Hajnal Németh
– born 1972 in Szőny – graduated in 2000 from the Intermedia Department of the Hungarian University of Fine Arts. Her artistic practice unfolds in musical performances, spatial installations, films and photographs. Her projects are mostly based on textbooks containing her own writings or slightly modified quotations such as lyrics, poems or prose fragments. In her performative, musical-, opera- or choir-like pieces, Németh thematises the relation of society and the individual and endeavours to expand the boundaries of artistic categories. She currently lives and works in Berlin.
I am mostly intrigued by the interdisciplinarity between the fields of fine art and music, with special regard to time-based forms of art that can be experienced in the process, or in the methods of process. My artistic activity is based on works of different durations, which are mainly musical interpretations of written texts, drawing on the broad spectrum of musical tendencies, and the tools and devices of other fields, sometimes placed in an environment of light- and spatial installation. Although in terms of genre, I classify these pieces into the categories of musical, opera or choir piece, these denominations are more of a reflexive query into the nature of genres. In my work I endeavour to cross or rather expand the boundaries of artistic categories, in other words, I intend to treat them with liberty123.
In my view and practice, not only can the “end product” be considered an artwork, but also the “procedure”, and this artwork is brought to life by the spectator, therefore making the audience part of the work456. As I have always been interested in making processes visible, my video works often document the studio recording of pieces, and my installations are stages, contextual environments with objects set up for activation or left behind after actions that have already taken place. These “ready to activate” stage-like installations also allow the visitor to be part of the work. Live shows are generally musical pieces based on poetic or prose textbooks, often corresponding to the extent of a regular concert, sometimes extended shows that last for days and present the process of composing and rehearsals as well789.
The majority of my work deals with the relation of society and the individual, generally bringing up topics such as individual and collective responsibility, psychological processes, the crisis of the individual in a consumer and controlled society, or for example the relativity of ideologies and realities. Although often these are timely questions, my endeavour is not direct reflexion but rather abstraction. The textbook of several pieces examines the resulting positions of the individual and the mass within their relational order in poetic images10111213.
In terms of format, I work in a large spectrum; depending on the work phase: textbooks, scores, concerts, performances, films, video installations, sound installations, light installations, photos and posters. My textbooks are usually based on my own writing, but I do occasionally work with quotes too. However, when citing existing – that is, borrowed – lyrics, poems or prose fragments, I specifically query, in other words, reflect on the gesture of quotation. I do this by rewriting the quoted text and developing a quasi-corrected but by all means arbitrarily altered version. These changes are sometimes minimal, but radical in the sense that they endow the text with an entirely new meaning14.
I almost always work in collaboration with others, based on my concept and under my direction, controlling the processes. At the same time, I allow the pieces to be formed freely, giving considerable room for the ideas and personalities of the artists involved, and, not insignificantly, I give room for chance.
I started out studying fine art – my interest in music and performative genres has evolved throughout my career, especially in Berlin. In technical terms I am not a musician, I have had no musical training, but in the course of the collaborations of the past years, I have gained a lot of experience and practice in the fields of composing, choreography, musical arrangement.
I have also developed a practical experience in building, organising and managing a team for a specific project, where considering all processes creative, I endeavour to achieve a balance between restriction by instructions and freedom from restrictions.
This statement was edited in collaboration with curator Fanni Magyar (2020).
1Image: Hajnal Németh, Crash – Passive Interview, 2011, installation, car wreck in red light, eight channel audio, variable dimensions, 54th International Art Exhibition – la Biennale di Venezia, Hungarian Pavilion. Photo András Sólyom. Courtesy of the artist.2Image: Hajnal Németh, Record 13 - The Angel Song, 2011, object installation, lyrics on 120 pieces of EU number plates, 195 x 425 cm, part of the work Crash - Passive Interview, 54th International Art Exhibition - la Biennale di Venezia, Hungarian Pavilion. Photo András Sólyom. Courtesy of the artist.
3Image: Hajnal Németh, Crash - Passive Interview, 2011, operatic film in 12 acts, 70', commissioned by Biennale Office - 54th International Art Exhibition - la Biennale di Venezia, Hungarian Pavilion, produced by C3 and FuFoo Film GmbH. Film still István Imreh. Courtesy of the artist.
4Image: Hajnal Németh, Contrawork – Version 2, 2012, performance, 12 hours, performed by singer Tamara Mózes and car mechanic Luidji Caloc, commissioned by Palais de Tokyo, Paris. Photo Cheik/CNDprod. Courtesy of the artist.
5Image: Hajnal Németh, False Testimony – Reduction, 2013, sheet music installation, 11 transcriptions, variable dimensions, Galerie Ebensperger, Berlin, in cooperation with Zoltán Kékesi. Photo and courtesy of the artist.
6Image: Hajnal Németh, Sabine, Sabine, 2019, photo panel, 25 pieces, 70x50 cm each, giclée print, part of the work Simultaneous City, Galerie Ebensperger, Berlin. Photo and courtesy of the artist.
7Image: Hajnal Németh, Imagine War, 2014, concert performance, 30', arranged and performed by Isidro Aublin, Galerie Ebensperger, Berlin. Photo: János Fodor. Courtesy of the artist.
8Image: Hajnal Németh, White Song – Among Others, 2017, concert film, 13', arranged and performed by Christian Bringzen and Peter D'Elia, commissioned by CHB – Collegium Hungaricum Berlin. Film still Ágnes Pákozdi. Courtesy of the artist.
9Image: Hajnal Németh, Work Song – As Time Goes By, 2016, musical Film, 55', music composed by Brian Ledwidge Flynn, filmed and recorded at Studio P4, Berlin, supported by the Senate Department for Culture and Europe, Berlin. Film still István Imreh. Courtesy of the artist.
10Image: Hajnal Németh, False Testimony – Version 3, operatic short film, 2013, 17', music composed by Dóra Halas, performed by the choir Soharóza, commissioned by OSA – Open Society Archives. Film still Béla Körtési. Courtesy of the artist.
11Image: Hajnal Németh, Extraordinary Speech, 2017, opening performance, 7', performed by Helene Romakin and Júlia Koffler, part of the project White Song, commissioned by Trafó Gallery, Budapest. Photo Borbála Szalai. Courtesy of the artist.
12Image: Hajnal Németh, Simultaneous City, short film, 27', based on the poem “Blonde City” written by Sándor Tar in 1969 in Dresden, recitation by Philipp Droste, simultaneous translation by Ádám Kerpel-Fronius. Film still István Imreh. Courtesy of the artist.
13Image: Hajnal Németh, The Loser, 2015, operatic performance, 30', Átrium Theatre, Budapest, music composed by Dóra Halas, performed by soprano Andrea Csereklyei, baritone Kornél Mikecz and the choir Soharóza, commissioned by OFF-Biennále Budapest. Photo Zoltán Kerekes. Courtesy of the artist.
14Image: Hajnal Németh, Butterfly – Version 2, 2018, object installation, glass mirror and black acrylic sheet with engraved text, lyrics written backwards (Three of a Perfect Pair by King Crimson, 1984), 2x 60 x 60 cm. Photo Whiteconcepts, Berlin. Courtesy of the artist.
– szül. 1972, Szőny – 2000-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán. Jelenleg Berlinben él és dolgozik. Művészeti tevékenysége több területet ölel fel, csak úgy, mint zenei performanszok, térinstallációk, film és fotógráfia. Projektjei többnyire a saját írásait vagy kissé módosított idézeteket, például dalszövegeket, verseket vagy prózadarabokat tartalmazó szövegkönyveken alapulnak. Németh performanszaiban, zene-, opera- vagy kórusszerű darabjaiban tematizálja a társadalom és az egyén viszonyát, és arra törekszik, hogy tágítsa ezen művészeti kategóriák határait.
Leginkább a képzőművészet és a zene interdiszciplinaritása érdekel, különös tekintettel az időalapú művészeti formákra, amelyek a folyamatban, vagy a folyamat módszereiben tapasztalhatóak meg. Művészeti tevékenységem különböző időtartamú műveken alapul, amelyek főként írott szövegek zenei értelmezései, melyek a zenei irányzatok széles spektrumára, valamint más területek eszközeire és kellékeire támaszkodik, néha fény- és térinstalláció környezetében elhelyezkedve. Bár műfajilag ezeket a darabokat a zene, opera- vagy kórusdarab kategóriáiba sorolom, a megnevezések a műfajok természetének reflexív megkérdőjelezését jelölik. A munkámban arra törekszem, hogy átlépjem vagy inkább tágítsam a művészeti kategóriák határait, más szóval, szándékomban áll szabadon bánni velük123.
Véleményem és gyakorlatom szerint nemcsak a „végtermék” tekinthető műalkotásnak, hanem a „folyamat” is, és ez a mű a néző által kel életre. Így válik a közönség a mű részévé. Mivel mindig is érdekelt a folyamatok láthatóvá tétele, videoműveim gyakran dokumentálják a művek stúdió felvételét, az installációim pedig színpadok, kontextuális környezetek aktivitáshoz előkészített, vagy korábbi felvételek során hátrahagyott tárgyakkal. Ezek a “bármikor életrekni kész” színpadszerű installációk lehetővé teszik a látogató számára is, hogy a mű részévé váljanak456. Az élő műsorok általában verses vagy prózai szövegkönyvek alapuló zenei darabok, melyek gyakran megfelelnek egy szokásos koncert terjedelmének, néha napokon át tartó, hosszabb műsorok, melyek a komponálás és a próbák folyamatát is bemutatják789.
A munkáim túlnyomó része a társadalom és az egyén közötti kapcsolattal foglalkozik, általában olyan témákat feszegetve, mint az egyéni és kollektív felelősség, pszichológiai folyamatok, az egyén válsága egy fogyasztói és kontrollált társadalomban, vagy például az ideológiák és realitások relativitása. Bár ezek gyakran aktuális kérdések, törekvésem nem a közvetlen reflexió, hanem az absztrakció. Több darab szövegkönyve költői képekben vizsgálja az egyén és a tömeg relációs rendszeréből fakadó pozícióját10111213.
Formátumát tekintve nagy spektrumban dolgozom; a munka fázisától függően: szövegkönyvek, partitúrák, koncertek, performanszok, filmek, videoinstallációk, hanginstallációk, fényinstallációk, fotók és poszterek. A szövegkönyveim általában saját írásaim alapján készülnek, de alkalmanként idézetekkel is dolgozom. Amikor azonban létező – azaz kölcsönzött – dalszövegekre, versekre vagy prózai töredékekre hivatkozom, külön megkérdőjelezem, más szóval az idézet gesztusára reflektálok. Ezt úgy valósítom meg, hogy az idézett szöveget átírom, és kidolgozok egy kvázi javított, de mindenképpen önkényesen módosított verziót. Ezek a változások néha minimálisak, de radikálisak abban az értelemben, hogy teljesen új jelentéssel ruházzák fel a szöveget14.
Szinte mindig másokkal együttműködve dolgozom, az irányításom és saját koncepcióm mentén kontrollálva a folyamatokat. Ugyanakkor hagyom, hogy a darabok szabadon formálódjanak, jelentős teret engedve az érintett művészek ötleteinek és személyiségének, és nem utolsósorban helyet adok a véletlennek.
Képzőművészeti tanulmányokat végeztem. Az érdeklődésem a zene és a performatív műfajok iránt különösen Berlinben, a karrierem során artikulálódott. Technikai szempontból nem vagyok zenész, nem rendelkeztem zenei képzettséggel, de az elmúlt évek együttműködései során rengeteg tapasztalatot és gyakorlatot szereztem a zeneszerzés, a koreográfia és a zenei feldolgozás területén.
Gyakorlati tapasztalatokat szereztem egy adott projektre kiválasztott csapat felépítésében, szervezésében és irányításában is, ahol minden folyamatot kreatívnak tekintve arra törekszem, hogy egyensúlyt teremtsek az instrukciók általi korlátozás és a korlátozásoktól való mentesség között.
A statement Németh Hajnal és Magyar Fanni kurátor közreműködésében jött létre (2020).
1Kép: Németh Hajnal, Crash – Passive Interview, 2011, installáció, autóroncs vörös fényben, nyolc csatornás audio, változó méret, 54. Velencei Képzőművészeti Biennále, Magyar Pavilon. Fotó Sólyom András. A művész jóvoltából. A művész jóvoltából.
