Lilla Lőrinc
– born in 1980 in Mór. Lilla Lőrinc is a visual artist who graduated from the Painting Department of the Hungarian University of Fine Arts in 2006. Since 2008, she has been collaborating with János Borsos, forming the artistic entity Lőrinc Borsos, which is built on the coexistence of extremes and the resolution of duality. Their works are site- and situation-specific, often serving as social reflections. Her preferred medium is glossy black industrial enamel paint, which both absorbs and reflects light, symbolizing the contradictions within her art. Initially, she focused on constructing an alternative national identity, later shifting her attention to global trends and self-critical analysis. Her independent artistic activity has been taking place in the background since the 2000s. Through her art, she raises questions that explore the relationship between the individual and the community, as well as the boundaries of artistic identity.
My name is Lilla Lőrinc or Lőrinc Borsos – this duality is an integral part of my identity and life. In my artistic journey, I strive for a dynamic interplay between art, life, and politics. These three dimensions interact and deeply influence my artistic practice. In addition to personal experiences and decisions, collaboration and creating within a community have been pivotal throughout my career, especially during my university years when I was profoundly influenced by The Corporation group, of which I was a member. These experiences made be believe that art is not merely individual expression, but a shared space where thoughts, emotions, and experiences converge.
For seven years, my everyday life was formed by a religious community and church activities. This period had a significant impact on my spirituality and way of thinking. However, over time, the frameworks I tried to fit into began to feel increasingly restrictive. Towards the end of this period, we created the project Self-critical Portrait as a way of crisis management. For me, this was not just an artistic project but also a way to process what religion meant to me and how this era affected my life and art.
The name Lőrinc Borsos was an important, identity-shaping decision. Initially, it was a performative gesture, unifying two individuals’ artistic practices under a single identity. Over time, it took on a deeper meaning as I recognized how gender roles and expectations influence relationships in the art world. Working under a male name brought both visibility and invisibility, freedom and limitations – this duality was a constant presence in my artistic practice.
As a child, I spent five years living in Cuba because my father got a job there. Even then, I began drawing political comics in which communists fought imperialists, featuring demonic and angelic characters – I was heavily influenced by propaganda. I drew constantly, and I became so immersed in it that when I broke my right hand, I continued drawing with my left. To this day, art excites me most when the personal and political intersect. In Hungary, the 2010s were dominated by the ruling party Fidesz-KDNP and a centralized government, shaping the country’s discourses at a fundamental level. This era was marked by national sovereignty, conservative values, and an EU-skeptical, anti-migration stance. In the early 2010s, politics became nearly inescapable, and reflecting on public life events drove many artistic practices. Political communication infiltrated everyday life, and the polarization of society created a context in which art became a tool for reacting to the increasingly intense social and cultural shifts. However, this reactive state eventually exhausted me, as the freedom to process social changes at my own pace was lacking.
In recent years, raising questions has become more important to me than searching for definitive answers. Philosophy and gaining a deeper understanding of cultural perspectives have helped me approach social and personal questions in more diverse ways.
Currently, the most significant aspect of both my art and life is navigating transitional spaces. I aim to find answers between polarities, rather than choosing between extremes. This approach defines my work, where personal stories and social contexts collide in a space that allows for constant reinterpretation.
First and foremost, I believe the responsibility of art lies in its freedom. Finding freedom in art is its true value. Many people interpret art as a tool for social responsibility, expecting it to react to public issues. However, I question whether art should ‘serve’ a specific social goal. The notion that art must reflect a political stance can undermine artistic independence. Moreover, it often creates an environment where aesthetic freedom is no longer accepted if it doesn’t conform to a particular ideological framework.
In my view, art should not operate within social ideologies but instead serve as a space for creativity and freedom.
The issues of art and life are continuously altering me. My life, artistic career, and personal relationships are always evolving. Adapting to these changes allows me to create deeper, more honest, and authentic works of art, while I approach the future – and everything life and art have to offer – with respect and dignity.1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16
The statement was written in collaboration with curator Fruzsina Kigyós (2024).
1Image: Lilla Lőrinc, Stroke 1-4, no date, acrylic, oil pastel, gauze, transfer foil, approx. 20-40x30-50 cm. Photo by: Dániel Ránki. Courtesy of the artist.
2Image: Lilla Lőrinc, Stroke 1-4, no date, acrylic, oil pastel, gauze, transfer foil, approx. 20-40x30-50 cm. Photo by: Dániel Ránki. Courtesy of the artist.
3Image: Lilla Lőrinc, Stroke 1-4, no date, acrylic, oil pastel, gauze, transfer foil, approx. 20-40x30-50 cm. Photo by: Dániel Ránki. Courtesy of the artist.
4Image: Lilla Lőrinc, Stroke 1-4, no date, acrylic, oil pastel, gauze, transfer foil, approx. 20-40x30-50 cm. Photo by: Dániel Ránki. Courtesy of the artist.
5Image: Lilla Lőrinc, Sarajevo, Stadium 1992, 2008, enamel paint, acrylic, nail polish, felt-tip pen, canvas mounted on wood board, 20x30x5 cm. Courtesy of the artist.
6Image: Lilla Lőrinc, Sarajevo, Stadium 1992 (1275 graves in three months), 2008, enamel paint, acrylic, nail polish, felt-tip pen, canvas mounted on wood board, 20x30x5 cm. Courtesy of the artist.
7Image: Lilla Lőrinc, RIDE OR DIE, 2021, diary excerpt, nail polish, felt-tip pen, paper, 6x10 cm.
Courtesy of the artist.
8Image: Lőrinc Borsos, Oval Office, 2008, oil, enamel paint, canvas, 100x150 cm. Courtesy of the artists.
9Image: Lilla Lőrinc, Habemus Papam, 2007, enamel paint, acrylic, nail polish, felt, canvas, 30x40 cm. Courtesy of the artist.
10Image: Lilla Lőrinc, Mex (from the Children series), 2008, mixed media, canvas, 30x20 cm. Courtesy of the artist.
11Image: Lilla Lőrinc, Cannibal (from the Children series), 2008, mixed media, canvas, 30x22 cm. Courtesy of the artist.
12Image: Lilla Lőrinc, Berlin (from the Children series), 2008, mixed media, canvas, 30x22 cm. Courtesy of the artist.
13Image: Lilla Lőrinc, Pals (from the Children series), 2008, mixed media, canvas, 30x20 cm. Courtesy of the artist.
14Image: Lilla Lőrinc, Children's troubles, 1987, felt, ink, paper, 20x100 cm. Courtesy of the artist.
15Image: Lilla Lőrinc, Champion, 2024, wood, rubber, metal, poppy and rose bud, wasps nest, variable size. Courtesy of the artist.
16Image: Lilla Lőrinc, Mother tongue, 2024, rubber, wood, egg, mother tongue, feather, variable size. Courtesy of the artist.
– született 1980-ban, Móron. Lőrinc Lilla képzőművész, 2006-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. 2008 óta dolgozik együtt Borsos Jánossal, közös művészeti entitásuk, a Lőrinc Borsos a szélsőségek együttélésére és a dualitás feloldására épül. Munkáik hely- és szituációspecifikusak, gyakran társadalmi reflexióként szolgálnak. Kedvelt médiuma a fényes fekete ipari zománcfesték, amely egyszerre nyel el és ver vissza fényt, szimbolizálva művészetének ellentmondásait. Kezdetben alternatív nemzeti identitást épített, később figyelme globális tendenciák és önkritikus elemzés felé fordult. Önálló művészeti tevékenysége a 2000-es évek óta háttérben zajlik. Művészetével olyan kérdéseket vet fel, amelyek az egyén és a közösség kapcsolatát, valamint a művészi identitás határait feszegetik.
A nevem Lőrinc Lilla, vagy Borsos Lőrinc – számomra ez a kettősség a művészi identitásom és életem szerves része. Az alkotói utam során folyamatosan a művészet, az élet és a politika dinamikus térben való mozgására törekszem. E három dimenzió között mindig szoros kölcsönhatásban dolgozom, és mindegyik elem mély hatással van a művészeti munkámra. A személyes tapasztalatok és döntések mellett, az együttműködés és a közösségi alkotás is kiemelkedő szerepet kaptak eddigi pályám során, különösen az egyetemi éveim alatt a The Corporation csoportban szerzett élményeim hatására. Ezek az időszakok alapozzák meg a meggyőződésemet, miszerint a művészet nem csupán egyéni önkifejezés, hanem sokkal inkább egy közös tér, ahol a közösségi gondolatok, érzések és élmények találkoznak.
Hét éven át a vallásos közösség és a gyülekezeti élet formálták mindennapjaimat. Ez az időszak nemcsak spirituálisan, hanem gondolkodásomban is mély nyomot hagyott. Azonban ahogy teltek az évek, úgy váltak egyre inkább szűkössé azok a keretek, amelyekbe korábban igyekeztem beilleszkedni. Ennek az időszaknak a végén, egyfajta válságkezelésként hoztuk létre az „Önkritikus portré” projektet, amely nem csupán művészi alkotás volt számomra, hanem személyes feldolgozása annak, hogy mit jelentett számomra ez a vallási időszak, és hogyan hatott az életemre és művészetemre
A Borsos Lőrinc név pedig egy fontos identitásformáló döntés volt. Kezdetben performatív gesztusként született, amikor két ember művészeti praxist egyesítettem egyetlen identitás alatt. Idővel azonban mélyebb jelentéssel bírt, és rádöbbentem arra, hogy a művészeti közegben a nemi szerepek és elvárások mennyire meghatározzák a kapcsolódásokat. A férfi név alatt való munkavégzés egyszerre hozott láthatóságot és láthatatlanságot, szabadságot és korlátozást – ez a kettősség folyamatosan jelen volt az alkotói folyamataimban.
Gyerek koromban 5 évet Kubában éltünk, mert apám kapott ott egy munkát. Már ekkor politikai képregényeket kezdtem rajzolni, amiben a kommunisták harcoltak az imperialistákkal, és ilyen démonos angyalos figurák jelentek meg, hatott rám is a propaganda rendesen. Rengeteget rajzoltam, és annyira belemerültem, hogy amikor eltört a jobb kezem, bal kézzel folytattam a rajzolást. A művészet számomra a mai napig akkor válik igazán izgalmassá, amikor a személyes és a politikai találkozik. A 2010-es évek elején kezdett igazán megkerülhetetlenné válni a politika diskurzus, és a közéleti eseményekre való szinte kényszeres válaszadás egyre inkább a művészeti gyakorlatom hajtóerejévé vált. Ugyanakkor ez a gyakorlat hosszú távon ki is merített, mivel gyakran úgy éreztem, hogy a külső események határozzák meg lépéseimet, miközben elmaradt a szabadság, hogy saját tempómban dolgozzam fel a társadalmi történéseket.
Az utóbbi években azonban a hangsúly inkább a kérdések felvetésére helyeződött, nem pedig a válaszok keresésére. A filozófia és különböző kulturális perspektívák mélyebb megismerése segített abban, hogy árnyaltabban közelítsek a társadalmi és személyes kérdésekhez.
A művészet és az élet jelenlegi formájában számomra az a legfontosabb, hogy köztes terekben mozduljak: hogy ne a végletek közötti választásban találjam meg a válaszokat, hanem a polaritások között megmaradjak. Ez az attitűd jellemzi jelenlegi munkáimat, ahol a személyes történetek és a társadalmi kontextusok találkoznak egy olyan térben, amely folyamatos újraértelmezésre ad lehetőséget.
A művészet felelőssége számomra elsősorban a szabadságban rejlik. Ha sikerül megtalálni a szabadságot a művészetben, akkor az az igazi érték. Sokan próbálják a művészetet a társadalmi felelősségvállalás eszközeként értelmezni, azt várva tőle, hogy reagáljon a közéleti problémákra. Azonban számomra kétséges, hogy a művészetnek “szolgálnia kell” egy konkrét társadalmi célt. Az a gondolat, hogy a művészetnek politikai állásfoglalást kell tükröznie, nem segíti elő a művészeti szabadságot. Sőt, sokszor olyan közeg alakul ki, ahol az esztétikai szabadságot már nem fogadják el, ha az nem illeszkedik valamely ideológiai kerethez.
Az én felfogásomban a művészet nem a társadalmi ideológiák mentén kell hogy működjön, hanem mint a személyes kreativitás és szabadság terepe.
A művészet és az élet kérdései folyamatosan alakítanak. Az életem, a művészeti pályám és a személyes kapcsolataim is folyamatosan változnak. E változások és az azokhoz való alkalmazkodás segít abban, hogy még mélyebb, őszintébb és autentikusabb alkotásokat hozhassak létre, miközben tisztelettel és alázattal tekintek a jövőre és mindarra, amit az élet és a művészet kínál.1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16
A statement a művész és Kigyós Fruzsina közreműködésében jött létre (2024).
1Kép: Lőrinc Lilla, Szélütés 1-4, dátum nélkül, akril, olajpasztell, géz, levonófólia, kb. 20-40x30-50 cm. Fotó: Ránki Dániel. A művész jóvoltából.
2Kép: Lőrinc Lilla, Szélütés 1-4, dátum nélkül, akril, olajpasztell, géz, levonófólia, kb. 20-40x30-50 cm. Fotó: Ránki Dániel. A művész jóvoltából.
3Kép: Lőrinc Lilla, Szélütés 1-4, dátum nélkül, akril, olajpasztell, géz, levonófólia, kb. 20-40x30-50 cm. Fotó: Ránki Dániel. A művész jóvoltából.
4Kép: Lőrinc Lilla, Szélütés 1-4, dátum nélkül, akril, olajpasztell, géz, levonófólia, kb. 20-40x30-50 cm. Fotó: Ránki Dániel. A művész jóvoltából.
5Kép: Lőrinc Lilla, Szarajevó, Stadion 1992, 2008, zománcfesték, akril, körömlakk, filc, fatáblára kasírozott vászon, 20x30x5 cm. A művész jóvoltából.
6Kép: Lőrinc Lilla, Szarajevo, Stadion 1992 (1275 sír három hónap alatt), 2008, zománcfesték, akril, körömlakk, filc, fatáblára kasírozott vászon, 20x30x5 cm. A művész jóvoltából.
7Kép: Lőrinc Lilla, RIDE OR DIE, 2021, naplórészlet, körömlakk, filc, papír, 6x10 cm. A művész jóvoltából.
8Kép: Borsos Lőrinc, Oval Office, 2008, olaj, zománcfesték, vászon, 100x150 cm. A művészek jóvoltából.
9Kép: Lőrinc Lilla, Habemus Papam, 2007, zománcfesték, akril, körömlakk, filc, vászon, 30x40 cm. A művész jóvoltából.
10Kép: Lőrinc Lilla, Mex (a Gyerekek sorozatból), 2008, vegyes technika, vászon, 30x20 cm. A művész jóvoltából.
11Kép: Lőrinc Lilla, Cannibal (a Gyerekek sorozatból), 2008, vegyes technika, vászon, 30x22 cm. A művész jóvoltából.
12Kép: Lőrinc Lilla, Berlin (a Gyerekek sorozatból), 2008, vegyes technika, vászon, 30x22 cm. A művész jóvoltából.
13Kép: Lőrinc Lilla, Pals (a Gyerekek sorozatból), 2008, vegyes technika, vászon, 30x20 cm. A művész jóvoltából.
14Kép: Lőrinc Lilla, Gyerekbajok, 1987, filc, tus, papír, 20x100 cm. A művész jóvoltából.
15Kép: Lőrinc Lilla, Bajnok, 2024, fa, gumi, fém, pipacs és rózsabimbó, darázsfészek, változó méret. A művész jóvoltából.
16Kép: Lőrinc Lilla, Anyósnyelv, 2024, gumi, fa, tojás, anyósnyelv, toll, változó méret. A művész jóvoltából.
