Zsófia Szemző
– born 1982, Budapest, lives and works in Budapest. After her studies in Budapest (MOME – Visual communication, Graphic design and MOME – Visual art teacher program) and Paris (ENSCI – Mastère spécialisé Création et technologie contemporaine) she graduated from the DLA program of the Hungarian University of Fine Arts. Szemző creates works on paper, ceramics and objects often arranged in a complex installation display. By quoting forms from a large variety of references she explores the narrative capacity of object constellations. As the backbone of her artistic practice, drawings and paper collages couple her anthropological approach with a very characteristic, familiar yet strange mainly figurative aesthetics.
My work seeks to explore humans’ place in nature and their social environment. I feel the need to ask questions about our way of living in relation to nature. My interest leads to anthropological thinking, interpreting and highlighting interactions and creating fusion. Looking at a possible synthesis. I am also interested in the possibilities of implicit narration in human interactions and the layers present in stories, personal or broader history written at the intersections of these layers. Inventory of simple elements and the perception of time with an ironic edge.
In most recent years my work was tending towards creating the mythology of an undefined culture that is the melting pot as the place of origin, the original story of a culture embedded in nature, and the contradiction between solutions imagined by humans and their real outcomes or consequences. Objects that do not have a function and may be related to some unknown ritual. This body of work is entitled Byproduct and unfolds in mediums such as a collage series named Uncertainty principal, videos, installations as well as ceramic objects12. The notion of blending was essential to my previous projects. In I (heart) Zamenhof, I focused on attempts to elaborate a common universal language as Esperanto, and in an exhibition, I studied the possible notion of blurring differences between continents3. While Benjamin Bloom’s taxonomy pyramid inspired me to show the process of similarities between all forms of learning, Abraham Maslow’s pyramid of human needs was the basis of my work Something Missing where I drew the inventory of momentary wishes along with life-long desires and placed them into Mendeleev’s Periodic table. These and other works are seeking to build fusion4.
I tend to situate both my work and myself outside of the mental state that places constant growth in focus. To process the world slowly. In doing so, I also think about others processing the same phenomena. Beyond my continuous search for some form of fusion, I also constantly attempt to understand diverse experiences by highlighting the risk factors and uncertainty that we have to face during everyday life and specific social experiences, but also by turning them into some form of metaphor. Being a woman, being an artist is rather a filter or layer in my work, because the focus of my work is not centered around my own identity; it is more placed on natural and social processes that we live thru and some kind of community. In many cases though, this filter becomes relevant. This search for process is present is my installation Women’s work, Men’s work, where a woman’s hand is knitting thru several drawings, then the motif of a tractor, beside which one can lay down in a stack of hay and eat pink tractor shaped cookies5. My work Protected age / Pension west also looks at longer processes. I was interested in the relation to work of three generations living in Eastern Europe, and how it was influenced by the events of the 20th century; it allowed me to make the change in speed and depth visible. I asked people what their grandparents, parents what their past and present jobs were, how long did they keep one job and I chose to pair their answers with drawings67. Connected to this, Serge Latouche’s degrowth movement inspired me to realize Stone upon a stone, a video in which hands join to rebuild an already eaten cake. Are these processes that weigh us down reversible8?
While drawing and other paper-based mediums are constant in my practice, I regularly work with video and ceramic objects as well. Technical and manual mediums are therefore equally present in my artistic approach: for example, a video series on risk and futility inspired by the works of Bas Yan Ader, where a man cleans a rocky hillside with a toothbrush91011. The aspect of looking at humans’ place in their social and historic environment also takes my work towards participatory practices in certain projects where the viewer or participant’s experience is in focus. Some of my works are ephemeral: mural drawings, planted grass in the form of a pillow, asking women to lay down on this grass pillow for a few minutes, mending workshops or contrarily breaking plates together as a form of dialogue1213. The lack of background that characterizes my drawings and the structure of metaphors that interlaces all aspects of my practice may be a way to rethink our usual relations1415.
I currently live and work in Budapest, I lived in Paris for 5 years and in other parts of France for shorter periods. I am the daughter of an artist and teacher duo, and was raised by a strong single mother. Fortunately, equality was present in my parents’ generation. In my childhood we lived in Washington D.C. for a year. Living in several locations as well as coming from an artist family from Central Eastern Europe impacted diversely on my way of seeing. One who can experience art and make art is lucky, I do not have children yet, but I am curious how motherhood will influence my work.
This statement was edited in collaboration with curator Fanni Magyar (2021).
1Image: Zsófia Szemző, “Byproduct”, 2018, exhibition view (detail: Uncertainty Principle), Hidegszoba Studio, Budapest, photo Alíz Török. Courtesy of the artist.2Image: Zsófia Szemző, “Byproduct”, 2018, exhibition view (detail: Uncertainty Principle), Hidegszoba Studio, Budapest, photo Alíz Török. Courtesy of the artist.
3Image: Zsófia Szemző, I (heart) Zamenhof' – a Polyglot picture dictionary, 2014, exhibited at “Our Holocaust” group show curated by Zsuzsi Flohr, Studio of Young Artists’ Association, Budapest.
4Image: Zsófia Szemző, “The Measure of our Traveling Feet” 2016, exhibition view,(detail: Zsófia Szemző: Bubble of what we leave behind), Marres, Maastricht, photo GJ. van Rooij. Courtesy of the artist.
5Image: Zsófia Szemző, Women's work, men's work, 2011, mixed media, dimensions variable, at the “Feint real estate agency” solo show, 2011, Inda Gallery, Budapest. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
6Image: Zsófia Szemző, Protected age, Pension west (detail), 2013, graphite on tracing paper, 21 x 30 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
7Image: Zsófia Szemző, Protected age, Pension west (detail), 2013, graphite on paper, 29,7x21 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
8Image: Zsófia Szemző, Stone upon stone, 2014, video 01'40”. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
9Image: Zsófia Szemző, Risk video series 05, 2018, video 04‘43“. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
10Image: Zsófia Szemző, Uncertainty principle – Mended objects, Cave, 2017-2019, ceramic, 29 x 17 x 14 cm, photo: Dániel Halász. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
11Image: Zsófia Szemző, Uncertainty principle – Delta Sleep, 2017 – 2019, clay, 25 x 4 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
12Image: Zsófia Szemző, “Ask” exhibition, 2015, Jurányi house, Budapest. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
13Image: Zsófia Szemző, Grasspillow, 2006/2008, giclée print mounted on Dibond, 30,5 x 24,5 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
14Image: Zsófia Szemző, Uncertainty Principle, 2019, graphite on paper, 50 x 70 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
15Image: Zsófia Szemző, Uncertainty Principle, 2018, collage on paper, 21 x 30 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
– szül. 1982, Budapest – Budapest él és dolgozik. Tanulmányait Budapesten a MOME, Vizuális kommunikáció, grafika és MOME, Vizuális művészet tanár szakjain és Párizsban az ENSCI, Mastère Spécialisé Création et Technologie Contemporaine-en végezte, majd DLA fokozatot szerzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Jelenleg Budapesten él és alkot. Szemző főként papír alapú munkákat készít, amelyeket mediálisan változatos tárgyaival és videóival együtt gyakran komplex, installatív keretek között mutat be. Különböző referenciális rétegek megidézésével tárja fel a tárgy együttesek narratív képességét. Alkotói gyakorlatának rajzok és kollázsok képezik az alapját, amelyben ismerős mégis különös elsősorban figuratív formakincs találkozik egy antropológiai szemlélettel.
Munkáim az ember helyét keresik a természetben és környezetében. Szükségét érzem, hogy kérdéseket tegyek fel életmódunk és a természet összefüggésével kapcsolatban. Érdeklődésem antropológiai gondolkodáshoz, interakciók értelmezéséhez és kiemeléséhez, valamint ezek összekapcsolásához vezet. Lehetséges szintézisek bemutatásához. Érdekelnek az emberi interakciókban és a személyes vagy tágabb történelemben jelen lévő rétegekben megjelenő implicit narratívák, amelyek e rétegek metszéspontjában íródnak. Hétköznapi jelenségek térképe az idő észlelésével és ironikus éllel.
A legutóbbi években a munkám egy meghatározhatatlan kultúra mitológiájának megalkotására irányult, az olvasztótégelyt, mint kiindulási pontot és a természetbe ágyazott kultúra eredettörténetét keresve, valamint az emberek által elképzelt megoldások és a valós eredmények közötti ellentmondást és annak következményeit. Tárgyak, amelyeknek nincs funkciójuk de kapcsolódhatnak valamilyen ismeretlen szertartáshoz. Ez a munka együttes a Melléktermék címet viseli, része a Bizonytalansági elv kollázs sorozat, valamint videók, installációk és kerámiatárgyak12. Korábbi munkáimnak alapvető kérdése a lehetséges fúziók keresése. I (heart) Zamenhof – a Poliglott képes kisszótár című munkámban, egy közös egyetemes nyelv, mint az eszperantó megjelenését jártam körül, egy másik kiállításban a kontinensek közötti különbségek lehetséges elmosódását vetettem fel3. Egy másik munka Benjamin Bloom taxonómiai piramisán alapult amely piramis a kognitív folyamatokat ábrázolja és amelyen keresztül ezek hasonlóságára kérdeztem rá. Valami hiányzik című munkám alapja Abraham Maslow az emberi szükségleteket rendszerező piramisa. Ebben a munkámban összegyűjtöm a pillanatnyi kívánságokat és az egész életen át tartó vágyakat, és elhelyezem őket Mengyelejev periódusos rendszerében. Ezek és más művek is a fúzió megteremtésének lehetőségét járják körül4.
Megpróbálom a munkámat és önmagamat az állandó növekedést középpontjába helyező mentális állapoton kívülre helyezni, a világ lassú feldolgozása felé haladni. Eközben azonosulva másokkal akik hasonló jelenségeken mennek keresztül. A fúzió valamilyen formájának állandó keresése mellett folyamatosan próbálok megérteni különféle élményeket, kiemelve sajátos társadalmi tapasztalatokat, illetve azokat a kockázati tényezőket és bizonytalanságokat, amelyekkel a mindennapi élet során szembe kell néznünk, mindezt metaforává alakítva. Nőnek és művésznek lenni egyfajta szűrő vagy réteg a munkámban, mivel annak középpontjában nem a saját identitásom áll, hanem inkább valamiféle közösség és azok a természetben zajló és társadalmi folyamatok, amelyekben élünk. De sok esetben ez a szűrő fontosabbá válik. Ez a folyamatkeresés jelen van a Női munka, Férfi munka című installációmban, ahol egy női kéz több rajzon át folyamatosan köt egy traktort és a rajzok mellett le lehet feküdni egy szénakazalba és rózsaszín traktor alakú sütiket enni5. Védett kor című munkám szintén hosszabb folyamatokat vizsgál. Kelet-Európában élő három különböző generáció munkához való, a 20. század eseményei által befolyásolt viszonya érdekelt és az is hogy az idő felfogásához való változó viszonyunkat mutassam meg ezen keresztül. Megkérdeztem Embereket, hogy nagyszüleik, szüleik mit dolgoztak és mit dolgoznak ők, valamint, hogy mennyi ideig maradnak egy munkahelyen, és válaszaikat rajzokkal párosítottam67. Egy másik kiállításban Serge Latouche nemnövekedés gondolata inspirálta a Kő kövön marad című videómat, melyben kezek építenek fel egy már elfogyasztott süteményt, megfordulva az időben. Visszafordíthatók-e a ránk nehezedő folyamatok8?
A rajz és más papír alapú médiumok állandó elemei munkámnak, de gyakran dolgozom videóval és tárgyakat is létrehozok, tehát a technikai és manuális médiumok szintén megjelennek munkámban: például egy a kockázatról és hiábavalóságról szóló videósorozat, amelyet Bas Yan Ader művei ihlettek, ahol egy ember egy sziklás hegyoldalt tisztít fogkefével91011. Az ember vizsgálata a társadalmi és történelmi helye szempontjából, előfordul, hogy részvételi munkákban jelenik meg, ahol a szemlélő vagy a résztvevő élménye áll a középpontban. Vannak efemer munkáim is, mint például murális-rajzok, fű ültetés párna formában, amelyre egy fotósorozat és performance során nők feküdtek le néhány percre. Javító workshopok és ezzel ellentétben közös tányértörés, mint párbeszéd1213. A rajzaimra jellemző háttér hiánya és munkám összességében a metaforák szerkezete lehet a megszokott kapcsolataink újragondolásának egy módja1415.
Jelenleg Budapesten élek és dolgozom, 5 évig éltem Párizsban és rövidebb ideig máshol is Franciaországban. Anyám tanár és apám művész, szüleim között egyenlőség volt, később pedig az erős egyedülálló anyám nevelt fel. Gyermekkoromban egy évet Washington DC-ben éltünk. Az, hogy több helyen éltem és remélem még fogok is, hatással van látásmódomra, akárcsak a Kelet-Közép-Európai művészcsaládból való származásom. Szerencsés az, aki megtapasztalhatja a művészetet, aki művészetet csinálhat. Még nincsenek gyermekeim, de kíváncsi vagyok, hogy az anyaság milyen hatással lesz a munkámra.
A statement Szemző Zsófia és Magyar Fanni kurátor közreműködésében jött létre (2021).
1Kép: Szemző Zsófia, a “Melléktermék”c. kiállítás enteriőr képe, 2018 (részlet: Bizonytalansági elv), Hidegszoba Stúdió, Budapest. Fotó: Török Alíz. A művész jóvoltából.4Kép: Szemző Zsófia, A “The Measure of our Traveling Feet” 2016, c. kiállítás enteriőr képe (részlet: Szemző Zsófia: Bubble of what we leave behind), Marres, Maastricht, fotó GJ. van Rooij. A művész jóvoltából.
