Zsófi Barabás
– born in 1980 in Budapest. She studied painting, graphic design, and education, graduating from the Hungarian University of Fine Arts in 2004. She also attended art universities in the United Kingdom, Germany, and Japan. In 2022, she earned her DLA degree under the supervision of Ilona Keserü. Barabás has participated in numerous international residency programs, and in addition to exhibiting in Hungary, her work has been shown in the United States, Italy, and France. Her painting is characterized by organic abstract forms and bold colors. Graphic design plays a key role in her process, as she develops the compositions of her paintings from small-scale pen drawings. In her practice, recurring themes include the duality of plane and space, the transposition of elements from her paintings into physical space, and the desire to give painterly ideas a three-dimensional form.
Drawing, painting, and creating spatial forms is fundamental to me. Through this practice, I can express what interests me and how I see the world. Continuously exploring and shaping these ideas is as essential to my life as breathing. Being an artist means that I don’t just engage in this work when others are at their jobs. As Paul Auster says, in the morning, he goes to the room where he writes and works for eight hours. I can’t switch to another identity after finishing my work – this creative lifestyle is part of who I am. Even after the physical act of painting, drafts and concepts continue to circulate in my mind.
I am inspired by my travels, music, the noises of cities or human relationships. These influences appear in my paintings as abstract forms. I am particularly fascinated by maps and aerial views of the Earth, their scale and shapes – often inspired by the contours of islands, peninsulas, and bodies of water seen from above1. Every day, I create numerous sketches with black pen on small pieces of cardboard or in sketchbooks2. At this stage, the colors are not yet present. I fill the intersections of the lines with different shades, marking for myself the areas on the canvas where I will apply paint generously. The colors and textures in my paintings often evoke the surfaces I encounter on the streets. I take many photos during my walks, which I incorporate into my work in various ways. Occasionally, I’m also inspired by artists from different periods – for example, I created an homage to Rothko3.
There are many different artistic approaches. Some artists directly address social and political issues in their work, while others create their world, separate from everyday concerns. I belong to the latter group. My painting exists in a sovereign world, where I don’t respond to current political or social issues, though I am interested in them and have my own opinions.
However, in 2012, my friend and fellow painter Zsuzsa Moizer and I created an educational drawing book for children titled Everyone Can Draw4. In this book, and the following one, Everyone is Different, social issues were addressed through various exercises. Additionally, my works have been sold at charity auctions for many years. I find this particularly important – beyond raising awareness of certain social issues, these organizations also receive financial support.
I’ve been a full-time artist for a while. Earlier I was teaching and worked as a graphic designer. Now I come to the atelier every morning and work on whatever I want. I design and paint, with all the time and space needed to realize my concepts.
I view my artistic practice as a process and try to keep an eye on the bigger picture. Different cycles of my work build organically upon one another, developing from one phase to the next. My travels and the topics that interest me drive change, sometimes even inspiring a shift in medium. I’m often fascinated by an artist’s entire body of work, particularly how they continuously reinvent themselves. Willem de Kooning, for example – even in the years leading up to his death, was able to transcend himself, creating a series of paintings that felt fresh and exciting.
My travels and the residency programs I’ve participated in have introduced new ways of expression and different media. In 2009, I spent four months at the Tokyo University of the Arts (Geidai). A classmate and I were invited to exhibit in the countryside, where we presented our work in the spaces of an abandoned school. I discovered unused microscope boxes, which I filled with small installations reflecting my experiences in Tokyo, about the frustrating feeling of the crowd in a big city5 or the Sakura blossom in April6. Upon returning to Budapest, I created an entire series based on these moods, even crafting one of the installations at full scale, as if you could step inside one of these boxes78.
I’ve been intrigued by the expansion of panel painting into the space since the early 2000s. During this time, I began cutting elements from plywood and nailing them together, painting them just as I would on a canvas9. In 2019, I was invited to a sculpture symposium in Kecskemét, where I had the opportunity to create works from metal. There, I made large-scale steel sculptures, essentially folding my drawings into three-dimensional space1011. I followed this direction in 2022 when I created my painterly relief series Clouds and later Stratus121314 .These organic wooden forms are like enlarged versions of the compositions from my paintings on canvas – sculpted and then painted. The organic elements sometimes come together and at other times distance themselves. These works also reflect my relationships. They express intimate situations and dramatic moments, told through colors on flat surfaces where I attempt to create spatial depth through composition. The layers and transitions in the work capture the complexity of human relationships15.
Women artists are underrepresented in museum collections or exhibitions compared to men. Many countries and institutions are aware of this and have made efforts to balance this situation. A significant moment for me was the Women in Abstract exhibition in Paris in 2021, where four Hungarian artists were featured: my master, Ilona Keserü, Dóra Maurer, Judit Reigl and Vera Molnár. I’ve had positive experiences with the local art scene and collaborating with art institutions, and I don’t feel discriminated against. Perhaps I entered the scene at a time when this issue was already being addressed and gender equality in the Hungarian art world started to improve.
Political and social issues are part of our daily lives. I often ask myself: what can I contribute, what values can I create, and how can I help communities in need? I believe that through small actions – such as educational programs for children, participating in charity auctions, leading guided tours, and artistic collaborations – changes can be made in society.
The statement was written in collaboration with the artist and design- and art historian Luca Adamik (2024).
1Image: Zsófi Barabás, North Side, 2022, acrylic, oil on canvas, 120x180 cm. Courtesy of the artist and Erika Deák gallery, Budapest.
2Image: Zsófi Barabás, drawings in the studio, 2024, pen on paper. Courtesy of the artist and Erika Deák gallery, Budapest.
3Image: Zsófi Barabás, Thicket, 2021, acrylic, oil on canvas, 150x200 cm. Courtesy of the artist and Erika Deák gallery, Budapest.
4Image: Zsófi Barabás, Zsuzsa Moizer, Everyone Can Draw (drawing book for children), 2012. Courtesy of the authors.
5Image: Zsófi Barabás, Lines in the Sky, 2009, mixed media, 17,3x17,3x14,5 cm. Courtesy of the artist and Erika Deák gallery, Budapest.
6Image: Zsófi Barabás, Sakura, 2009, mixed media, 22,2x27,3x27,3 cm. Courtesy of the artist and Erika Deák gallery, Budapest.
7Image: Zsófi Barabás, Japanese Boxes, installation view. Courtesy of the artist and Erika Deák gallery, Budapest.
8Image: Zsófi Barabás, In Japan, 2009, mixed media, 360x310x420 cm. Courtesy of the artist and Erika Deák gallery, Budapest.
9Image: Zsófi Barabás, Finland, 2004, oil on plywood, 63x58x2 cm. Courtesy of the artist and Erika Deák gallery, Budapest.
10Image: Zsófi Barabás, Steel No 1, 2019, steel, 173x134 cm. Courtesy of the artist and Erika Deák gallery, Budapest.
11Image: Zsófi Barabás, Unfolded Motion, installation view, Erika Deák gallery. Courtesy of the artist and Erika Deák gallery, Budapest.
12Image: Zsófi Barabás, Cloud 8, 2022, acrylic, oil on canvas, 48x53x4 cm. Courtesy of the artist and Erika Deák gallery, Budapest.
13Image: Zsófi Barabás, The Weight of Clouds, installation view, Erika Deák gallery, 2022. Courtesy of the artist and Erika Deák gallery, Budapest.
14Image: Zsófi Barabás, Stratus 15, acrylic, oil on canvas Courtesy of the artist and Erika Deák gallery, Budapest.
15Image: Zsófi Barabás, From Where the Sea Can be Seen, installation view, Erika Deák gallery, 2024. Courtesy of the artist and Erika Deák gallery, Budapest.
– született 1980-ben Budapesten. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetem festészet, tervezőgrafika és pedagógia szakán végezte el 2004-ben, de járt Angliában, Németországban és Japánban is művészeti egyetemekre. Doktori fokozatát 2022-ben szerezte meg, mestere Keserü Ilona volt. Számos nemzetközi rezidencia programon vett részt. Hazai kiállításai mellett Finnországban, az Egyesült Államokban, Olaszországban és Franciaországban is bemutatták műveit. Festészetét az organikus absztrakt formavilág és erős kolorit jellemzi. Munkásságában meghatározó szerepe van a grafikának; kisméretű tollrajzaiból kiindulva alkotja meg festményei kompozícióit. Művészeti gyakorlatában ciklikusan megjelenik a sík és a tér kettősségének témája, a festményeiből kiragadott egyes elemek térbe való áthelyezése, a festői gondolatok plasztikussá tételének vágya.
Számomra a rajzok, festmények, térbeli alakzatok kitalálása és megvalósítása alapvetés. Ezen keresztül tudom megfogalmazni, hogy mi foglalkoztat, hogyan látok egy világot, aminek a folyamatos megmutatása és alakítása pont annyira része az életemnek, mint a lélegzés. A művészi lét velejárója, hogy a tevékenységet nem csak akkor űzöm, amikor mindenki más is munkában van. Paul Auster mondta, hogy reggel bemegy a szobába, ahol ír és dolgozik 8 órát. Én a munka befejeztével sem tudok átváltani egy másik identitásba, az alkotói létforma hozzám tartozik. A gondolataimban a festés fizikai aktusa után is ott kavarognak a tervek, elképzelések.
Inspirálnak az utazásaim, a zene, hangok a városokban, vagy az emberi kapcsolatok. Ezek a hatások jelennek meg a képeimen absztrakt alakzatok formájában. Foglalkoztatnak a térképek és a Föld felülnézeti képei, azoknak léptéke, formái, amik gyakran a repülőből látott szigetek, félszigetek, szárazföld és tavak kontúrjaiból erednek.1 Minden nap számos vázlatrajzot készítek fekete tollal kis kartonokra, vagy vázlatfüzetekbe.2 Ebben a stádiumban a színek még nem jelennek meg, a vonalak kapcsolódásainál a felületeket különböző tónusokkal töltöm ki, így jelezve magamak, hogy melyek lesznek azok a részek ahol a festéket majd vastagon, plasztikusan rakom fel a vászonra. Festményeimen a színek és textúrák gyakran az utcán látott felületeket idézik meg, számtalan fotót készítek sétáim során, amiket átalakítva beépítek a munkáimba. Előfordul, hogy különböző korokban alkotó művészek egy-egy munkája is nagy hatást gyakorol rám, például festettem már Rothko képből is átiratot.3
Sokféle művészi attitűd létezik. Van, aki a munkáival kifejezetten a társadalmi, szociális, politikai kérdésekre reflektál, de van, aki nem így dolgozik, hanem ettől teljesen függetlenül egy saját világot teremt, ami elválik a mindennapok problémáitól. Én ebbe a második csoportba tartozom. A festészetem egy olyan szuverén világ, amiben nem reagálok az aktuális politikai vagy társadalmi kérdésekre, annak ellenére, hogy foglalkoztatnak és van róluk véleményem.
2012-ben viszont, Moizer Zsuzsa festőművész barátommal készítettünk egy gyerekeknek szóló rajzolós foglalkoztató könyvet, aminek Mindenki tud rajzolni lett a címe.4 kép Ebben és a következő Mindenki másmilyen című kötetben ezek a társadalmi kérdések már megjelentek, különböző feladatok formájában. Emellett fontos számomra, hogy évek óta szerepelnek munkáim jótékonysági aukciókon. Ezt kifejezetten fontos vállalásnak tartom, hiszen a problémák tematizálásán túl konkrét anyagi segítséget is kapnak szervezetek.
Jó ideje már teljes munkaidőben a művészetemmel foglalkozom. Korábban tanítottam és dolgoztam tervezőgrafikusként is. Most reggelenként bejövök a műterembe és egész nap azzal foglalkozom, amivel akarok. Tervezek és festek. Megvan a totális tér és idő arra, hogy az elképzeléseimet megvalósíthassam.
Művészeti gyakorlatomra egy folyamatként tekintek, a nagy egészben gondolkozom. Munkásságom különböző ciklusai organikusan épülnek fel és fejlődnek egymásból. Az utazásaim, az engem foglalkoztató témák magukkal hozzák a változást és a médium változtatásának igényét is. Általában más művészeknél is az életmű mint egész érdekel, és az ahogyan újra és újra meg tudtak újulni. Ilyen számomra Willem de Kooning, aki a halála előtti pár évben is képes volt meghaladni önmagát és egy egészen friss, izgalmas festménysorozatot alkotott meg.
Az utazásaim és a rezidencia programok amiken részt vettem általában új kifejezésmódot vagy médiumot is hoztak magukkal. 2009-ben négy hónapot töltöttem a tokiói Császári Képzőművészeti Egyetemen (Geidai). Egy osztálytársammal meghívtak minket egy kiállításra vidéken, ahol egy elhagyott iskola tereiben mutathattuk be a munkáinkat. Ott találtam mikroszkóp dobozokat és azokba kisméretű installációkat készítettem azokról az érzetekről amiket átéltem Tokióban, a nagyvárosi tömeg nyomasztó érzéséről,5 vagy az áprilisi Sakura virágzásról.6 Amikor visszatértem Budapestre egy egész sorozatot készítettem ezekből a hangulatokból és az egyiket megcsináltam életnagyságban is, úgy mintha egy ilyen dobozba sétálhatnánk bele.7 8
A táblakép formátum térbe kiterjesztése a 2000-es évek eleje óta foglalkoztat. Ebben az időszakban rétegelt lemezből vágtam ki elemeket majd összecsavaroztam ezeket és ugyanúgy megfestettem őket, mintha egy vászonképen dolgoznék.9 kép 2019-ben meghívtak egy szobrászati szimpóziumra Kecskemétre, ahol fémből lehetett munkákat készíteni. Itt nagyméretű acél szobrokat készítettem és kvázi kihajtogattam a térbe a rajzaimat.10 11 2022-ben folytattam ezt az irányt, amiből a Felhők majd a Stratus síkplasztika sorozatom készült. 12 13 14 Ezek a fából készült organikus formák olyanok, mintha a vászon festményeimen látható kompozíciók egy-egy részlete lenne kiemelve, megformálva majd megfestve. Az organikus elemek, hol összeérnek, hol távolodnak egymástól. Ezek általában az emberi kapcsolataimnak a lenyomatai. Meghitt helyzetek, drámai pillanatok színekkel elmesélve sík felületeken, ahol térmélységet próbálok kialakítani a kompozícióval. A rétegek, az áttűnések az emberi viszonyok komplexitását próbálják megragadni.15
A nőművészek messze nincsenek olyan szinten reprezentálva a múzeumok gyűjteményeiben, kiállításokon mint a férfi alkotók. Ugyanakkor ennek egyre több országban és intézményben vannak tudatában és elindult egy folyamat, ami ezeket a hiányosságokat pótolja és a nő alkotókat helyezi fókuszba. Az egyik ilyen számomra meghatározó példa a párizsi Women in Abstraction című kiállítás volt 2021-ben, ahol négy magyar alkotó is szerepelt: mesterem, Keserü Ilona, illetve Maurer Dóra, Reigl Judit és Vera Molnár. Nőként nekem jók a tapasztalataim a helyi művészeti szcénában és a művészeti intézményekkel való együttműködésekben. Nem érzek megkülönböztetést. Valószínűleg akkor kerültem be ebbe a rendszerbe, amikor ezen a kérdésen már dolgoztak és igyekszik a művészeti közeg javítani a nők esélyegyenlőségén itt Magyarországon.
A kardinális politikai, szociális, társadalmi kérdések és problémák minden nap részét képezik az életünknek. Én azt a kérdést teszem fel magamnak, mi az amit én tudok ehhez hozzátenni, mi az az érték amit én tudok teremteni és milyen formában segíthetek csoportokon, akinek szüksége van segítségre. Abban hiszek, hogy apró dolgokban, gyerekfoglalkozások tartásában, jótékonysági aukciókon való részvétellel, kiállításokon való tárlatvezetésekkel, más alkotókkal közösen létrehozott projekteken keresztül lehet változásokat elérni a társadalomban.
A statement a művész és Adamik Luca design- és művészettörténész közreműködésében jött létre (2024).
1Kép: Barabás Zsófi, Északi oldal, 2022, akril, olaj, vászon, 120x180 cm. A művész és a Deák Erika Galéria jóvoltából.
2Kép: Barabás Zsófi, rajzok a műteremben, 2024, toll, papír. A művész és a Deák Erika Galéria jóvoltából.
3Kép: Barabás Zsófi, Rengeteg, 2021, akril, olaj, vászon, 150x200 cm. A művész és a Deák Erika Galéria jóvoltából.
4Kép: Barabás Zsófi, Moizer Zsuzsa, Mindenki tud rajzolni (gyerekrajzkönyv), 2012. A szerzők jóvoltából.
5Kép: Barabás Zsófi, Vonalak az égen, 2009, vegyes technika, 17,3x17,3x14,5 cm. A művész és a Deák Erika Galéria jóvoltából.
6Kép: Barabás Zsófi, Sakura, 2009, vegyes technika, 22,2x27,3x27,3 cm. A művész és a Deák Erika Galéria jóvoltából.
7Kép: Barabás Zsófi, Japán dobozok, kiállítási enteriőr. A művész és a Deák Erika Galéria jóvoltából.
8Kép: Barabás Zsófi, Japánban, 2009, vegyes technika, 360x310x420 cm. A művész és a Deák Erika Galéria jóvoltából.
9Kép: Barabás Zsófi, Finnország, 2004, olaj, rétegelt lemez, 63x58x2 cm. A művész és a Deák Erika Galéria jóvoltából.
10Kép: Barabás Zsófi, Steel No 1., 2019, acél, 173x134 cm. A művész és a Deák Erika Galéria jóvoltából.
11Kép: Barabás Zsófi, Kihajtogatott mozdulat, 2020, kiállítási enteriőr, Deák Erika Galéria. A művész és a Deák Erika Galéria jóvoltából.
12Kép: Barabás Zsófi, Felhő 8, 2022, akril, olaj, fa, 48x53x4 cm. A művész és a Deák Erika Galéria jóvoltából.
13Kép: Barabás Zsófi, A felhők súlya, kiállítási enteriőr, Deák Erika Galéria, 2022. A művész és a Deák Erika Galéria jóvoltából.
14Kép: Barabás Zsófi, Stratus 15_55,5x69x3cm_2023, akril, olaj, fa A művész és a Deák Erika Galéria jóvoltából.
15Kép: Barabás Zsófi, Ahonnan látni a tengert, kiállítási enteriőr, Deák Erika Galéria, 2024. A művész és a Deák Erika Galéria jóvoltából.
