current social topics such as gender roles and maternity through the personal experience of protagonists she gets to know in her own as well as in collective working processes. Viola Fátyol lives and works in Budapest.
My artistic activity unfolds in the field of conceptual photography, and my works are primarily project based. In the way I elaborate my images, I use a specific blend of set and documentary photography, but other genres such as land art, performance or participative art and their boundaries are also part of my focus since the beginning of my career.
All my works depart from a personal experience, memory or an event in my life. However, I do open the doors of my personal circles by placing the focus on universal questions that appear in my personal experiences. This leads me to deal with the analysis of family relations, with the thematic of ageing or processing the experience of giving birth or motherhood12.
In several of my series, I collaborate with communities that bear the social and cultural characteristics of the Hungarian countryside, especially the eastern border areas. I prefer not observe the chosen groups from the outside; instead, I try to become a participant myself and to stay with the community for a long time in order to form emotional bonds and friendships. The most complex of these projects is entitled “If you have a heart, what you did to me hurts you too” and presents the folk song choir of a small settlement located near the Romanian border3. The members of the folk song circle are elderly women who, with the help of the community, cope more easily with loneliness, the acceptance of aging, the great traumas of life45. I became a member of the folk song circle myself and we sang together for four years6. During this time, I took photos and videos and collected the old ladies’ words and stories while they were telling me stories about love and marriage, aging and death78. It is by interlacing texts and images that I elaborated the final form of the series, the visual world of which is a mixture between snapshots and staged scenes, as well as a combination of archive family images and songbook pages9.
My little boy was born in 2019, and this event, in addition to being the starting point for a whole new chapter in my life, also brought changes in my artistic activity. In the photographs that I have been taken since, the most important thematic for me is the joy of motherhood, the joy that this new life brings, but I also address issues concerning the notion of home – how it can come to life, its fragility, and the sense of shelter it conveys10. In the project entitled 204 that I spent the last two years working on, I deal with the traumatic experience of childbirth and the period that follows. The title reflects on the breast milk bottles I took to my baby who was lying in an incubator because of preterm birth for thirty-four days1112. The images are experimental, moving on the border of the photographic medium. The images I took in the hospital constitute the starting point of the project, I then realized analogue and digital collages with them and mixed painted as well as drawn elements with details of the original photos1314.
I met photography as an art medium during my university formation in Eger at the Károly Eszterházy Teacher Training College. Later, I pursued my education at the Moholy-Nagy University of Art and Design Budapest between 2006 and 2011, obtained my degree in photography, and also started my doctoral studies here. I have been teaching since 2006, to different ages and in different types of schools. I then became a lecturer at MOME Visual Culture Teaching Department, and currently hold a teacher position at the Photography Department of MOME since 201515.
This statement was edited in collaboration with curator Fanni Magyar (2021).
1Image: Viola Fátyol, White Flags – Table Football, 2018. Courtesy of the artist.2Image: Viola Fátyol, White Flags – Knife, 2018. Courtesy of the artist.
3Image: Viola Fátyol, If you have a heart, what you did to me hurts you too – The Bow, 2013-2017. Courtesy of the artist.
4Image: Viola Fátyol, If you have a heart, what you did to me hurts you too – Erzsike’s pool, 2013-2017. Courtesy of the artist.
5Image: Viola Fátyol, If you have a heart, what you did to me hurts you too – Aunt Margit with kittens, 2013-2017. Courtesy of the artist.
6Image: Viola Fátyol, If you have a heart, what you did to me hurts you too – Before the performance, 2013-2017. Courtesy of the artist.
7Image: Viola Fátyol, If you have a heart, what you did to me hurts you too – Quotations, 2013-2017. Courtesy of the artist.
8Image: Viola Fátyol, If you have a heart, what you did to me hurts you too – Quotations, 2013-2017. Courtesy of the artist.
9Image: Viola Fátyol, If you have a heart, what you did to me hurts you too – Details of the songbook, 2013-2017. Courtesy of the artist.
10Image: Viola Fátyol, My Son – Baptism, 2020. Courtesy of the artist.
11Image: Viola Fátyol, 204, 2019-2020. Courtesy of the artist.
12Image: Viola Fátyol, 204, 2019-2020. Courtesy of the artist.
13Image: Viola Fátyol, 204, 2019-2020. Courtesy of the artist.
14Image: Viola Fátyol, 204, 2019-2020. Courtesy of the artist.
15Image: Viola Fátyol, My Son – Breadfield, 2020. Courtesy of the artist.
– szül. 1983, Debrecen, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia szakán végezte tanulmányait. Fátyol projekt alapú konceptuális fotográfiai gyakorlatában a szcenírozott és dokumentarista fotográfia műfajait ötvözi, elsősorban részvételi projektek formájában. Műveiben a saját, és a közös munka során megismert résztvevők személyes tapasztalatain keresztül beszél olyan kurrens társadalmi témákról mint a nemi szerepek, az anyaság. Fátyol Viola Budapesten él és dolgozik.
Művészeti tevékenységem a konceptuális fotográfia területén mozog, munkáim elsősorban projekt alapúak. Képalkotói módszereim között egyaránt megjelenik a megrendezett és a dokumentarizmus felől közelítő fotó, emellett a fotográfia és más művészeti műfajok – mint a land art, a performance vagy részvételi művészet – határterületei is pályám kezdete óta foglalkoztatnak.
Minden munkám kiindulási pontja valamilyen személyes élmény, emlék, saját életem eseménye. A személyesség zárt köreit azonban kinyitom, és a saját élményeimben megjelenő univerzális kérdésekre helyezem a hangsúlyt. Így jelenik meg munkáimban többek között a családi kapcsolatok elemzése, az öregedés tematikája, vagy a szülés és az anyaság feldolgozása12.
Több sorozatomban is olyan közösségekkel foglalkozom, melyek a magyar vidék – különösen a keleti határterületek – szociális és kulturális sajátosságait viselik magukon. A választott csoportokat nem kívülről figyelem, hanem résztvevővé igyekszem válni, hosszú ideig maradok a közösséggel, így lehetőségünk van érzelmi kötelékeket, barátságokat kialakítani. Ezek közül a legösszetettebb projekt a „Ha van szíved, neked is fáj, amit velem tettél” címet viseli, és egy román határhoz közeli kistelepülés népdalkörét mutatja be3. A népdalkör tagjai idős nők, akik a közösség segítségével könnyebben birkóznak meg a magánnyal, az öregedés gondolatával, az élet nagy traumáival45. A népdalkörben magam is tag lettem, négy évig énekeltünk együtt6. Ezalatt fotókat és videókat készítettem, és a nénik mondatait, történeteit gyűjtöttem, miközben a szerelemről és a házasságról, az öregedésről és a halálról meséltek78. Szövegek és képek összefűzésével állt össze a végleges sorozat, melynek vizuális világában snapshotok keverednek megrendezett jelenetekkel, valamint archív családi képek és egy daloskönyv lapjai is részét képezik a képanyagnak9.
2019-ben megszületett a kisfiam, ez az esemény pedig amellett, hogy egy teljesen új életfejezet kezdőpontja, a művészeti tevékenységemben is változásokat hozott. Az azóta készült képekben a legfontosabb témaként jelenik meg az anyaság és az új élet felett érzett öröm, de helyet kapnak az otthont – annak megteremtését, bizonytalanságát, menedékjellegét – körüljáró kérdések is10. Az elmúlt két év legnagyobb lélegzetű, „204” című munkájában a szülés és az azt követő időszak traumatikus élményét dolgozom fel. A cím, az anyatejes üvegek számára reflektál, melyeket a korai szülést követő harmincnégy napban vittem a gyermekemnek, mialatt inkubátorban feküdt1112. A képek kísérletezők, a fotográfiai médium határterületein mozognak. Kiindulópontként a kórházban készült képek szolgáltak, melyekből analóg és digitális kollázsok születtek, valamint festett, rajzolt elemek keveredtek az eredeti fotók részleteivel1314.
Egerben kezdtem felsőoktatási tanulmányaimat az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán, ahol találkoztam a fotóval, mint művészeti médiummal. Ezután a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végeztem el a fotográfia szakot, 2006 és 2011 között, majd itt kezdtem meg doktori tanulmányaimat is. 2006 óta tanítok, különböző korosztályok és iskolatípusok után először a MOME vizuális kultúra tanár szak óraadója lettem, majd 2015-től a fotográfia szak oktatójaként dolgozom15.
A statement Fátyol Viola és Magyar Fanni kurátor együttműködésében jött létre (2021).
1Kép: Fátyol Viola, A megadás zászlói – Csocsó, 2018. A művész jóvoltából.
