Andrea Éva Győri

– born in 1985, Budapest, graduated in painting from the Hungarian University of Fine Arts. Although painting still prevails in her oeuvre, her art has matured over the years and in the course of further education and residencies in Stuttgart, South-Korea and Maastricht, with a multimedia approach and the practice of collaborative art gaining more and more emphasis. Her artistic practice revolves around the connection between the body and the psyche, seen as a reaction to personal and social processes. Her intimate, process-based and often performative works unfold through the media of drawing, video performance and sculpture. Győri lives and works in Rotterdam.

/gyoeri.com/

The brain activity is more stimulated if one incorporates the whole body: feeling one’s hands, rocking one’s pelvis. Letting our fingers discover ourselves. What we have. What we had. What we are now. What we imagine ourselves and our bodies to be.

My artistic practice revolves around the connection between the body and the psyche, seen as a reaction to personal and social processes. Themes include sexuality and satisfaction as forms of self-care, as well as partnerships and the power relations that they generate. Individual socialization always forms the backdrop. The created works are the result of remarkably trustful collaborations with their protagonists. The individual, interpersonal, and humorous encounters form a performative base that is essential to my approach. In a curious, almost childlike way, my process-based work unearths an honesty and intimacy that is echoed in the works. Somewhere between voyeur and student, the viewers have to establish their role, curiously participating123.

I pursue in-depth examination into the human body and mind. What do we know about our bodies? What do we share? When I was a child, I invited my friends regularly to talk about our sexual fantasies. We talked about what could be interesting and would make us excited. We played games where we were showing each other how to satisfy ourselves, which way could be funny or interesting and what would not. These experiences serve as the starting point of my artistic research. Balancing between intimacy and distance, I intend to create intimate space, the atmosphere of absolute trust where personal borders are in constant flux floating around subjects like excitement, fun, enjoyment, but also pain. I work on the edge of these fluctuating sensitive personal borders. I intend to create a special way of communication and to develop a system that provides an opportunity to observe and show personal stories directly connected to real life, to relationships between children and parents, families from different social backgrounds. Those experiences affect the human thinking, fantasy, body, and the development of behaviour4. I draw a link between the individual and society, starting from the family as the smallest unit and implement these stories in a wide range of works, such as performances, videos, installations, sculptural works and drawings, e.g. Mom Makes the Bed. In this context, my work reveals the viewers’ position towards themselves. Proximity to the protagonists is of major importance. As a skilled observer of human relations, I take up the role of observer, participant and examined person at the same time. This allows me to join the collaborating participants in a mutual exploration of subjects of general concern, such as physical and psychological needs, fantasies, sexuality, phobia, fun, pain, cultural norms and in its overcoming56.

Touching upon themes that are often left untouched, I plead for a breaking down of taboos. Phobia of viruses and cancer formed the point of departure for a series of works in 2013 and 2014: Boob Job Nike: A Monument to the Heroes of Warsaw and Fear of the Breast 1-18 Analysis. In the first, I gave a statue of Nike in Warsaw a breast enlargement as a symbol of success and advantage but also implanted a breast illness—implying that people in our societies suffer from both. The second is a series of drawings of breasts contaminated by yellowish and sticky body bulbs. These works were made long before I was diagnosed with breast cancer in 2018. The diagnose, seeing doctors, mastectomy and treatments have inspired many of my works like By the Weight of their Breast, Chest Breasts, Chest Variations, Nullbreastchest Ritual, Traumatized Lemons and Punkhairdo Ritual. In Chest Variations I ask ‘What if, instead of reconstructing a breast and creating a shape as close as possible to an original form, a new breast was given an entirely different shape?’ A rocket, rainbow, airplane, tongue or a helping hand, offering support? I imagine possibilities for future chests and breasts. Their properties and features offer stability and balance, emotionally as well as physically, for bodies yet to come. 

Within my conceptual and artistic production, I began with the intimacy of my own space – unknown to me as being exempt from my past, and impactful to my future –, I continued my discovery of femininity and its physical presence. My own and that of my innumerable sisters. The female anatomy as being more than a subject of identity, allegory, gender, sexuality or maternity, fading grace or beauty. Even though today’s societies see the body and the mind rather separately, investigating their connections makes understand the functions of their relationship and its dichotomy. The goal of VIBRATIONHIGHWAY is to (re)discover the connection between body and mind. Touching upon the relation between human fantasies and bodies, the relation between childhood, parenting and body, VIBRATIONHIGHWAY deals with female orgasm and the fantasies behind masturbation. Divine Pleasure – The Art and Practice of Female Masturbation is a life ink-painting performance, commissioned for the exhibition „Manifesta Revisited“, which relates to VIBRATIONHIGHWAY. The performance deals with the psychological factor of stress and shame, also addressing the socially generated feeling of disgrace. 

My practice is dedicated to a more conscious aspect of the body in relationship with others. And the introspection and healing process of one body involves the search of new strength to be with others. This thought has evolved in a narrower research on the concept of peripheral spaces, more specifically the connection between periphery, loneliness and the spaces for transformation. Being on the periphery means being alone and feeling loneliness. When feeling disconnected with other people. Being unable to communicate, socially isolated when having lost some part of the body or being disabled. When being on the periphery, we transform. We need space for experiencing transformation. A liminal space between fear and strength and passion, warm but scary at the same time. The kind of space we run to when we are feeling restless or uneasy, when we need to heal or find new strength to be with others. But especially the one we go to when it’s time to shed our skin, when our old identities feel broken or vain. A space to be angry, a space for witchery, space for learning to be weak, space for masturbating. Within my exploration on space, I have developed the STUDY ON SPACE (2020), a drawing series of 50 different spaces which are about transformation. One of them, Space for becoming a Tiger, has been developed for Witte de With in Rotterdam, resulting in the production of a performance and video work with the same title.789101112131415

This statement was edited in collaboration with curator Fanni Magyar (2021).

Fanni Magyar is an art historian and art critic based in Budapest. She studied at the Faculty of Art History at ELTE, and also trained in Berlin. She is member of the International Association of Art Critics (AICA), member of the editorial board of the Hungarian Art Connoisseur. Her focus lies on the neo-avant-garde artistic practices of the sixties and seventies and on the critical theories in contemporary art. Between 2016 – 2019, she acted as board member of the Studio of Young Artist’ Association (SYAA); and is working from 2018 as curator at acb Gallery.
1Image: Andrea Éva Győri,  exhibition VIBRATIONHIGHWAY, 2016, Löwenbräukunst, Kunsthalle MANIFESTA 11, Zürich. Courtesy of the artist.
2Image: Andrea Éva Győri, Documentation of a Session: Blind Faith: Vibrationhighway - Ein Tag mit Andrea Éva Györi, 2018, exhibition „VIBRATIONHIGHWAY“, Haus der Kunst, Münich, photo Anna Schneider. Courtesy of the artist.
3Image: Andrea Éva Győri, Maestro, (but sometimes the Monster is coming), Fantasy after Analyses / VIBRATIONHIGHWAY, 2016, watercolour and pencil on paper, 150 x 200 cm. Commissioned by Manifesta 11. Courtesy of the artist.
4Image: Andrea Éva Győri, Mom Makes the Bed, 2017, HD Video, 16:9, 7'. Courtesy of the artist.
5Image: Andrea Éva Győri, Chest Variations, 2018, series of 6 sculptures, silicon, resin, plastic, various dimensions, exhibition “TRAUMATIZED LEMON”, Vleeshal Center for Contemporary Art, Middelburg, The Netherlands, photo Leo van Kampen. Courtesy of the artist and Vleeshal Center for Contemporary Art, Middelburg, The Netherlands.
6Image: Andrea Éva Győri,  exhibition “My Perversion is the Belief in Art”, 2021, Pori Art Museum, Pori, Finland. Front: Chest Variations (Rainbow) 1, 2018, series of 6 silicone sculptures, silicon, resin, plastic, various dimensions. Commissioned by Vleeshal Center for Contemporary Art, Middelburg, The Netherlands; back: Chestmassage, 2019, video, 16:9, 11'. Photo Erkki Valli-Jaakola. Courtesy of the artist.
7Image: Andrea Éva Győri, exhibition “CHEST VARIATIONS”, 2019, Gallery Harlan Levey Projects, Brussels. Courtesy of the artist and Gallery Harlan Levey Projects, Brussels.
8Image: Andrea Éva Győri, By the weight of their breasts 3, 2018, watercolour and pencil on paper, 210 x 297 cm. Courtesy of the artist.
9Image: Andrea Éva Győri, SPACE FOR BECOMING A TIGER, documentation of the performance commissioned by and presented at Witte de With Center for Contemporary Art, Rotterdam, The Netherlands, photo Aad Hoogendoorn. Courtesy of the artist.
10Image: Andrea Éva Győri, Divine Pleasure – The Art and Practice of Female Masturbation, live drawing performance in the exhibition „VIBRATIONHIGHWAY”, Amsterdam Art Weekend, „Manifesta Revisited”, Manifesta Foundation Amsterdam. Courtesy of the artist.
11Image: Andrea Éva Győri, SPACE FOR BECOMING SOMETHING ELSE, 2019, room installation at VAN EYCK OPEN STUDIOS, Jan Van Eyck Academie, Maastricht, The Netherlands. Courtesy of the artist.
12Image: Andrea Éva Győri, exhibition “SPACE FOR DANCING WHERE NO-ONE CAN SEE IT”, 2020, at acb Gallery, Budapest. Courtesy of the artist and acb Gallery, Budapest.
13Image: Andrea Éva Győri, exhibition „APPROACHING VIBRATION“, 2017, Grimmuseum, Berlin. Photo: Torben Hocke. Courtesy of the artist and Grimmuseum, Berlin.
14Image: Andrea Éva Győri,  exhibition “BOLD HEAD WITH TONGUE”, 2020, Gallery Wilfried Lentz, Rotterdam. Courtesy of the artist.
15Image: Andrea Éva Győri,  exhibition “BOLD HEAD WITH TONGUE”, 2020, Gallery Wilfried Lentz, Rotterdam. Courtesy of the artist.

– szül. 1985, Budapest, a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomázott; jelenleg Rotterdamban él és dolgozik. Bár életművében továbbra is a festészet médiuma dominál, további tanulmányai, illetve stuttgarti, dél-koreai és maastrichti rezidenciái során művészete kiforrottabbá vált, és az évek során egyre nagyobb hangsúlyt kapott a multimediális megközelítés, illetve az kollaboratív művészet gyakorlata. Művészeti praxisa a test és a psziché közötti kapcsolatot vizsgálja, amelyre a személyes és társadalmi folyamatokra adott reakcióként tekint. Bensőséges, folyamatalapú és gyakran performatív művei a rajz, a video performansz és a szobrászat médiumán keresztül bontakoznak ki.

/gyoeri.com/

Az agyi aktivitás jobban stimulálódik, ha az egész testet is bevonjuk: kezünket érezni, medencénket ringatni. Hagyni, hogy ujjaink felfedezzék önmagunkat. Amink van. Amink volt. Amik most vagyunk. Amit magunknak és testünknek elképzelünk.

Művészeti gyakorlatom a test és a psziché közötti kapcsolatot vizsgálja, amelyre a személyes és társadalmi folyamatokra adott reakcióként tekintek. A témák között szerepel a szexualitás és a kielégülés, mint az öngondoskodás formái, akárcsak a partneri viszonyok és az általuk generált hatalmi viszonyok. Ennek hátterét mindig az egyéni szocializáció formálja. A létrehozott művek a szereplőikkel való rendkívül bizalmas együttműködés eredményeként tekinthetők. Az egyéni, interperszonális és humoros találkozások performatív alapot adnak, amely megközelítésmnek elengedhetetlen részét képezi. Folyamatalapú munkáim a művekben is visszaköszönő őszinteséget és meghittséget tárnak fel kíváncsi, szinte gyermeki módon. A kukkoló és a diák szerepe között valahol a nézőknek kíváncsi közreműködéssel meg kell határoznia saját szerepét123.

Az emberi test és elme mélyreható vizsgálatára törekszem. Mit tudunk a testünkről? Mit osztunk meg egymással? Gyerekkoromban rendszeresen invitáltam a barátaimat arra, hogy szexuális fantáziáinkról beszéljünk. Beszéltünk arról, hogy mit találunk érdekesnek és izgatónak. Olyan játékokat játszottunk, ahol megmutattuk egymásnak, hogyan elégíthetjük ki magunkat, melyik út lehet mókás vagy érdekes és mi nem. Ezek a tapasztalatok szolgálnak a művészeti kutatásom kiindulópontjául. Az intimitás és távolság között egyensúlyozva, meghitt teret szeretnék létrehozni, az abszolút bizalom légkörét, ahol a személyes határok összemosódnak, és az izgalom, a szórakozás, az élvezet, a fájdalom témái körül állandó mozgásban vannak. Ezen fluktuáló, érzékeny, személyes határok szélén alkotok. Egy sajátos kommunikációs formát szeretnék létrehozni és olyan rendszert kifejleszteni, amely lehetőséget nyújt olyan személyes történetek megfigyelésére és bemutatására, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a valódi élethez, a gyermekek és szüleik közötti kapcsolathoz, különböző szociális háttérrel rendelkező családokhoz. Ezek a tapasztalatok befolyásolják az emberi gondolkodást, fantáziát, testet és a viselkedés fejlődését4. Kapcsolatot teremtek az egyén és a társadalom között, a családból, mint a legkisebb egységből indulok ki, és ezeket a történeteket performanszok, videók, installációk, szoborszerű alkotások és rajzok formájában – mint például az Anya Beveti az ágyat c. munkámban – artikulálom. Ebben a kontextusban munkám a nézők figyelmét saját pozíciójukra irányítja. A szereplőkhöz való közelség kiemelt jelentőségű. Az emberi kapcsolatokat vizsgálva egyszerre veszem fel a megfigyelő, a résztvevő és a megfigyelt személy szerepét. Ez lehetővé teszi számomra, hogy kapcsolódjak a közreműködő szereplőkhöz olyan általános kérdések közös feltárásában, mint a fizikai és pszichológiai szükségletek, fantáziák, szexualitás, fóbia, szórakozás, fájdalom, kulturális normák és annak leküzdése56.

A gyakran érintetlenül hagyott témák választásával a tabuk lendöntése a célom. A 2013-ban és 2014-ben készített sorozatok – Boob Job Nike: A varsói hősök emlékműve és A Mell Félelme 1-18 elemzés – kiindulópontját a vírusokkal és rákkal kapcsolatos fóbia határozta meg. Az első sorozatban a varsói Nike szobron végeztem mellnagyobbítást a siker és az előny szimbólumaként, de mellbetegséget is beültettem – jelezve, hogy társadalmunkban az emberek mindkettőtől szenvednek. A második (A Mell Félelme 1-18 elemzés) egy olyan rajz sorozat, amelyen sárgás, ragacsos dudorokkal ellepett mellek láthatóak. Ezek a művek jóval azelőtt készültek, hogy 2018-ban diagnosztizálták volna az emlőrákomat. A diagnózis, az orvoshoz járás, a masztektómia és a kezelések sok munkámat inspirálták, mint például: By the Weight of their Breast, Chest Breasts, Chest Variations, Nullbreastchest Ritual, Traumatizált Citromok és Punkhairdo Ritual. A Chest Variations szoborcsoportban azt a kérdést tettem fel, hogy “Mi lenne, ha a mell rekonstrukciója során az eredeti formához lehető legközelebb álló forma létrehozása helyett, az új mell teljesen más alakot kapna?” Rakéta, szivárvány, repülőgép, nyelv vagy egy, a gravitációval szemben támogatást kínáló absztrakt forma, vagy egy tartó kéz? Elképzelem a jövő mellkasainak és melleinek lehetséges variációit. Tulajdonságaik és minőségük érzelmileg és fizikailag is stabilitást és egyensúlyt kínálnak az eljövendő testek számára.

Konceptuális alkotói gyakorlatomban saját, intim terem vizsgálatával kezdtem – mint a múltból ismeretlen, de jövőmre nagy hatással bíró új terület – majd a nőiesség és fizikai megjelenéseinek felfedezésével folytattam. A sajátoméval és számtalan nő társaméval. A női anatómia vizsgálata túl az identitás, az allegorikus értelmezés, a nemiség, a szexualitás és az anyaság, a múló báj és a szépség kérdésein. Annak ellenére, hogy a mai társadalmak jellemzően elkülönítik a testet és az elmét, összefüggéseik vizsgálata által megérthető azok funkciója és kettőssége. A VIBRATIONHIGHWAY célja (újra)felfedezni a kapcsolatot a test és az elme között. Érintve az emberi fantáziák és testek, a gyermekkor, gyerek nevelés és a test kapcsolatát, a VIBRATIONHIGHWAY a női orgazmussal és a maszturbáció mögött húzódó fantáziákkal foglalkozik. Az Isteni öröm – A női maszturbáció művészete és gyakorlata című  élő performansz a „Manifesta Revisited” megbízásából készült az ott kiállított VIBRATIONHIGHWAY-hez kapcsolódva. A performansz a stressz és a szégyen pszichológiai tényezőivel, valamint a szociálisan generált szégyenérzet kérdésével is foglalkozik.

Praxisom a testnek egy tudatosabb, másokkal is kapcsolatban álló vonatkozására irányul. Az önvizsgálat és a gyógyulási folyamat a másokkal való együttléthez is új erőt ad. Ez a gondolat a periférikus terek fogalmának kutatása során fogalmazódott meg, pontosabban a periféria, a magány és az átalakulás terei között fennálló kapcsolatok vizsgálata során. A periférián lenni egyedüllétet, a magányérzetet jelent. Amikor úgy érzed nem tudsz másokkal kapcsolódni. Kommunikációra való képtelenség, társadalmi elszigeteltség, a test egy részének elvesztése, fogyatékkal élés. Amikor periférián vagyunk, átalakulunk. Az átalakulás megtapasztalásához pedig térre van szükségünk. Egy átmeneti térre a félelem, az erő és a szenvedély küszöbén, amely egyszerre meleg és félelmetes. Egy olyan tér, ahová akkor menekülünk, amikor nyugtalannak vagy zaklatottnak érezzük magunkat, amikor gyógyulásra van szükségünk, vagy új erőt kell merítenünk a másokkal való együttléthez. De főleg olyan, ahova akkor húzódunk, amikor változáson megyünk keresztül, amikor sérült vagy kiürült régi identitásunk. Egy hely, ahol lehetünk dühösek, ahol van helye a mágiának, ahol megtanulhatunk gyengének lenni, a maszturbáció helye. A tér tanulmányozása során készítettem el a STUDY ON SPACE )2020( ötven különböző teret ábrázoló rajz sorozatát, amely az átalakulásról szól. A sorozat Space for Becoming a Tiger című darabja a rotterdami Witte de With számára készült, és egy azonos című performansz és videomű elkészítését is magával vonta789101112131415.

A statement Győri Andrea Éva és Magyar Fanni kurátor együttműködésében jött létre (2021).

Magyar Fanni Budapesten élő művészettörténész, művészeti író. Tanulmányait az ELTE művészettört szakán folytatta, tanult Berlinben is. Az Az AICA Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének tagja, a Műértő folyóirat szerkesztőségi tagja. Érdeklődési területe a hatvanas és hetvenes évek neoavantgárd művészeti praxisai valamint a kortárs kritikai művészet. 2016 – 2019 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület vezetőségi tagja, 2018 óta az acb Galériában kurátor.
1Kép: Győri Andrea Éva, a “VIBRATIONHIGHWAY” 2016, kiállítás enteriőr képe, Löwenbräukunst, Kunsthalle MANIFESTA 11, Zürich. A művész jóvoltából.
2Kép: Győri Andrea Éva, egy Blind Faith: Vibrationhighway - Ein Tag mit Andrea Éva Győri szeánsz dokumentációka a „VIBRATIONHIGHWAY“ kiállításon, 2018, Haus der Kunst, Münich, fotó Anna Schneider. A művész jóvoltából.
3Kép: Győri Andrea Éva, Maestro, (but sometimes the Monster is coming), Fantasy after Analyses / VIBRATIONHIGHWAY, 2016, akvarell, ceruza, papír, 150 x 200 cm. Készült a Manifesta 11 megbízásából. A művész jóvoltából.
4Kép: Győri Andrea Éva, Mom Makes the Bed, 2017, HD videó, 16:9, 7'. A művész jóvoltából.
5Kép: Győri Andrea Éva, Chest Variations, 2018, 6 szoborból álló sorozat, szilikon, viasz, műanyag, változó méret. A “TRAUMATIZED LEMON” c. kiállítás enteriőr képe, Vleeshal Center for Contemporary Art, Middelburg, Hollandia, fotó Leo van Kampen. A művész és Vleeshal Center for Contemporary Art, Middelburg jóvoltából.
6Kép: Győri Andrea Éva, a “My Perversion is the Belief in Art”c. kiállítás enteriőr képe, Pori Art Museum, Pori, Finnország, 2021. Elől: Chest Variations (Rainbow) 1., 2018, 6 szoborból álló sorozat, szilikon, viasz, műanyag, változó méret. Készült a Vleeshal Center for Contemporary Art, Middelburg megbízásából; Hátul: Chestmassage, 2019, videó, 16:9, 11', fotó Erkki Valli-Jaakola. A művész jóvoltából.
7Kép: Győri Andrea Éva, a “CHEST VARIATIONS”, 2019, c. kiállítás enteriőr képe, Gallery Harlan Levey Projects, Brüsszel. A művész és a Gallery Harlan Levey Projects, Brüsszel jóvoltából.
8Kép: Győri Andrea Éva, By the weight of their breasts 3, 2018, akvarell, ceruza, papír, 210 x 297 cm. A művész jóvoltából.
9Kép: Győri Andrea Éva, a SPACE FOR BECOMING A TIGER c. performansz dokumentációja, bemutatásra került és készült a Witte de With Center for Contemporary Art, Rotterdam megbízásából, fotó Aad Hoogendoorn. A művész jóvoltából.
10Kép: Győri Andrea Éva, Divine Pleasure – The Art and Practice of Female Masturbation, élő rajz-performansz a „VIBRATIONHIGHWAY” c. kiállításon, Amsterdam Art Weekend, „Manifesta Revisited”, Manifesta Foundation Amsterdam. A művész jóvoltából.
11Kép: Győri Andrea Éva, SPACE FOR BECOMING SOMETHING ELSE, 2019, egész termes installáció, VAN EYCK OPEN STUDIOS, Jan Van Eyck Academie, Maastricht. A művész jóvoltából.
12Kép: Győri Andrea Éva, a “SPACE FOR DANCING WHERE NO-ONE CAN SEE IT”, 2020, c. kiállítás enteriór képe, acb galéria, Budapest. A művész és az acb galéria jóvoltából.
13Kép: Győri Andrea Éva, az „APPROACHING VIBRATION“ 2017, c. kiállítás enteriőr képe, Grimmuseum, Berlin, fotó Torben Hocke. A művész és a Grimmuseum, Berlin jóvoltából.
14Kép: Győri Andrea Éva, a “BOLD HEAD WITH TONGUE”, 2020, c. kiállítás enteriőr képe, Gallery Wilfried Lentz, Rotterdam. A művész jóvoltából.
15Kép: Győri Andrea Éva, a “BOLD HEAD WITH TONGUE”, 2020, c. kiállítás enteriőr képe, Gallery Wilfried Lentz, Rotterdam. A művész jóvoltából.