Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky
Katalin Kortmann-Járay – born in 1986 in Budapest, and Karina Mendreczky – born in 1988 in Budapest, have been collaborating as an artistic duo since 2019, in addition to their individual practices. They create large-scale, often site-specific installations incorporating spatial, visual, textual, and acoustic elements. A key aspect of their work is the combination and reuse of various techniques and materials, including textiles, archival photos, steel, concrete, and clay. Their conceptual starting point often revolves around their female ancestors or mythical, archaic, and mystical female figures and their stories. Traditional female roles such as caregiving, nursing, or emotional labor serve as central symbols, reimagined as personified objects, creatures, or plants in their work. They often incorporate motifs from folklore, religious symbols, and well-known literary, historical, or musical elements to evoke a sense of collective memory installed in metaphorically fragile spaces. They explore themes such as the ecological crisis and its impact on humanity, the process of remembering, and contemporary animism. In 2023, they were awarded the Esterházy Award, and their work has been exhibited at venues including Q21 Salon in Vienna, Parallel Vienna, Budapest Gallery, and MODEM in Debrecen.
instagram.com/kortmannjaraykatalin
We’ve known each other for twenty-five years, since childhood. Growing up together has given us many shared experiences and memories, along with similar interests, aesthetic preferences, and even sources of inspiration12. We both studied graphic arts, Kati in Budapest and Karina in Vienna3. As an artist duo, we debuted in 2021 at the Parallel Vienna, represented by Rudolf Leeb Gallery. We share the work between each other, so the question of authorship is consciously pushed in the background. This method gives us more freedom, but also protects us. We created our first installation for the laboratory of the Department of Obstetrics of the Semmelweis Frauenklinik. We had absolute freedom in creating and the inspiring location allowed us to experiment with the space and the objects. The title of the installation, People Look Like Flowers at Last was borrowed from the book of American writer and poet, Charles Bukowski45.
The flower is a recurring motif in our installations, a tool to evoke the growing tendencies of animism today. Attributing consciousness and soul to objects and the environment is more often in many areas of life. The ecological crisis and the resulting sense of hopelessness and unfulfillment are driving the growing interest in spiritual approaches and worldviews. However, this shift can also be seen as a form of escapism, a desire to turn our attention elsewhere or inward. There is a rational, collective idea behind this phenomenon: if we don’t change our thinking and reshape our approach toward the environment, we cannot expect positive outcomes. One response to this realization has been the emergence of the new animism movement. Through our installations, which can be described as extended states of mind, we explore this phenomenon and its various manifestations67.
We often emphasize or conceal references in our work, with the final piece being the result of layering symbols and meanings. On one hand, this density encourages viewers to interpret freely; on the other, it’s a deliberate choice to introduce multiple layers of meaning. This approach also applies to the materials we use: natural and synthetic elements, archival and personal images, fragile Japanese restoration paper8910, and dystopian, rigid concrete111213 are placed side by side. The contrasting scales1415, seemingly opposite pairs, and shifts in time and space are intentional, with the ordinary and the grotesque complementing each other. We “reform” already existing characters, placing objects in a new constellation. We often include and transform personal or found objects, such as the larger pieces of flowers, which typically have a retro glass bulb16 as their head or base. Plants, typically viewed as passive living organisms, are a recurring motif in our installations, with parts that appear both vulnerable (evoking body parts and tissues) and prickly (suggesting self-defense). The exaggerated thorns and sharp leaves represent the agency of plants. At the same time, our animist approach often takes the form of personified, anthropomorphized objects, plants, and human body parts1718.
We aim to create a scene that feels both unfamiliar and familiar, intentionally rich in meaning and partly nostalgic. While it can be seen as a reflection of our current time, it’s equally important to invite the audience to engage with it; once that connection is made, the different layers of the narrative become easier to understand.
The creation of our spaces is preceded by extensive research. Our artistic research is guided by the freedom of our creative approach, even when drawing from scientific sources. The result is a lyrical, associative narrative where our shared influences—such as film, socialist children’s literature, and cartoons—are also present. Some references are emphasized, becoming central to the installation. One such reference is Margaret Cavendish’s short story Blazing World (1666), which we have incorporated19 into two installations as sound plays20.
A key point of reference in our individual practices is the home—the cultural and historical background of the place where we were born. Katalin Kortmann-Járay’s installation Backland21 revolves around Hungarian folk culture and mythology. It can be seen as a symbolic experiment or monument aimed at “cleansing” the cultural heritage that has been appropriated by politics. Alongside universal meanings, our work also integrates emotional events and personal, sometimes intimate, experiences. Karina’s work often includes female figures from her family, such as processing the loss of a mother at an early age22, and the story of her herbalist grandmother23, who served as the family healer. Despite the deep emotional engagement, these narratives unfold with poetic undertones, set within a fictional ecological tale and landscape.
We view the future of feminism in much the same way as we do ecological issues, hoping that forces that could hinder progress will not gain strength. However, certain women’s issues, such as regulations around pregnancy and abortion, have become highly politicized. This concern is addressed in one of our newest series of works2425. It’s significant that the first version of this piece was created for a group show centered on collaboration (Project833 art colony). Grassroots initiatives like this are crucial for maintaining the independence of artistic activities in the Central Eastern European region.
We both come from supportive families, a significant factor that has enabled us to actively pursue careers as artists. Even so, it remains difficult to maintain visibility in the art world. Kati has two children, and Karina is planning to start a family in the near future. Balancing the roles of mother (or parent) and artist is a challenge. Parenthood and the qualities traditionally associated with it are not only current themes in our work but also sources of inspiration. Traits historically and culturally linked to women, such as caregiving, are reflected in all of our installations and are key messages in our storytelling. The fragile, vulnerable objects or works placed on the floor are symbolically connected to this system of references: viewers need to take every step carefully, walking around the space with attention26.
The statement was written in collaboration with art historian and curator Viktória Popovics (2024).
1Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Transitional Objects, Transitional Landscapes, exhibition view, Erika Deák Gallery, 2023. Photo by Mátyás Gyuricza. Courtesy of the artists.
2Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Pair of Flowers, The Long Sigh of the Frog, exhibition view, am projects by Ani Molnár Gallery, 2024. Photo by Mátyás Gyuricza. Courtesy of the artists.
3Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Oasis, exhibition view, MQ Salon, MuseumsQuartier Vienna, 2023. Courtesy of the artists.
4Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Oasis - People Look Like Flowers at Last, exhibition view, Parallel Vienna 2022. Photo by Manuel Carreon Lopez. Courtesy of the artists.
5Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Oasis - People Look Like Flowers at Last, exhibition view, Parallel Vienna 2022. Photo by Manuel Carreon Lopez. Courtesy of the artists.
6Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Where All the Flowers Have Gone, exhibition view, Esterhazy Art Award at Ludwig Museum – Museum of Contemporary Art, Budapest, 2023. Courtesy of the artists.
7Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Where All the Flowers Have Gone, exhibition view, Esterhazy Art Award at Ludwig Museum – Museum of Contemporary Art, Budapest, 2023. Courtesy of the artists.
8Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Underpants, print on Japanese paper, detail from the installation Where All the Flowers Have Gone, Ludwig Museum – Museum of Contemporary Art, Budapest, 2023. Courtesy of the artists.
9Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Housecoat, 2019, etching on Japanese paper, Transitional Objects, Transitional Landscapes, exhibition view, Erika Deák Gallery, 2023. Photo by: Mátyás Gyuricza. Courtesy of the artists.
10Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Spider’s Web, iron, paper, transfer print on Japanese paper, 2023. Photo by: Mátyás Gyuricza. Courtesy of the artists.
11Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Home – Fortress (UP), mixed media, Transitional Objects, Transitional Landscapes, exhibition view, Erika Deák Gallery, 2023. Photo by Mátyás Gyuricza. Courtesy of the artists.
12Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, In Transition, concrete, ceramic, plexiglass, 2023. Photo by Mátyás Gyuricza. Courtesy of the artists.
13Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Paradise Carpet, transfer print on concrete, 2023. Photo by Mátyás Gyuricza. Courtesy of the artists.
14Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Mildewed, printed velvet, old furniture, cotton, 2023. Photo by Mátyás Gyuricza. Courtesy of the artists.
15Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Hypnagogia, concrete, iron, steel, ceramic, 2023. Photo by Mátyás Gyuricza. Courtesy of the artists.
16Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, We, pious souls, detail of the installation, Q Contemporary, Budapest, 2023. Photo by Benedek Regős. Courtesy of the artists.
17Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Buzz, polymers, mineral powders, 2022. Photo by Mátyás Gyuricza. Courtesy of the artists.
18Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Caul, plaster, paint, plastic, 2022. Photo by Mátyás Gyuricza. Courtesy of the artists.
19In collaboration with animation film director Marcell Mostoha.
20Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Buzz, installation view, Studio of Young Artists Assocation, Budapest, 2023. Photo by Mátyás Gyuricza. Courtesy of the artists.
21Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, BACKLAND, rusted iron, UV print on aluminum, paper, printed textile, Glassyard Gallery, 2023. Photo by Digitális Képműhely. Courtesy of the artists.
22Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Under the Eiderdown, digital print on textile, embroidery, 2023. Photo by Mátyás Gyuricza. Courtesy of the artists.
23Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Magdalene’s Carpet, digital print on textile, vase, etching on paper, 2023. Photo by Mátyás Gyuricza. Courtesy of the artists.
24Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, To Mrs. Gergely, version I, „Pulcrae mulieres”, Witch Island, Szeged, Hungary, 2024. Photo by Zsuzsi Simon and Benedek Bognár. Courtesy of the artists.
25Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Maleficae, From Bonfires to Online Witchcraft, installation view, Budapest Gallery, 2024. Photo by Tamás Juhász G. Courtesy of the artists.
26Image: Katalin Kortmann-Járay and Karina Mendreczky, Oasis - People Look Like Flowers at Last, exhibition view, Parallel Vienna 2022. Photo by Manuel Carreon Lopez. Courtesy of the artists.
Kortmann-Járay Katalin (1986, Budapest) és Mendreczky Karina (1988, Budapest) művészpáros különállónak is megmaradt művészeti praxisuk mellett 2019 óta dolgozik szorosan együtt. Közös munkájuk során nagyméretű, bejárható, olykor helyspecifikus installációkat hoznak létre térbeli, vizuális, szöveges és akusztikus elemek montázsából. Jellemző rájuk a különböző technikák és anyagok kombinálása, újrafelhasználása, mint a textil, archív fotó, vasból, betonból vagy agyagból készült tárgyak. Műveik koncepcionális kiindulópontja sok esetben női felmenők, mitikus, archaikus, titokzatos női karakterek, róluk szóló történetek. A hagyományosan nőkhöz társított tevékenységek (gondozás, ápolás, érzelmi munka) központi szimbólumként és átértelmezve, megszemélyesített tárgyakon, lényeken vagy növényeken keresztül épülnek be munkáikba. A metaforikusan is törékeny terekben előszeretettel használnak mesékből kölcsönzött motívumokat, kvázi vallásos szimbólumokat, ismert vagy ismerős irodalmi, történelmi és zenei elemeket, mellyel a kollektív emlékezet előhívására tesznek kísérletet. Az ökológiai válság és annak következményei, a környezeti tényezők emberre gyakorolt hatása éppúgy foglalkoztatják őket, mint az emlékezés folyamata és a kortárs animizmus. 2023-ban az Esterházy Art Award nyertesei, munkáik szerepeltek többek között a bécsi Q21 Salonban, a Parallel Viennán, a Budapest Galériában és a debreceni Modemben.
Huszonöt éve, gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Együtt nőttünk fel, ennek köszönhetően sok közös tapasztalatunk és emlékünk van, hasonló az érdeklődésünk, az esztétikai beállítottságunk, sőt az inspirációs forrásaink is12. Mindketten sokszorosított grafikát tanultunk: egyikünk Budapesten (Kati), másikunk Bécsben (Karina)3. Duóként 2021-ben mutatkoztunk be a Parallel Vienna-n a bécsi Rudolf Leeb galéria képviseletében. A közös alkotás során megosztjuk egymás között a munkát, ezáltal a szerzőség kérdése tudatosan háttérbe szorul. Ez módszer elsősorban nagyobb szabadságot, de egyben védelmet is nyújt a számunkra. Első közös installációnkat az egykori Semmelweis Frauenklinik szülészeti osztályának laboratóriumára komponáltuk. A kivitelezés során szabad kezet kaptunk, az inspiráló helyszínnek köszönhetően pedig lehetőség nyílt a térrel és a tárgyakkal való játékos kísérletezésre. A People Look Like Flowers at Last installáció címét Charles Bukowski amerikai író azonos című verseskötetéből kölcsönöztük45.
Installációinkban gyakran visszatérő virág sokrétű motívuma elsősorban a jelenben erősödő animista tendenciákra való utalás egy eszköze. A tárgyaknak, élettelen dolgoknak, környezetnek tulajdonított tudat és lélek az élet számos területén mutat erősödő tendenciát. Az ökológiai válság és az abból következő kilátástalanság, a jövőtlenség állapota mind olyan jelenségek, amelyek felerősítik a spirituális megközelítések és világszemléletek térnyerését. Ebben a tendenciában van egy eszképizmusnak tekinthető kivonulási, el- és befelé fordulási vágy is, azonban e jelenség mögött egy kifejezetten racionális, kollektív felismerés húzódik, miszerint ha nem változtatjuk meg a gondolkodásmódunkat, ha nem formáljuk át radikálisan a környezetünkhöz való viszonyunkat, nem remélhetünk túl sok jót. Erre a felismerésre született válaszként többek között az új animista irányzat. Kiterjesztett lelkiállapotnak is nevezhető tereinkkel alapvetően ezt a jelenséget és annak különböző megnyilvánulásait járjuk körbe67.
Gyakran rejtünk el vagy emelünk ki referenciákat, utalásokat, a kész munka valójában szimbólum – és referencia halmozások eredménye. A sűrűség által egyrészt szabad utat engedünk a befogadói asszociációknak, másrészt tudatos az egyes jelentések beemelése. Ugyanez elmondható az anyaghasználatról is: természet és szintetikus anyagok, az archív és a személyes képi források, a sérülékeny, restaurálásra (helyreállításra) használt légies japánpapír8910 és a disztopikus, merev, súlyos jellemzőket hordozó beton111213 kerülnek egymás mellé. A léptékváltások1415, a látszólagos ellentétpárok, az idő- és tér váltások által tudatosan megteremtett minőségek, a mindennapi és groteszk elemek egymást egészítik ki. Szabadon alakítunk át már meglévő “szereplőket”, jellemző ránk az ily módon való újrahasznosítás, a tárgyak új konstellációba helyezése. Sokszor emelünk be és alakítunk át személyes vagy talált tárgyakat, mint például a nagyobb virágok, amelyek feje-alapja jellemzően egy antik vagy retro üvegbúra16. A rendszerint passzív élőlényként elképzelt növény az installációkban visszatérő motívumként egyrészt sérülékeny (testrészekre, szövetekre utaló), másrészt szúrós (aktivizálható, önvédelemre emlékeztető) részekkel egészül ki. Az eltúlzott tövisek, éles levelek a növényi szereplő ágenciáját, cselekvőképességét hivatottak szimbolizálni. Ezzel párhuzamban az animista szemléletmód is rendszerint megszemélyesített, antropomorfizált tárgyak, növények, emberi testrészek formájában jelenik meg1718.
Az elsődleges cél egy erőteljes “ismeretlenül is ismerős”, szándékosan jelentés- terhelt, részben nosztalgikus jelenet létrehozása. Ezt nevezhetjük a korszellemre való utalásnak is, de fontos szempont a nézők részvételre szólítása: ha létrejött a kapcsolódás már könnyebben felfedezhetőek és befogadhatóak a történet különböző rétegei.
Az egyes terek megalkotását minden esetben hosszabb közös kutatás előzi meg. A művészeti kutatás alapja a művészeti hozzáállás nyújtotta szabadságunk még akkor is, amikor például természettudományos forrásokból építkezünk. A végeredmény egy líraian asszociatív történetmesélés, amelyben további közös alapok (mint pl a filmművészet, a szocialista gyermekirodalom és rajzfilm) hatásai is felfedezhetőek. Egyes referenciákat külön is megnevezünk, ezáltal a tér központi elemivé, vezetőivé avatjuk. Ilyen referencia például Margaret Cavendish Blazing World (1666) című novellája, amely két installációban is szerepet kapott hangjáték formájában (képek)1920.
Egyéni alkotói praxisunk fontos hivatkozási pontja a saját otthon, a születésünk helyének történeti és kulturális háttere. A Backland21 címet viselő installáció (Kortmann-Járay Katalin munkája) a magyar népkultúrával és mitológiával foglalkozik, mely a politikailag kisajátított örökség „megtisztítására” tett szimbolikus kísérletként vagy emlékműként értelmezhető. Az egyetemes jelentéstartalmak mellett érzelmileg meghatározó események és személyes, olykor intim élményeink is beépülnek munkáinkba. Karinára jellemző a családi hagyaték női szálának beemelése, a korán elvesztett anya emlékének feldolgozása22, inspirációs forrás a nagymama füvesasszony23 családon belüli gyógyító szerepének a története. A mély érzelmi érintettség ellenére, a történet költői felhanggal, egy fiktív ökológiai mesében és tájban bontakozik ki.
A feminizmus jövőjét az ökológiai kérdések témakörébe helyeznénk el, és csak remélni tudjuk, hogy nem erősödnek fel olyan folyamatok, amelyek visszavetnék a kérdéskört annak eredőjéhez. Ennek ellenére vannak olyan nőket érintő témák, mint a terhesség és terhességmegszakítás körüli szabályozások, mely sajnálatos módon erőteljesen átpolitizált kérdés lett. Ezt a problémát az egyik legújabb munka-sorozatunk is érinti történeti szempontból (is)2425. Lényegesnek tartjuk, hogy az említett munka első verziója egy együttműködésen alapuló csoportos kiállításra készült (Project833 művésztelep), amelyhez hasonló alulról szerveződő kezdeményezéseket rendkívül fontosnak tartjuk a régió művészeti aktivitásának függetlensége szempontjából.
Mindkettőnk támogató családi háttérrel rendelkezik, ez nagyon fontos körülmény, melyet nem titkolunk, enélkül nem lenne lehetőségünk művészként aktívan dolgozni. Mindezek ellenére még így is nehéz alkotóként látható maradni a művészeti szcénában. Egyikünknek két gyermeke van (Kati) másikunk (Karina) pedig a közeljövőben tervezi a családalapítást. Kihívást jelent helytállni mindkét szerepben: mint anya (vagy szülő), és mint művész. A szülőség és az ahhoz köthető kvalitások így mindkettőnk számára nemcsak aktuális témák, de inspirációs források is. A történetileg és kulturálisan jellemzően a női nemhez kötött minőségek, mint a gondosság és gondozás, illetve ezek motívumai minden közös installációnkban felfedezhetőek, üzenetük fontos pilléréit képezik a történeteinknek. Az tárgyak törékeny, sérülékeny mivolta, a földre helyezett művek is ebbe az utalás rendszerbe kapcsolódnak szimbolikusan: minden lépést gondosan kell megtennünk, figyelmesen törődve kell végigjárni a térben26.
A statement a művészek és Popovics Viktória művészettörténész, kurátor együttműködésében jött létre (2024).
1Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Transitional objects, transitional landscapes, kiállítási enteriőr, Deák Erika galéria, 2023. Fotó: Gyuricza Mátyás. A művészek jóvoltából.
2Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Pair of flowers, The long sigh of the frog, kiállítási enteriőr, am projects – Molnár Ani galéria, 2024. Fotó: Gyuricza Mátyás. A művészek jóvoltából.
3Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Oasis, kiállítási enteriőr, MQ Salon, MuseumsQuartier Bécs, 2023. A művészek jóvoltából.
4Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Oasis - people look like flowers at last, kiállítási enteriőr, Parallel Vienna 2022. Fotó: Manuel Carreon Lopez. A művészek jóvoltából.
5Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Oasis - people look like flowers at last, kiállítási enteriőr, Parallel Vienna 2022. Fotó: Manuel Carreon Lopez. A művészek jóvoltából.
6Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Where all the flowers have gone, kiállítási enteriőr, Esterhazy Art Award, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, 2023. A művészek jóvoltából.
7Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Where all the flowers have gone, kiállítási enteriőr, Esterhazy Art Award, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, 2023. A művészek jóvoltából.
8Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Underpants, nyomat japán papíron, a Where all the flowers have gone c. installáció részlete, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, 2023. A művészek jóvoltából.
9Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Housecoat, 2019, nyomat japán papíron, Transitional Objects, Transitional Landscapes, kiállítási enteriőr, Deák Erika galéria, 2023. Fotó: Gyuricza Mátyás. A művészek jóvoltából.
10Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Spider’s web, vas, papír, transzfer nyomat japán papíron, 2023. Fotó: Gyuricza Mátyás. A művészek jóvoltából.
11Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Home – Fortress (UP), vegyes technika, Transitional Objects, Transitional Landscapes, kiállítási enteriőr, Deák Erika galéria, 2023. Fotó: Gyuricza Mátyás. A művészek jóvoltából.
12Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, In transition, beton, kerámia, plexi, 2023. Fotó: Gyuricza Mátyás. A művészek jóvoltából.
13Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Paradise carpet, transzfer nyomat betonon, 2023. Fotó: Gyuricza Mátyás. A művészek jóvoltából.
14Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Mildewed, nyomott bársony, régi bútor, pamut, 2023. Fotó: Gyuricza Mátyás. A művészek jóvoltából.
15Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Hypnagogia, beton, vas, fém, kerámia, 2023. Fotó: Gyuricza Mátyás. A művészek jóvoltából.
16Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, a We, pious souls c. installáció részlete, Q Contemporary, Budapest, 2023. Fotó: Regős Benedek. A művészek jóvoltából.
17Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Buzz, polimerek, ásványporok, 2022. Fotó: Gyuricza Mátyás. A művészek jóvoltából.
18Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Caul, gipsz, festék, műanyag, 2022. Fotó: Gyuricza Mátyás. A művészek jóvoltából.
19Mostoha Marcell animációs filmrendezővel együttműködésben.
20Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Buzz, kiállítási enteriőr, FKSE, 2023. Fotó: Gyuricza Mátyás. A művészek jóvoltából.
21Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, BACKLAND, rozsdás vas, UV nyomat alumíniumon, nyomott textil, Glassyard galéria, 2023. Fotó: Digitális Képműhely. A művészek jóvoltából.
22Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Under the eiderdown, digitális nyomt textilen, hímzés, 2023. Fotó: Gyuricza Mátyás Gyuricza. A művészek jóvoltából.
23Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Magdalene’s Carpet, digitálils nyomat textilen, váza, rézkarc papíron, 2023. Fotó: Gyruicza Mátyás. A művészek jóvoltából.
24Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, To Mrs. Gergely, I. verzió, „Pulcrae mulieres”, Boszorkánysziget, Szeged, Hungary, 2024. Fotó: Simon Zsuzsi, Bognár Benedek. A művészek jóvoltából.
25Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Maleficae, A máglyától az online varázslásig, kiállítási enteriőr, Budapest Galéria, 2024. Fotó: Juhász G. Tamás. A művészek jóvoltából.
26Kép: Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina, Oasis - people look like flowers at last, kiállítási enteriőr, Parallel Vienna 2022. Fotó: Manuel Carreon Lopez. A művészek jóvoltából.
