Zsuzsanna Simon
– b. 1988, is an artist living and working in Budapest, Hungary. She graduated from the Intermedia Department of the Hungarian University of Fine Arts in 2015. Her research interests include feminism, body image and activism. The way women think about the world plays a very important role in her art, and she is particularly interested in the image of the female body and the expectations that come with it; how we feel in our bodies, what external influences we are exposed to. She uses humor, provocation, irony or even blatant honesty to break down taboos. In her projects she usually works together with several women in order to get more attention to a certain topic and to stand up for each other. Her work is often conceptual, with photography as the most common medium. As a photographer and videographer she has been working for various independent and institutional contemporary art projects.
I was interested in feminism and issues related to the female body before I started university. I came across these topics because I was verbally abused in my first relationship but I became aware of it only years later. I recovered from it in a women support group. In retrospect, oppression, the disillusionment with men and the destruction of my self-confidence resurfaced very strongly. This is the main reason that lead me to feminism and understanding and supporting other women.
Initially I incorporated my own female intuition into my work, I started to deal with questions such as how do I feel in my body as a woman? And perhaps other women feel the same way? An integral part of my projects is that I collaborate with other women, female characters surrounding me. If we are many, we can speak out more forcefully and our message may go through sooner. Furthermore, mutual support, standing up for a cause and sisterhood are very important in my work. In my series Shy Girls12 I asked women to model for me naked with only their face covered with a personal belonging that somehow represents their personality. Although their faces are not visible and they stand in front of a neutral, white background the objects allow us to get to know their identity. In my project Fortis Feminae3 I made interviews with women suffering from hirsutism, a condition that results in excessive growth of body hair.. I wanted to make visible their illness and feelings towards social expectations. In this work I am also present half naked and with a beard on my face, as a testimony for their struggles. I regularly take part in my projects as a model, because I feel I can only talk honestly if I’m not just behind the camera, but also standing up for the given cause.
The deconstruction of insecurities, the breaking of taboos and irony are often present in my works. For instance, in my project titled Ugly or beauty?45 I decorated armpit and pubic hair according to various topics and locations (techno party, beach, wedding, etc). I used my own body in this work as well. I consider my body as a tool of expression which helps me to convey the message.
In 2012 I was already studying at the intermedia department of the Hungarian University of Fine Arts when even more radical governmental acts were implemented in the cultural scene. This made me turn to activism, and together with many other artists, I thought that I had to go to the streets and protest. This period was a crisis in my artistic practice because I felt that I cannot sit in my studio while politics constantly determines my professional and personal life. The state of public life in Hungary blocked my creative self, but I was thriving in activism. I organized protests and I took all the opportunities where I could speak up. I took part in the occupation of the stairs of the Ludwig Museum in Budapest, which was a several days long solidarity action for the independent cultural institutional system.
Combining activism and my artistic practice culminated in my project entitled I will not give birth until the change of government!67. I invited women to join my fictional movement in which we wrote the slogan “I will not give birth until the change of government!” on our belly, protesting against the radical, oppressive family politics of the Hungarian government. Activism and social engagement are always there in my projects. I consider the role of an artist to raise social issues and try to give answers for them.
My recent work entitled Alexandru8910 revolves around the roles and relationship of the woman artist (me) and the male archetype (Alex) I got to know in my group of friends. In this project I was interested in man studies and how it can be approached from a feminist point of view. My research has shown that women artists can only encounter a few artworks created by women about men. I plan to continue the project by outlining an alternative situation where women (artists) are put in a position to shape the artistic representation of men. In this way, the image typically shaped by men in art history could be explored from the female perspective.
The statement was written in collaboration with curator Andrea Soós (2022).
1Image: Zsuzsanna Simon, Shy Girls, 2012, digital print, 70x100 cm. Courtesy of the artist.2Image: Zsuzsanna Simon, Shy Girls, 2012, digital print, 70x100 cm. Courtesy of the artist.
3Image: Zsuzsanna Simon, Fortis Feminae, 2020, ambrotype, collodion process, 11x15 cm. Courtesy of the artist.
4Image: Zsuzsanna Simon, Ugly or Beauty?, 2018, photo poster, armpit hair preparation, dimensions variable. Courtesy of the artist.
5Image: Zsuzsanna Simon, Ugly or Beauty?, 2018, photo poster, armpit hair preparation, dimensions variable. Courtesy of the artist.
6Image: Zsuzsanna Simon, I will not give birth until the change of government!, 2012-2016, photo series, artistic action. Courtesy of the artist.
7Image: Zsuzsanna Simon, I will not give birth until the change of government!, 2012-2016, photo series, artistic action. Courtesy of the artist.
8Image: Zsuzsanna Simon, Alexandru, 2021, digital print, 189x150 cm. Courtesy of the artist.
9Image: Zsuzsanna Simon, Alexandru, 2021, digital print, 100x77,6 cm. Courtesy of the artist.
10Image: Zsuzsanna Simon, Alexandru, 2021, digital print, 120x94,4 cm. Courtesy of the artist.
– szül. 1988, képzőművész Budapesten él és dolgozik. 2015-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán. Kutatási területei közé tartozik a feminizmus, a testkép és az aktivizmus. A nők világról alkotott képe különösen fontos szerepet játszik a művészetében. Munkáiban női test és a vele szemben támasztott társadalmi elvárások vizsgálatával foglalkozik, valamint azzal, hogy hogyan érzik magukat a nők a testükben és milyen külső tényezők befolyásolják a testükről alkotott képüket. A humor, a provokáció, az irónia vagy éppen a kíméletlen őszinteség eszközeivel igyekszik a tabu témákat megdönteni. Projektjeiben több nővel dolgozik együtt az egymásért való kiállás jegyében, illetve azért, hogy minél több figyelem irányuljon a munkái által felvetett témákra. Konceptuális munkáiban a leggyakrabban használt médium a fotográfia. Az elmúlt években fotósként és videósként működött közre számos független és intézményi keretek között létrejött kortárs művészeti projektben.
A feminizmus és a női testtel kapcsolatos kérdések még az egyetem előtt kezdtek el érdekelni. Az vezetett ezekhez a témákhoz, hogy az első párkapcsolatomban szóbeli bántalmazott voltam, de ezt csak jóval később tudtam meg és évekkel utána egy női önismereti csoportban dolgoztam fel. Így utólag visszatekintve, a kiábrándulás a férfiakból, az elnyomás, az önbizalom elszívása tudat alatt mind nagyon erőteljesen előjött bennem. Valószínűleg ez az, ami elvitt a feminizmus és más nők megértésének és segítésének irányába.
Legelőször a saját női intuícióimat használtam fel a munkáimban, olyan kérdésekkel foglalkoztam, mint hogy hogyan érzem magam nőként a testemben? És vajon a többi nő is így érez? Projektjeim részévé vált, hogy több nővel működöm együtt, hétköznapi karakterekkel, akiket a környezetemből választok ki. Ha sokan vagyunk, sokkal erőteljesebben tudunk megnyilvánulni és a mondanivalónk talán előbb célba ér. A kölcsönös támogatás, az egymásért és a közös céljainkért való kiállás (angolul: sisterhood) nagyon fontos része a munkáimnak. A Szégyenlős lányok12 című sorozatban arra kértem a lányokat, hogy meztelenül álljanak a kamera elé, és csupán az arcukat takarják el egy olyan személyes tárggyal, amely valamilyen módon kifejezi a személyiségüket. Így bár az arcuk nem látszik, és egy semleges, fehér háttér előtt állnak, a tárgyak révén következtetni lehet az identitásukról alkotott képükre. A Fortis Feminae3 projektemben a fokozott szőrnövekedéssel foglalkoztam és olyan nőkkel készítettem interjúkat, akik hirzutizmusban szenvednek, ezzel hangot adva a betegségüknek és érzéseiknek a társadalmi elvárásokkal szemben. Ebben a munkámban én magam is szerepelek, félmeztelenül, szakállal az arcomon, amely a vezeklésről és az értük tett kiállásról szól. A munkáimban rendszeresen részt veszek modellként, hiszen úgy érzem, hogy csak akkor mondhatom el őszintén azt amit akarok, ha nem csupán a kamera túloldaláról beszélek, hanem én is kiállok azért, amit üzenni szeretnék, a többi lánnyal együtt.
A gátlások levetkőzése, a tabuk feloldása és az irónia gyakran megjelenik a műveimben. Például az Ugly or beauty?45 című projektemben, amelyben hónalj és fanszőrzetet díszítettem fel különböző témák és helyszínek (techno buli, strand, esküvő, stb.) szerint. Ebben szintén a saját testem használtam, amire úgy gondolok, mint egy kifejező eszközre, amivel közvetíteni szeretném a munkáim üzenetét.
2012-ben már az intermédia szakra jártam, amikor egyre radikálisabb kormányzati intézkedéseket hoztak a kulturális szférában. Ezek a fejlemények tereltek az aktivizmus irányába, hiszen sok más művésszel együtt én is azt gondoltam, hogy az utcára kell menni és tüntetni. A művészeti gyakorlatomban ez az időszak egy kisebb válság volt, mert úgy éreztem, hogy nem ülhetek a műteremben, miközben a politika folyamatosan beleszól a szakmai és a magánéletembe. Az alkotásban blokkolt a közélet helyzete, viszont az aktivizmusban ki tudtam teljesedni. Tüntetéseket szerveztem és minden olyan lehetőséget megragadtam, ahol hallatni tudtam a hangomat. Részt vettem a Ludwig Múzeum lépcsőjének elfoglalásában is, ami egy több napon át tartó kiállás volt a független kulturális intézményrendszer mellett. Az aktivizmus és a művészeti tevékenységem ötvözése A kormányváltásig nem szülök!67 című projektemben csúcsosodott ki. Nőket hívtam meg, hogy csatlakozzanak egy fiktív mozgalomhoz, amelyben rúzzsal a “A kormányváltásig nem szülök!” szlogent írtuk fel a hasunkra, tiltakozva a kormány radikális, nőket elnyomó családpolitikája ellen. Az aktivizmus és a társadalmi elkötelezettség mindig jelen vannak valamilyen formában a projektjeimben. A művész egyik feladatának tekintem, hogy társadalmi kérdéseket vessen fel és próbáljon meg választ adni azokra.
A legutóbbi munkám az Alexandru8910 a művésznő (én) és a baráti társaságomban megismert férfi archetípus (Alex) szerepét és a közöttük lévő viszonyt járja körbe a női tekintet (girl gaze) szempontjából. Ebben a projektben férfi kutatással (man studies) foglalkoztam és hogy azt egy feminista nézőpontból hogyan lehet megközelíteni. Kutatásom során kiderült, hogy a női művészeknek még mindig kevés előképük van férfiakkal foglalkozó, nők által létrehozott művészeti alkotásokról. Egy olyan kutatással tervezem folytatni a projektet, melyben egy alternatív helyzetet vázolnék fel, ahol (művész)nők kerülnek abba a helyzetbe, hogy alakíthassák a férfiak művészeti ábrázolását. A művészettörténet során jellemzően férfiak által formált képet így a nők nézőpontjából is meg lehetne ismerni.
A statement a művész és Soós Andrea kurátorral együttműködésében jött létre (2022).
1Kép: Simon Zsuzsanna, Szégyenlős lányok, 2012, digitális nyomat, 70x100 cm. A művész jóvoltából.
