Róza El-Hassan
– born in 1966 in Budapest. Sheis a Hungarian-Syrian artist. She studied at the Faculty of Painting at the Hungarian Academy of Fine Arts (now the University of Fine Arts), where she returned to the Intermedia Department after spending a year at Städelschule in Frankfurt am Main in 1991. Her international career took off in 1993 when she was invited to participate in Aperto at the Venice Biennale. She was also one of the three women artists exhibiting at Natura Morta in the Hungarian Pavilion in 1997. From 2003 to 2007, she was a professor at the Intermedia Department at the Hungarian University of Fine Arts, where she also completed her DLA studies from 2008 to 2011. Her thesis explored the relationship between social and ecological design and architecture, with a focus on traditional Romani handcrafts and contemporary design. She has curated several exhibitions, including Some Stories (in collaboration with Gerald Matt in Kunsthalle Wien) which presented women’s narratives from the Middle East.
El-Hassan works across various media, including drawing, painting, performance, sculpture, and installation. Her conceptual practice, driven by personal experience, is influenced by philosophy, media theory, and inquiries into science. It is also marked by a deep involvement in social and economic issues, political activism, and explicit solidarity with refugees and victims of humanitarian crises.
syrianvoicesmediationandart.wordpress.com/2014/06/01/freedom-art-theory-for-syria-freedom-theory/
I was born into a Syrian-Hungarian family, grew up in Germany, and was shaped by a blend of cultures. I speak several languages and visited Syria annually between 1999 and 2011, during which time I was also involved in various projects in the Middle East. As a young person, I struggled to choose between a career as a journalist or as an artist. Social and critical engagement have always been important to me.
In the 1990s, I experimented with conceptual and abstract art, creating object installations that explored the relationship between the body and space through paradoxical forms.1 My work was often deeply personal, incorporating emotions and experiences. One such piece, Secured Space, was inspired by the vertigo I felt during pregnancy.2 3
Throughout my career, emotion has played a central role in my work, particularly the feelings of oppression I’ve encountered as a woman. A significant turning point in my career came with my appearance at Aperto in 1993. It was there that I presented The Stone with Coloured Pins (Spectrum), a piece shown in several versions.4 This work symbolizes the imbalance between the delicate, small pins and the heavy, solid basalt stone. It reflects a loss of perspective and the emotional and physical challenges I faced as a woman—or more broadly, as a person confined by temporal and psychological constraints. Despite its gravity, the piece carries an element of (self-)irony. As an intense materialization of the digital image, it connected my exploration of materiality with the possibilities of technical imaging.
In my series of stretched objects, I projected the infinite plasticity of the virtual world onto physical forms, while also exploring the concept of the crucifixion, which holds profound significance in Christian culture. On the other hand, with my luminous objects, I delved into themes of sensuality, the still life genre, light, and fertility, using these elements to abstract aspects of Christian spirituality.5 6
In the meantime, I was searching for a universal symbol of love, one that could resonate across all religions and traditions. This quest led to my heart sculpture, made of tiny stones. It was accompanied by a performance in Bratislava’s Chorvátske Rameno district, home to one of Slovakia’s—and Central Europe’s—largest housing estates. Built in the 1970s, this sprawling complex still consists of 150,000 prefabricated apartments, evoking almost utopian proportions.7 8
In 1993, I participated in Hungary’s first public art project, Polyphony, organized by the SCCA. This experience sparked my growing interest in the concept of “taking art to the streets.” I began exploring questions like: How can contemporary art reach a wider audience? In what ways can the boundaries of contemporary art be expanded? A decade later, I continued this line of thought by initiating a public art project, Moscow Square – Gravity, which kicked off with an interdisciplinary workshop in late 2002.9 10 My involvement in co-founding the KMKK artist-curator collective, a platform that focused on community-building and critical discourse, alongside Emese Süvecz, Dóra Hegyi, and János Sugár was also closely linked to this initiative.
One of my most significant works to date is the site-specific mural Untitled, created for the Hungarian pavilion at the 1997 Venice Biennale. It was both a large internal time map and an act of liberating the fixed concepts of art-making. I aimed to visualize the boundary between objects and abstraction, which led to the creation of the net structures, their networks, and the organic tangles. At the time, I also felt that drawing, as a form of subjectivity and intimacy, was becoming more mainstream.
The mural itself was an amplification of these tangles. I primarily used a rotring pencil, making the lines incredibly subtle and thin, yet the piece felt monumental due to its 11-meter length. Visitors could move around the space, experiencing a constantly changing perspective depending on their distance from the work. To enhance this, I added wires alongside the drawing, transforming the piece into a vast spatial drawing, a large-scale tangle. Meshes and networks, both abstract and organic, are a recurring theme in my work, but they can also carry social and political meanings.11 12 13
Until 1999, I had several important international exhibitions and traveled extensively throughout the Middle East. By that time, I was a single mother. It was a challenging period, but it coincided with the introduction of the internet. During this time, loneliness sparked a search for identity, and I grew increasingly connected to my Syrian roots. I had passionate email exchanges with several people, including Sofia-based artist Luchezar Boyadjiev. I became deeply interested in the relationship between image and text, which led me to create an eclectic archive of images using the search tools available at the time. This exploration culminated in my Image Engine video installation, which opened the kis.terem – project room at the Ludwig Museum in Budapest, following my undo books project at the Vleeshal in Middelburg. What’s intriguing is that the intermedia effects and ethos were rooted in both modern media theory and linguistics, while still carrying a distinct undercurrent of mysticism that seemed to hang in the air.14 15 16 17
Meanwhile, devastating wars were raging in the territories of the former Yugoslavia. In 1998, I was invited to the 24th Bienal de São Paulo, where I met Milica Tomić. This encounter marked the beginning of a new chapter in my practice and thinking. I consider both Milica and the artist, psychoanalyst, and philosopher Branimir Stojanović as my teachers. Their influence, along with their concepts of philosophy, psychoanalysis, the politics of memory, and post-Yugoslav discourse, had a profound impact on me. They helped me realize that my Arab identity is an integral part of my art practice, and that the conflicts I experience with it can shape my work and become the subject of my artistic discourse.18
Together with Milica, we felt a strong need to make a joint statement against the war. This led us to create the Overpopulation project, which evolved into a complex series. During this time, I created my first seated sculptures, known as the “thinking objects,” as a call for solidarity with those excluded from power and those suffering from injustice. My first sculpture, which addresses themes of motherhood, fertility, and scarcity, features a female figure in a black burqa holding an orange (a color that symbolizes fertility in Buddhism) balloon in her lap instead of a child. We further developed this idea with Milica, eventually translating it into a more concrete political statement with our T-shirt designs.19 20 21 22
My first major solo exhibition in Hungary took place in 2006 at the Kunsthalle Budapest, curated by Emese Süvecz and Bea Hock. The exhibition was structured chronologically, connecting the themes that had preoccupied me since the 1990s. It showcased my transition from autonomous, abstract space to a more subjective, narrative, and contextual form of art. As part of this exhibition, I also presented the legacy of Hungarian-Israeli anarcho-pacifist and “social non-artist” Toma Sík, who passed away in 2004 and was a key influence on my ecopolitical approach.23
By 2010, partly due to my political experiences, structural challenges, and the pressing tasks of social design—which became the subject of my DLA dissertation—my focus shifted toward curatorial roles. In this context, I worked with Roma weavers living in poverty in Szendrőlád on a pilot project aimed at creating new, marketable objects.24
2011 was a pivotal year. The Arab Spring began in January, followed by the Syrian revolution in the spring. As a theoretician, I was deeply interested in how classical avant-garde and neo-avant-garde movements, happenings, and performances express or shape the desire for freedom, especially in revolutionary contexts. Around the same time, I started a series focused on the ancient Syrian dome form, questioning whether the traditional “kub” could serve as a safe haven for Syrian refugees, either in camps or during the country’s reconstruction. I wrote extensively on this topic and created a series of drawings based on my personal experiences and childhood memories of living in these spaces.25 26 27
Between 2015 and 2023, for various reasons, I became quite isolated both as an artist and a theorist, with only a few exhibitions during that time. In 2023, I began a series of non-figurative drawings, exploring how electromagnetic fields influence the biorhythms of animals and humans. Alongside this, I started creating more abstract collage works that combine drawing and wooden objects.28 29 30 31
Drawing is a daily practice for me. It’s a fundamental exercise in thinking, processing, and organizing my experiences, impressions, readings, and feelings related to everyday events. It structures my days. No installation of mine exists without drawing playing a role, whether as part of the initial sketch or in the final version of the work.
The statement was written together with curator and art historian Lívia Páldi, using previously conducted interviews as references.
1Image: Róza El-Hassan Wall-object, 1992. Photo by the artist. Courtesy of the artist and Knoll Gallery, Wien.
2Image: Róza El-Hassan, installation, 1994, Knoll Galerie Wien, 1994. Photo by the artist. Courtesy of the artist and Knoll Galerie Wien.
3Image: Róza El-Hassan, installation, 1994, Knoll Galerie Wien, 1994. Photo by the artist. Courtesy of the artist and Knoll Galerie Wien.
4Image: Róza El-Hassan, Stone with Coloured Pins (Spectrum), 1993, basalt, coloured pins, diameter c. 120 cm. Photo by Attila Csörgő. Courtesy of the artist.
5Image: Róza El-Hassan, Stretched Chair, 1995, wooden chair, metal fixing. Collection of Ludwig Museum – Museum of Contemporary Art, Budapest. Courtesy of the artist.
6Image: Róza El-Hassan, Gleaming fruit – pear, 1996, fresh fruit, light. Private collection, Budapest. Photo by Attila Csörgő and Róza El-Hassan. Courtesy of the artist.
7Image: Róza El-Hassan, Heart (lost), 2006, object, stones, thread. Photo by the artist. Courtesy of the artist.
8Image: Róza El-Hassan, Heart-Adaptation, Chorvátske Rameno, Bratislava, land art work, pebbles, glass, ice, diameter c. 40 m. Photo by the artist. Courtesy of the artist.
9Image: Róza El-Hassan, R. thinking/dreaming about overpopulation, from the Moscow Square. Gravitation project, 2002, installation, height 120 cm. Photo by József Rosta. Courtesy of the artist.
10Image: Róza El-Hassan, Thinking object (lost), 2003. Courtesy of the artist.
11Image: Róza El-Hassan, Tangle, 1995, steel cable, stretcher, c. 120x30x10 cm. Photo by the artist. Courtesy of the artist.
12Image: Róza El-Hassan, Untitled, detail of the Natura Morte installation, Hungarian Pavilion, Venice Biennale, 1997, pencil, mixed media. Photo by the artist. Courtesy of the artist.
13Image: Róza El-Hassan, Untitled, detail of the Natura Morte installation, Hungarian Pavilion, Venice Biennale, 1997, pencil, mixed media. Photo by the artist. Courtesy of the artist.
14Image: Róza El-Hassan, Image Engine, 1999, installation view, Project Room, Ludwig Museum – Museum of Contemporary Art, Budapest. Photo by the artist. Courtesy of the artist.
15Image: Róza El-Hassan, Undo Books, 1998, 8 single books in textile binding, various sizes, paper, pencil, photos, collages, printed images from the Internet. Photo by the artist. Courtesy of the artist.
16Image: Róza El-Hassan, Undo Books, 1998, 8 single books in textile binding, various sizes, paper, pencil, photos, collages, printed images from the Internet. Photo by the artist. Courtesy of the artist.
17Image: Róza El-Hassan, Undo Books, 1998, 8 single books in textile binding, various sizes, paper, pencil, photos, collages, printed images from the Internet. Photo by the artist. Courtesy of the artist.
18Image: Róza El-Hassan, ANASTAZIA, 1998, digital print on paper on plywood, objet trouvé, billboard-sized c-print of Munch's Scream, plaster cast of Anastasia, a Brazilian Candomble saint, 380x200x120 cm. Collection of Ludwig Museum – Museum of Contemporary Art, Budapest. Photo by the artist. Courtesy of the artist.
19Image: Róza El-Hassan, R. thinking/dreaming about overpopulation, 1999, sculpture, mixed media, height c. 90 cm. Collection of of EVN Sammlung, Vienna. Photo by the artist. Courtesy of the artist.
20Image: Róza El-Hassan, EXTRA TERRITORIA (Róza El-Hassan-Milica Tomić-Branimir Stojanović).
Courtesy of the artist and < rotor > Centre for Contemporary Art, Graz.
21Image: Róza El-Hassan, T-shirt with print “I am overpopulation” (Róza El-Hassan-Milica Tomić). Photo by the artist. Courtesy of the artists.
22Image: Róza El-Hassan, R. thinking/dreaming about overpopulation – blood-donation, series of actions on red cross territory, 2001-2003, video still. Photo by Géza Nagy. Courtesy of the artist.
23Image: Róza El-Hassan, Two Buddhists visiting Hagar, 2005, wood, mixed media, magasság, height 120 cm. Private collection, Luxembourg. Photo by the artist. Courtesy of the artist.
24Image: Róza El-Hassan, No Corruption Bag. Design for Office Bag, 2010, concept by Róza El-Hassan, details, art and craft by Romani Craftsmen Collective, Szendrőlád, and Zoltán Kis, teacher for wicker weaving, Budapest. Private collection, Budapest. Photo by the artist. Courtesy of the artist.
25Image: Róza El-Hassan, Breeze - Shelter, Al Cub, installation view, from the exhibition The Welfare State, M hka, Antwerp 2015, wood, mixed media, diameter 15 m, magasság 2,6 m. Courtesy of the artist.
26Image: Róza El-Hassan, Woman with Rainbowtears, from the Syrian series, 2011, paper, watercolour, pencil. Private collection Bratislava. Courtesy of the artist.
27Image: Róza El-Hassan, Hommage, 2017, wood and mixed media, 107,9x49,5 cm. Photo by the artist. Courtesy of the artist.
28Image: Róza El-Hassan, Portrait of Psychiatrist and Cognitive Scientist Charlotte Bühler, 2015, wood and mixed media, 59x59x28 cm. Private collection, Budapest. Photo by the artist. Courtesy of the artist.
29Image: Róza El-Hassan, Untitled, 2024, watercolour and pencil on paper, 21x29,7 cm. Private collection, Vienna. Photo by the artist. Courtesy of the artist.
30Image: Róza El-Hassan, Hommage to Anonymous and Breeze, 2024, watercolour, pencil and wood on paper, 50x40 cm. Photo by Áron Weber. Courtesy of the artist and Longtermhandstand, Budapest.
31Image: Róza El-Hassan, Crossing, 2024, watercolour, pencil and wood on paper, 160x110 cm. Photo by Áron Weber. Courtesy of the artist and Longtermhandstand, Budapest.
– született 1966-ban Budapesten. Magyar-szíriai művész. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen (korábban Magyar Képzőművészeti Főiskola) tanult festészetet, majd 1991-ben egy évet töltött a frankfurti Städelschule-ban. Ezt követően visszatért az Intermédia Tanszékre. Nemzetközi karrierje 1993-ban indult, amikor meghívást kapott a Velencei Biennálé Aperto szekciójába. 1997-ben egyike volt a három női művésznek, akik a Natura Morta kiállításon szerepeltek a Velencei Biennálé magyar pavilonjában. 2003 és 2007 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékén oktatott, ahol 2008 és 2011 között DLA (Doktori Program) tanulmányokat is folytatott. Szakdolgozatában a szociális és ökológiai design, valamint az építészet kapcsolatát vizsgálta, különös figyelmet fordítva a hagyományos roma kézművességre és a kortárs designra. Számos kiállítás kurátora volt, köztük a közel-keleti női narratívákat bemutató Some Stories (Gerald Matt-tel közösen a bécsi Kunsthalle-ban).
El-Hassan különböző médiumokban dolgozik, beleértve a rajzot, festészetet, performanszot, szobrászatot és installációt. Személyes tapasztalatok vezérelte konceptuális gyakorlatát a filozófia, a médiaelmélet és a tudományos kutatások informálják. Munkáit a társadalmi és gazdasági kérdések, a politikai aktivizmus, valamint a menekültekkel és a humanitárius válságok áldozataival való kifejezett szolidaritás jellemzi.
roza-el-hassan.hu
syrianvoicesmediationandart.wordpress.com/2014/06/01/freedom-art-theory-for-syria-freedom-theory/
Szír-magyar családba születtem, Németországban nőttem fel, sokféle kulturális hatás ért, több nyelven beszélek, 1999 és 2011 között évente látogattam Szíriába. Több közel-keleti projektben vettem részt. Egész fiatalon még nem tudtam eldönteni, hogy újságíró vagy művész legyek. Mindig fontos volt számomra a társadalmi elköteleződés és kritika szerepvállalás. A kilencvenes években konceptuális-absztrakt formanyelvvel kísérleteztem. Tárgy installációkat készítettem, a paradox tárgyakban a test és tér relációk izgattak.1 Személyes érzeteket is belefordítottam: a Secured Space installációmat terhességi szédüléseim is inspirálták.2 3
Gyakran formálta a munkáimat egy indulati elem: a nőként tapasztalt többféle elnyomás érzése. Nemzetközi áttörést és alapvető változást az 1993-as Apertón való szereplésem hozott. Az ott is bemutatott több verzióban elkészített Kő színes gombostűkkel (Spektrum)4 az egyensúly hiányát vagy egyenlőtlenségét jelenti a támadó kis tűkkel és a nehéz és kemény bazaltkővel. Valahogy a perspektíva elvesztésének, az érzelmi, fizikai akadályoknak az eredménye volt, amivel nőként, vagy inkább időbeli és pszichológiai feltételek közé zárt emberként szembesültem. Ennek ellenére nem nélkülözte az (ön)iróniát. Mint a digitális kép szélsőséges materializációja összekapcsolta az anyagszerűséggel és a technikai képalkotással kapcsolatos kísérleteimet.
Amíg a Nyújtott tárgyak sorozatomban a virtuális világ végtelen képlékenységét vetítettem rá valós tárgyakra és keresztény kultúrkörben meghatározó jelentőségű megfeszítés foglalkoztatott, addig a világító tárgyak esetében az érzékiség, a csendélet zsáner, a fény és a termékenység kérdései a keresztény spiritualitás absztrakciója.5 6
Mindeközben foglalkoztatott hogy olyan közérthető szeretetszimbólumot találjak, amely minden vallásban és hagyományban közös mint az apró kövekből épített szív szobrom amihez egy performanszom is kapcsolódott Bratislava Chorvátske Rameno városrészében ahol a hetvenes években épült és 150 000 panellakással máig is Szlovákia és közép-európa egyik legnagyobb, már-már utópisztikus méreteket öltő lakótelepét építették fel.7 8
1993-ban részt vettem a Polifónián, az első magyarországi public art projektben az SCCA szervezésében. Részben ehhez kapcsolódóan is egyre jobban foglalkoztatott hogy mit jelenthet “művészetet vinni az utcára”? Hogyan célozható meg egy szélesebb közönség a kortárs művészet eszközeivel? Milyen irányba tágíthatóak a kortárs művészet határai? Majd 10 évvel később folytattam ezt a gondolatmenetet. 2002 végén egy interdiszciplináris workshoppal indult el az általam kezdeményezett köztéri projekt a Moszkva tér – Gravitáció.9 10 De ide kapcsolható az ezzel párhuzamos KMKK művész-kurátor kollektíva és közösségformáló kritikai platform (Süvecz Emese, Hegyi Dóra, Sugár János) létrehozásában vállalt szerepem.
A mai napig az egyik főművemnek tekintem az 1997-es velencei biennálé magyar pavilonjába készített helyspecifikus falrajzomat (Untitled) ami egyszerre volt egy nagy belső időtérkép és a felszabadító firkálásban a műtárgykészítéssel kapcsolatos rögzült fogalmak kiürítése. A tárgyak és az absztrakció határát igyekeztem vizuálisan megragadni. Így jöttek létre a hálórajzok, a network és az organikus gubancok struktúrái. Azt is éreztem hogy a rajz, mint a szubjektivitás, az intimitás terepe nagyon benne volt a legfőbb áramlatokban. A falrajz gubancok felnagyítása volt. Főleg rotring ceruzával rajzoltam meg, úgyhogy rettentő finom, vékony volt egész közelről, ugyanakkor monumentális, hiszen tizenegy méter hosszú volt. A látogató mozoghatott a térben, és mindig más látvány tárult elé, attól függően, hogy közelebb vagy távolabb állt a műhöz. Drótokat is tettem a rajz mellé a térbe, úgyhogy inkább egy nagy térrajz volt az egész terem, egy nagy térbeli gubanc. A hálók és hálózatok folyamatosan jelen vannak a a munkáimban, egyszerre absztrakt és organikus rendszerek, ugyanakkor társadalmi és politikai jelentésük is lehet.11 12 13
1999-ig sok fontos nemzetközi kiállításom volt, sokat utaztam a közel-keletre is. Ekkor már egyedül neveltem a lányom, nehéz időszak volt de ekkor vezették be az internetet. A magány egyszerre indított el egy identitáskeresést, erős lett a kötődésem a szíriai gyökereimhez is. Többekkel szenvedélyes emailes levelezést folytattam mint a Szófiában élő művésszel Luchezar Boyadjievvel. Nagyon foglalkoztatott a kép és szöveg kapcsolata. Az akkor elérhető keresőprogramok segítségével létrehoztam egy inkonzisztens képarchívumot. Ez mind becsatornázódott az Image Engine videó installációmba. Ez nyitotta meg a budapesti Ludwig Múzeum kis.terem projektjét és előzménye a middleburgi Vleeshalban megvalósított undo books munkám volt. Érdekes, hogy az intermédiás hatás és szellemiség egyszerre volt modern médiaelméleti és nyelvészeti, miközben mindig ott lebegett egy nagy adag misztika is a térben.14 15 16 17
Közben zajlott a pusztító délszláv háború. 1998-ban szerepeltem a 24. Bienal de São Paulo-n és ott ismerkedtem meg Milica Tomić-tyal. Vele és a művész, pszichoanalitikus, filozófus Branimir Stojanović-tyal egy másfajta világba léptem. Tanáraimnak tartom őket. Filozófia, pszichoanalízis, emlékezetpolitika, a poszt-jugoszláv diskurzus mind revelációként hatott rám és segített felismerni hogy az én arab identitásom része a művészetemnek, hogy az ezzel kapcsolatos konfliktusaim is formálhatják azt és művészeti diskurzus tárgya lehet.18
Szükségét éreztük, hogy közös nyilatkozatot tegyünk a háború ellen. Így indítottuk el az Overpopulation projektet ami egy komplex sorozattá nőtt. Ekkor készültek az első az ülő szobrok, a “thinking object-ek”, felhívásként arra hogy szolidaritást vállalni a hatalomból kizártakkal és az igazságtalanságot elszenvedőkkel. Az első szobrom az anyaságról, a termékenységről és a hiányról szól. A fekete burkában ülő női alak gyermek helyett egy narancssárga lufit tart az ölében, amelynek színe a termékenység buddhista szimbóluma. Ezt fejlesztettük tovább Milicával, és vittük a konkrét politikai értelmezés irányába a pólóinkkal.19 20 21 22
A kronologikusan felépülő első nagy hazai egyéni kiállításom a Műcsarnokban, Süvecz Emese és Hock Bea kurátorokkal 2006-ban összekapcsolta a 90-es évektől engem foglalkoztató kérdéseket megmutatva az autonóm, absztrakt térből a meglehetősen szubjektív vagy narratív vagy kontextuális művészet felé történő elmozdulásomat. Ennek részeként mutattam be az ökopolitikám szempontjából meghatározó 2004-ben elhunyt magyar-izraeli (szintén kettős identitású) anarchopacifista, „társadalmi nem-művész”, Sík Toma tüntetőtáblákból álló hagyatékát is.23
A 2010-es évekre részben politikai tapasztalatom, a strukturális kihívások, illetve a DLA disszertációm témája, a szociális dizájn sürgető feladatai miatt a kurátori szerep felé tolódott el a munkám. Ezekhez kapcsolódóan a szegénységben élő szendrőládi roma vesszőfonókkal is dolgoztam egy pilot projekten, új és piacképes tárgyak készítésén.24
A 2011-es év vízválasztó volt. Januárban kezdődött az Arab Tavasz és tavasszal a szír forradalom. Teoretikusként az érdekelt legjobban, hogy hogyan jelennek meg egy forradalmi helyzetben és hogyan fejezik ki vagy alakítják a szabadságvágyat és magának a szabadságnak a fogalmát a klasszikus avantgarde és neo-avantgarde mozgalmak, happeningek és performanszok formái. Elkezdtem egy sorozatot is aminek fókuszában az ősi szíriai kupola formát építettem azzal a kérdésfelvetéssel, hogy a régi “kub” vajon hasznos lehet-e szír menekültek számára mint biztonságot nyújtó menedék a menekülttáborokban vagy az ország újjáépítése alatt. A témáról sokat írtam és készítettem egy rajzsorozatot a személyes tapasztalataimról és gyerekkori emlékeimről, arról, ahogyan belülről megéltem ezeket a tereket.25 26 27
2015 és 2023 között erősen izolálódtam mint művész és teoretikus. Kevés kiállításom volt. 2023-ban egy nonfiguratív rajz sorozatba kezdtem. Foglalkoztat hogy az elektromágneses mezők hogyan befolyásolják az állatok és emberek bioritmusát. Több, nehezen meghatározható kollázs munkát kezdtem készíteni ahol rajzot és fából készült tárgyakat kombinálok.
Mindennap rajzolok. Ez számomra a gondolkodás, a tapasztalatok és benyomások, a mindennapi eseményekkel kapcsolatos érzések feldolgozásának és rendszerezésének alapvető gyakorlata. Strukturálja a napjaimat. Nincs olyan installációm ahol a rajz nem kap szerepet, ne lenne benne a munkát megelőző vázlatban vagy a végső verzióban is rajzi elem.28 29 30 31
A statement Páldi Lívia kurátorral és művészettörténésszel együttműködésben készült, korábbi interjúk felhasználásával.
1Kép: El-Hassan Róza, Burkolt tárgy, 1992. A művész fotója. A művész és a Knoll Galerie Wien jóvoltából.
2Kép: El-Hassa Róza, Secured Space, 1994, installáció. Knoll Galerie Wien. A művész fotója. A művész és a Knoll Galerie Wien jóvoltából.
3Kép: El-Hassa Róza, Secured Space, 1994, installáció. Knoll Galerie Wien. A művész fotója. A művész és a Knoll Galerie Wien jóvoltából.
4Kép: El-Hassan Róza, Kő, színes gombostűkkel (Spektrum), 1993, bazaltkő, színes gombostűk, átmérő kb. 120 cm. Fotó: Csörgő Attila. A művész jóvoltából.
5Kép: El-Hassan Róza, Nyújtott szék, 1995, faszék, fémrögzítők. A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteménye. A művész jóvoltából.
6Kép: El-Hassan Róza, Lichtmal (Fényemlékmű), 1996, élő gyümölcsök, világítás. Magángyűjtemény, Budapest. Fotó: Csörgő Attila, El-Hassan Róza. A művész jóvoltából.
7Kép: El-Hassan Róza, Szív (elveszett), 2006, tárgy, kövek, drót. A művész fotója. A művész jóvoltából.
8Kép: El-Hassan Róza, Szív-Alkalmazkodás, Chorvátske Rameno, Bratislava, land art típusú mű, dunakavics, üveg, jég, átmérő kb. 40 m. A művész fotója. A művész jóvoltából.
9Kép: El-Hassan Róza, R. a túlnépesedésről gondolkodik/álmodik, a Moszkva tér. Gravitáció c. projektből, 2003, installáció, magasság 120 cm. Fotó: Rosta József. A művész jóvoltából.
10Kép: El-Hassan Róza, Gondolkodó tárgy (elveszett), 2003. A művész jóvoltából.
11Kép: El-Hassan Róza, Gubanc, 1995, acéldrót, feszítő csavar, kb. 120x30x10 cm. A művész fotója. A művész jóvoltából.
12Kép: El-Hassan Róza, Cím nélkül, részlet a Natura Morta c. installációból, Magyar Pavilon, Velencei Biennále, 1997, ceruza, vegyes technika. A művész fotója. A művész jóvoltából.
13Kép: El-Hassan Róza, Cím nélkül, részlet a Natura Morta c. installációból, Magyar Pavilon, Velencei Biennále, 1997, ceruza, vegyes technika. A művész fotója. A művész jóvoltából.
14Kép: El-Hassan Róza, Image Engine, 1999, kiállítási enteriőr, Kis.terem, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum. A művész fotója. A művész jóvoltából.
15Kép: El-Hassan Róza, Undo books (könyvek), 1998, 8 egyedi, textil kötésű könyv különböző méretben, ceruzarajzok, fotók, kollázsok, nyomtatott képek az Internetről. A művész fotója. A művész jóvoltából.
16Kép: El-Hassan Róza, Undo books (könyvek), 1998, 8 egyedi, textil kötésű könyv különböző méretben, ceruzarajzok, fotók, kollázsok, nyomtatott képek az Internetről. A művész fotója. A művész jóvoltából.
17Kép: El-Hassan Róza, Undo books (könyvek), 1998, 8 egyedi, textil kötésű könyv különböző méretben, ceruzarajzok, fotók, kollázsok, nyomtatott képek az Internetről. A művész fotója. A művész jóvoltából.
18Kép: El-Hassan Róza, ANASTAZIA, 1998, igitális nyomat,műanyag, rétegelt lemez, talált tárgy, Munch sikolyáról készült C-print, gipszöntvény Anastasia, egy Brazíliai Candomble szent, 380x200x120 cm. A Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum gyűjteménye. A művész fotója. A művész jóvoltából.
19Kép: El-Hassan Róza, R. a túlnépesedésről gondolkodik/álmodik, 1999, szobor, vegyes technika, magasság kb. 90 cm. Az EVN Sammlung, Wien gyűjteménye. A művész fotója. A művész jóvoltából.
20Kép: El-Hassan Róza, EXTRA TERRITORIA (Róza El-Hassan-Milica Tomić-Branimir Stojanović). A művész és a < rotor > Centre for Contemporary Art, Graz jóvoltából.
21Kép: El-Hassan Róza, poló felirattal “I am overpopulation” (Róza El-Hassan-Milica Tomić). A művész fotója. A művészek jóvoltából.
22Kép: El-Hassan Róza, R. a túlnépesedésről gondolkodik/álmodik – véradás, akció sorozat a Vöröskereszt önkéntes helyszínein, 2001-2003, állókáp a videóból. Fotó: Nagy Géza. A művész jóvoltából.
23Kép: El-Hassan Róza, Két buddhista meglátogatja Hágárt, 2005, fa, vegyes technika, magasság 120 cm. Magángyűjtemény, Luxembourg. A művész fotója. A művész jóvoltából.
24Kép: El-Hassan Róza, Korrupcióellenes táska. Aktatáska terv, 2010, koncepció: El-Hassan Róza, kivitelezés: Romani Kézműves Kollektíva, Szendrőlád és Kis Zoltán vesszőfonás-oktató, Budapest. Magángyűjtemény, Budapest. A művész fotója. A művész jóvoltából.
25Kép: El-Hassan Róza, Breeze - Shelter, Al Cub, részlet az installációból, a The Welfare State kiállítás része, M hka, Antwerpen, 2015, fa, vegyes technika, átmérő 15 m, magasság 2,6 cm. A művész jóvoltából.
26Kép: El-Hassan Róza, Nő szivárványkönnyekkel, a Szír sorozatból, 2011, papír, akvarell, ceruza. Magángyűjtemény, Pozsony. A művész jóvoltából.
27Kép: El-Hassan Róza, Hommage, 2017, fa, vegyes technika, 107,9x49,5 cm. A művész fotója. A művész jóvoltából.
28Kép: El-Hassan Róza, Charlotte Büchler pszichiáter és kognitív tudós portréja, 2015, fa, vegyes technika, 59x59x28 cm. Magángyűjtemény, Budapest. A művész fotója. A művész jóvoltából.
29Kép: El-Hassan Róza, Cím nélkül, 2024, akvarell, ceruza, papír, 21x29,7 cm. Magángyűjtemény, Bécs. A művész fotója. A művész jóvoltából.
30Kép: El-Hassan Róza, Hommage to Anonymous and Breeze, 2024, akvarell, ceruza, fa, papír, 50x40 cm. Fotó: Weber Áron. A művész és a Longtermhandstand, Budapest jóvoltából.
31Kép: El-Hassan Róza, Átkelés, 2024, akvarell, ceruza, fa, papír, 160x110 cm. Fotó: Weber Áron. A művész és a Longtermhandstand, Budapest jóvoltából.
