Veronika Csonka
– born in 1992 in Siófok. She graduated from the painting course at the Hungarian University of Fine Arts in 2019 and earned her degree as a fine art teacher in 2021. Prior to her university studies, she gained experience in textile design, which has influenced her recent work. Born close to Lake Balaton, her proximity to nature and the area’s party tourism have raised questions for her since childhood. Through her artistic practice she explores how people relate to their environment and how they use it. Her works reflect on scientific and technological innovations and their purpose through her own lens.
https://www.instagram.com/veronikacsonka/
Since I was a kid I was interested in materials and eager to understand how things work and why they function in a particular way. This includes complex natural phenomena and everyday life processes, such as the transformation of ingredients while cooking and the underlying chemical reactions. The concept of transformation – both as an abstract idea and a precise process – still captivates me.
I graduated as a textile designer from the Secondary School of Visual Arts, where my teachers encouraged me to experiment and explore new techniques. My favorite part was creating natural pigments, from extracting color agents from beets to dyeing textiles with flowers and studying the hues released from pressed plants. I was eager to find ways to combine these elements into more complex works, and to give my experiments conceptual depth that could resonate with an audience. I’m interested in communicating through materials, but beyond their tactile qualities, I aim to place them in a broader context.
My working method is close to synesthesia: it is associative and metaphorical, as I’ve been pairing the ideas and issues I’m interested in with materials from the beginning. A series of sensory impressions form in my mind that I link to a particular topic, and I immediately envision the material, object, or surface that could best convey it. Initially, I was intrigued by cosmetic products and the harmful ingredients they contain. I began researching these substances and wanted to bring them to light—removing them from their original context to make viewers more aware of their dangers. My series Apoptosis focused on this theme. 1 2 3 4
In a similar project, I explored the gasoline patches that appear on asphalt after rain. Despite their fragile, decorative, and delicate quality, they represent a harmful and toxic substance. I spent two years experimenting with ways to preserve this phenomenon. It made me aware of the ambivalence and question of how something so beautiful to our eyes or useful in our lives can be damaging to the environment and our health. My works revolve around this dilemma. As science, infrastructure, and technology develop, we have more opportunities to make our lives more comfortable and fun. Yet, we are now aware of the serious consequences of these developments. When I reflect on it, many innovations seem to be designed to restore something we’ve already damaged, attempting to bring it back to its original state. 5 6 7
In my works I aim to represent the dissonance of the humans being intelligent, they remain the slaves of their greed. The aesthetic quality of my works and their organic forms are balanced out by the artificial space, that laboratory-like, sterile situation in which I squeeze them in, or stretch them with clips and steel ropes. This mode of presentation mimicking preservation refers to the disappearing ecosystem, the ruined nature and the long-forgotten original states. I try to preserve a memory or sensory experience much like when we take a seed, a beautiful stone or an interesting piece of wood home with us from vacation.
The materials I use are not natural but industrially produced recycled materials. I create organic forms using these and confront them with scientific aesthetics. This fusion of scientific facts, fantasy, and science fiction highlights a paradox: humans are psychologically and biologically beings of nature, yet their environment is so technologized that they nearly merge with the machines and devices they use. On the other hand, this symbiosis seems to work, but is it good for that preserved, organic form that it is kept in a scientific, laboratory-like structure? My series Biotic Mechanism is what best captures these existential adventures and recent research of mine. 8 9 10 11 12
In contemporary art discourse, media traditionally associated with women are often subject to “folklorization”, and I find that scientific and technology-related topics are underrepresented. I’ve always been fascinated by understanding how the world works and placing natural phenomena within a broader context. Fortunately, I work in a supportive environment where I can discuss these issues with my male colleagues, though I recognize that this is not a common experience for many.
Many of my peers share similar interests, but I still see this field as largely dominated by men. It’s encouraging to witness more women becoming visible in scientific research, including NASA and space exploration. But this is not enough. The world would function better if the female brain – its sensitive, intuitive thinking, and delicate resonance – were more recognized when addressing certain issues. 13 14 15 16 17 18
The statement was written in cooperation with curator and art historian Róna Kopeczky (2024).
1Image: Veronika Csonka, Stopped Apoptosis, 2017, water, glass, natural pigment, food preservative, 70x90x6 cm. Courtesy of the artist.
2Image: Veronika Csonka, Stopped Apoptosis, 2017, water, glass, natural pigment, food preservative, 70x90x6 cm. Courtesy of the artist.
3Image: Veronika Csonka, Stopped Apoptosis, 2017, water, glass, natural pigment, food preservative, 70x90x6 cm. Courtesy of the artist.
4Image: Veronika Csonka, Stopped Apoptosis, 2017, water, glass, natural pigment, food preservative, 70x90x6 cm. Courtesy of the artist.
5Image: Veronika Csonka, Biotic Mechanism Objects, 2023, installation view. Courtesy of the artist.
6Image: Veronika Csonka, Glasspool, installation view, Cairo Contemporary, 2024. Courtesy of the artist and Cairo Contemporary.
7Image: Veronika Csonka, Glasspool, installation detail, Cairo Contemporary, 2024. Courtesy of the artist and Cairo Contemporary.
8Image: Veronika Csonka, Biotic Mechanism Objects, 2022, Eco PLA, metal, 32x27x4,5 cm. Courtesy of the artist.
9Image: Veronika Csonka, Biotic Mechanism Objects, 2022, Eco PLA, metal, 34x27x4,5 cm. Courtesy of the artist.
10Image: Veronika Csonka, Biomorphic System, 2023, Eco PLA, steel, 90x120 cm. Courtesy of the artist.
11Image: Veronika Csonka, Biotic Mechanism, 2024, Eco PLA, steel, 90x120 cm. Courtesy of the artist.
12Image: Veronika Csonka, Biotic Mechanism installation, 2024, Eco PLA, steel, 210x130x80 cm. Courtesy of the artist and Ani Molnár Gallery, Budapest.
13Image: Veronika Csonka, Biotic Mechanism Drawings, 2022, graphite, colour pencil and aquarelle on paper, 110x90 cm. Courtesy of the artist.
14Image: Veronika Csonka, Biotic Mechanism Drawings, 2022, graphite, colour pencil and aquarelle on paper, 90x70 cm. Courtesy of the artist.
15Image: Veronika Csonka, Biotic Mechanism Drawings, 2023, graphite, colour pencil and aquarelle on paper, 60x47 cm. Courtesy of the artist.
16Image: Veronika Csonka, Biotic Mechanism Drawings, 2024, mixed media on paper, 41,5x51,5 cm. Courtesy of the artist.
17Image: Veronika Csonka, Biotic Mechanism Drawings, 2024 mixed media on paper, 41,5x51,5 cm. Courtesy of the artist.
18Image: Veronika Csonka, Biotic Mechanism Drawings, 2024 mixed media on paper, 41,5x51,5 cm. Courtesy of the artist.
– született 1992-ben Siófokon. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen festő szakon szerzett diplomát 2019-ben, majd ugyanott, 2021-ben Képzőművész-tanár szakon diplomázott. Egyetemi tanulmányai előtt textil szakon szerzett széleskörű tapasztalatot a különféle anyagok megmunkálásával kapcsolatban, ami a jelenkori munkásságát alapjaiban határozta meg. A Balaton mellett született, ahol a természet közelsége és az ezzel szembemenő party turizmus paradoxona gyerekkorától kezdve kérdéseket vetettek fel benne. Művészeti praxisán keresztül azt vizsgálja, hogy miképpen viszonyul az ember a környezetéhez, és miként használja azt. Munkáival tudományos és technológiai innovációkra, illetve azok létrejöttének miértjeire reflektál saját szűrőjén keresztül.
https://www.instagram.com/veronikacsonka/
Kiskorom óta foglalkoztat a legkülönbözőbb anyagok mivolta, illetve az a tudni vágyás, hogy mi miért úgy van, és úgy működik, ahogy. Ez érvényes a legkomplexebb természeti jelenségekre és a leghétköznapibbakra egyaránt, gondolok például főzés során az alapanyagok átalakulására, és az aközben keletkező kémiai folyamatokra. Az átalakuláson, mint elvont fogalmon és mint konkrét folyamaton, azon hogy miből mi lett és miért, mindig és újra elcsodálkozom.
A középiskolában textil szakon végeztem, ott teljes mértékben szabad kezet kaptam a tanáraimtól, hogy kísérletezzek, kotyvasszak, mindennel próbálkozzak. A természetes pigment kivonatok készítése volt az egyik kedvenc területem, olyan egyszerű műveletektől kezdve, mint céklából színezőanyagok kinyerni, egy textilt virágokkal megfesteni, vagy a lepréselt növényből kioldódó színanyag viselkedését vizsgálni. Lázasan keresgéltem, hogy ezeket hogyan lehet kombinálni egy bonyolultabb dologgá, hogyan fogalmazhatom meg vizuálisan úgy, hogy konceptuális tartalma is legyen, ami a nézőhöz értelmezhető formában el is jut. Tehát, hogyan tudok anyagokon keresztül kommunikálni, de a tapinthatóságukon, taktilitásukon túl, az is érdekel, hogy miképpen lehet őket tágabb kontextusba és összefüggésrendszerbe helyezni.
Munkamódszerem közelít a szinesztéziához: asszociatívnak és metaforikusnak mondható, hiszen azokhoz a kérdéskörökhöz vagy felvetésekhez, amikkel foglalkozom, a kezdetektől anyagot párosítok. Egy adott témához bennem érzetegyüttes keletkezik, és már azonnal elképzelem, hogy milyen anyagminőség, tárgy vagy felület fejezhetné azt ki a legjobban.
Érdeklődésem először a kozmetikumok felé és a bennük található káros anyagok felé fordult. Elkezdtem kutatni ezeket az anyagokat, szerettem volna láthatóvá tenni az érdeklődők számára az összetevőket, kiemelni őket eredeti kontextusukból és felhívni a nézők figyelmét káros létükre. Erről szólt az Apoptózis című sorozatom. 1 2 3 4
Egy hasonló projektem az eső után az aszfalton látható gázolajfolttal foglalkozott. Hártyaszerű, dekoratív, finom, szivárványos léte ellenére, káros, mérgező, szennyező anyagról beszélünk. Két évig kísérleteztem azzal, hogy konzerválni tudjam ezt a jelenséget, és itt is megfogalmazódott az a kettőség és kérdés, hogy ami amúgy szép a szemnek, vagy hasznos az életünkben, az miért ennyire káros az egészségünkre és a természetre.
A munkáim középpontjában ez a dilemma áll. Ahogyan fejlődik a tudomány, infrastruktúra, technológia, egyre több lehetőségünk van arra, hogy a saját életkörülményét kényelmesebbé, szórakoztatóbbá varázsoljuk, és ennek most már tudjuk, milyen égető következményei vannak. Ha belegondolok, az innovációk nagyobb része azért jött létre, hogy az eredeti állapotába visszavigyük azt, amit elrontottunk és tönkretettünk. 5 6 7
A tárgyaimban igyekszem azt a disszonanciát megjeleníteni miszerint az ember hiába intelligens, mégis saját mohóságának a rabja marad. Munkáim esztétikai minőségét és organikus formáit ellensúlyozza az a mesterséges tér, az a labor-szerű steril helyzet, amibe beszorítom őket, vagy ellenkezőleg, amiben kifeszítem őket csipeszekkel vagy acélsodronnyal. Ez a konzerválást utánzó bemutatási mód az eltűnő élővilág, károsodó természet, elfeledett eredeti állapotokra utal, és úgy próbál megőrizni egy emléket vagy érzetet, mint amikor egy nyaralásról, utazásról magunkkal hozunk virágmagot, szép színű kavicsot vagy különleges formájú fadarabot.
Az anyagok, amiket használok, nem természetesek, hanem iparilag előgyártott, újrahasznosított anyagok. Ezekkel organikus formákat hozok létre, amiket ütköztetek egy tudományos esztétikával. Pontosabban, mondhatni azt, hogy munkáim a tudományos tények és a képzelőerő, a science fiction találkozásából és összeolvadásából táplálkoznak és jönne létre. Ezzel egyrészt arra a paradoxonra utal, miszerint az ember alapvetően lelkileg és biológiailag egy természeti lény, de közben annyira technologizált a környezete, hogy szinte már szervül a gépekkel és kütyükkel, amiket használ. Másrészt hogy bár működőképesnek tűnik a szimbiózis, de annak a prezervált, preparált élőlényt idéző organikus formának mégis jó-e, hogy egy tudományos, labor-szerű, gépszerkezetbe van tartva? A Biotic mechanism című sorozatom az, ami legjobban összegezi ezeket a – valahol – egzisztenciális kalandozásaimat és legutóbbi kutatásaimat. 8 9 10 11 12
A kortárs művészeti diszkurzusban megjelenő, tipikusan női médiumokat erősen sújtja egyfajta folklorizálás és a nőművészekhez köthető témák közül hiányolom a tudományos, technológiai vonalat. Engem mindig az érdekelt, hogy hogyan működik a világ, és hogy a természetes jelenségeket egy tágabb összefüggésrendszerben tudjam értelmezni. Szerencsére támogató közegben dolgozom, ahol férfi kollegáimmal tudok erről beszélgetni, eszmét cserélni, de tudom és hallom, hogy ez kivételes helyzet. Szerintem sok sorstársamat érdekli az, ami engem is, de azt látom, hogy ez javarészt még mindig férfi territórium. Azt viszont örvendetesnek tartom, hogy mind több és több nő válik láthatóvá a tudományos kutatási ágazatokban, egészen a NASAig és űrexpedíciókig, de ez még mindig nem elég. Pedig sokkal előrébb tartana a világ, ha a női agy, annak érzékeny gondolkodása, megérzései és finom rezonálásai egy kérdés kapcsán jobban tudnának érvényesülni ezeken a területeken is. 13 14 15 16 17 18
A statement a művész és Kopeczky Róna kurátor, művészettörténész közreműködésében jött létre (2024).
1Kép: Csonka Veronika, Stopped apoptosis, 2017, víz, üveg, természetes pigment, élelmiszertartósító, 70x90x6 cm. A művész jóvoltából.
2Kép: Csonka Veronika, Stopped apoptosis, 2017, víz, üveg, természetes pigment, élelmiszertartósító, 70x90x6 cm. A művész jóvoltából.
3Kép: Csonka Veronika, Stopped apoptosis, 2017, víz, üveg, természetes pigment, élelmiszertartósító, 70x90x6 cm. A művész jóvoltából.
4Kép: Csonka Veronika, Stopped apoptosis, 2017, víz, üveg, természetes pigment, élelmiszertartósító, 70x90x6 cm. A művész jóvoltából.
5Kép: Csonka Veronika, Biotic mechanism objects, 2023, kiállítási enteriőr. A művész jóvoltából.
6Kép: Csonka Veronika, Üvegmedence, kiállítási enteriőr, Cairo Contemporary, 2024. A művész és a Cairo Contemporary jóvoltából.
7Kép: Csonka Veronika, Üvegmedence, installáció részlet, Cairo Contemporary, 2024. A művész és a Cairo Contemporary jóvoltából.
8Kép: Csonka Veronika, Biotic mechanism objects, 2022, Eco PLA, Eco PLA, fém, 32x27x4,5 cm. A művész jóvoltából.
9Kép: Csonka Veronika, Biotic mechanism objects, 2022, Eco PLA, Eco PLA, fém, 34x27x4,5 cm. A művész jóvoltából.
10Kép: Csonka Veronika, Biomorphic system, 2023, Eco PLA, acél, 90x120 cm. A művész jóvoltából.
11Kép: Csonka Veronika, Biotic mechanism, 2024, Eco PLA, acél, 90x120 cm. A művész jóvoltából.
12Kép: Csonka Veronika, Biotic mechanism installáció, 2024, Eco PLA, acél, 210x130x80 cm. A művész és a Molnár Ani galéria jóvoltából.
13Kép: Csonka Veronika, Biotic mechanism rajzok, 2022, grafit, színesceruza, akvarell, papír, 110x90 cm. A művész jóvoltából.
14Kép: Csonka Veronika, Biotic mechanism rajzok, 2022, grafit, színesceruza, akvarell, papír, 90x70 cm. A művész jóvoltából.
15Kép: Csonka Veronika, Biotic mechanism rajzok, 2023, grafit, színesceruza, akvarell, papír, 60x47 cm. A művész jóvoltából.
16Kép: Csonka Veronika, Biotic mechanism rajzok, 2024, vegyes technika, papír, 41,5x51,5 cm. A művész jóvoltából.
17Kép: Csonka Veronika, Biotic mechanism rajzok, 2024, vegyes technika, papír, 41,5x51,5 cm. A művész jóvoltából.
18Kép: Csonka Veronika, Biotic mechanism rajzok, 2024, vegyes technika, papír, 41,5x51,5 cm. A művész jóvoltából.
