Andrea Fajgerné Dudás
– born in 1985 – as one of the most original representatives of the young generation of Hungarian artists who have been voice various topics related to women’s existence and condition in their practice. She defines herself as a female artist who examines the role of women in society through her personal experiences. In her figurative paintings, performances, and collaborative projects, she confronts the taboos of corporeality, sexuality and motherhood with embarrassing immediacy. Andrea Fajgerné Dudás graduated from the Hungarian University of Fine Arts with a degree in painting, her master was Orsolya Drozdik. Female painters and oeuvres that were pushed aside or excluded from the canon of art history have been playing an important role in her art since 2009. In her DLA dissertation, she has focused on feminist art practices that thematise housework and kitchen chores performed by women. As an integral part of her practice, Eat Art allows her to formulate experiences and feelings that cannot be expressed in her paintings. In her performative projects, she considers essential to involve the audience and push the viewers out of their comfort zone, while she herself becomes part of an improvisational, unplanned situation. After her marriage, according to the traditional Hungarian naming conventions, she took her husband’s name as a radical artistic gesture (Mrs. Fajger, in which the suffix -né denotes belonging to a man), which she has used as an artist’s name ever since.
I declare myself a female artist and a feminist artist. I am not a radical feminist, as I live in a traditional nuclear family, and with my name, I also declare that I am a married woman1. A feminist and wife who takes on traditional female roles and voices taboo topics such as infertility and artificial insemination2. In 2014, when my little girl was born, I performed Patience is a virtue [literally: Patience grows roses]345, an action during which I made the audience cut twenty-nine tufts of my hair and made a wig out of it. For me, hair adorned with roses is a symbol of expectancy, I grew mine up for 29 months until I got pregnant6.
I easily identify with the desires, goals and determination of first-generation feminists, but I grew up in gender parity and see man and woman as equals. In my paintings entitled Compromise78, I depict a new type of marriage in which husband and wife are equal partners and help each other achieve their goals. The message of the pictures is that both men and women must take action against social roles dictated by society and stereotypes embedded in the collective subconscious9.
I was inspired by Hélène Cixous’s writings on female language and speech, which incited me to find my own female voice10. My series of photos entitled Self-Conscious Body that I co-created with Ágnes Éva Molnár and in which I am both a model and a creator, is a critique of patriarchal depictions of women and at the same time the presentation of an awakened, conscious, aware female body image1112.
In 2009, when I bought Frances Borzello’s book entitled Femmes au Miroir in Paris, I decided that women painters and forgotten female artists would be given a prominent role in my art. To this end, I constantly reinterpret them, incorporate their work into my practice, and my goal is to make them become part of collective memory13.
In my art, I have a predilection for disgust, unpleasantness, that is, for Kristeva’s concept of abject, which is also the starting point for most of my Eat Art happenings. Born in 2011, the idea for my video work Candy Venus Bakes141516 was first realized in Dresden, where I served a cake to the audience in which I chewed and spat the ingredients. In addition to saliva, the gestures of chewing and spitting, body fluids and breast milk also come to the fore in my happening Candy Venus Cake17, as well as in my Galactotrophus series on breastfeeding1819. My performative projects activate and provoke the audience, and their script is shaped by the viewers’ reaction. Those of my happenings dealing food reach a goal that my paintings never can, they address a wider social stratum. Whether the viewer tastes the food is irrelevant, all that matters is to generate an interaction.
In Hungary, feminism is still “immature”, it is like a green tomato. I express this idea most clearly in my eponymous eat-art happening. I share the same view as Kata Oltai, head of the FERi feminist gallery, in that women’s attitude towards female art and feminism has not changed since socialism20. However, the world has changed so much that most of the time, women arouse debates among other women about feminism. However, in the art world, a man still has better chances to be successful, as to this day childbirth determines women’s careers and their perception in society21. I can say that women have to defend their interests not only versus men, but there are also conflicts between women. bell hooks22 draws our attention to how the white woman becomes domineering and exploitative, just like the exploitative heterosexual white man she theoretically fights. If she becomes dominant, she becomes just as oppressive.
In conclusion, I attempt to pursue a career of professional artist in which I can stay true to myself while being a wife and a mother of two, and try to reconcile the career-parenting-household triad. I aspire to maintain equal relationships and do my best not to become oppressive.
The statement was realized in collaboration with art historian Viktória Popovics (2020).
1See: fajgerne.com/index.php/munkaim/34-sadudaerdna/portfolio/52-tulipan2See: fajgerne.com/index.php/munkaim/34-sadudaerdna/portfolio/91-angyali-udvozlet
3Image: Andrea Fajgerné Dudás, Patience is a virtue, 2014, performance, photo Csaba Aknay. See also: vimeo.com/104855438. Courtesy of the artist and acb Gallery, Budapest.
4Image: Andrea Fajgerné Dudás, Patience is a virtue, 2014, performance, photo Csaba Aknay. See also: vimeo.com/104855438. Courtesy of the artist and acb Gallery, Budapest.
5Image: Andrea Fajgerné Dudás, Patience is a virtue, 2014, performance, photo Csaba Aknay. See also: vimeo.com/104855438. Courtesy of the artist and acb Gallery, Budapest.
6See: fajgerne.com/index.php/munkaim/34-sadudaerdna/portfolio/76-tuerelem-rozsat-terem
7Image: Andrea Fajgerné Dudás, Compromise I-II, 2014, oil on canvas, 150 x 120 each. Courtesy of the artist.
8Image: Andrea Fajgerné Dudás, Compromise I-II, 2014, oil on canvas, 150 x 120 each. Courtesy of the artist.
9See: fajgerne.com/index.php/munkaim/34-sadudaerdna/portfolio/73-hazas-elet.
10Hélène Cixous, Le rire de la méduse [The Laugh of the Medusa], [in:] “L'Arc” No 61 (1976), p. 39-54.
11Image: Andrea Fajgerné Dudás, Self-conscious Body II-III, 2016, photo, dimensions variable, photo Ágnes Éva Molnár.the artist. See: fajgerne.com/index.php/munkaim/34-sadudaerdna/portfolio/87-ontudatos-test-molnar-agnes-evaval-foto-sorozat. Courtesy of the artist.
12Image: Andrea Fajgerné Dudás, Self-conscious Body II-III, 2016, photo, dimensions variable, photo Ágnes Éva Molnár.the artist. See: fajgerne.com/index.php/munkaim/34-sadudaerdna/portfolio/87-ontudatos-test-molnar-agnes-evaval-foto-sorozat. Courtesy of the artist.
13I formulated this when I bought Frances Borzello's book Femmes au Miroir in Paris.
14Image: Andrea Fajgerné Dudás, Candy Venus bakes, 2011, video. Courtesy of the artist.
15Image: Andrea Fajgerné Dudás, Candy Venus bakes, 2011, video. Courtesy of the artist.
16Image: Andrea Fajgerné Dudás, Candy Venus bakes, 2011, video. Courtesy of the artist.
17Image: Andrea Fajgerné Dudás: Candy Venus cake, 2014, photo, performance, see: fajgerne.com/index.php/munkaim/34-sadudaerdna/portfolio/112-eat-artCourtesy of the artist.
18Images: Andrea Fajgerné Dudás, Come to my bosom, 2017, oil on canvas, 90 x 120 cm. Courtesy of the artist. See: fajgerne.com/index.php/munkaim/34-sadudaerdna/portfolio/110-galaktotrophusza.
19Images: Andrea Fajgerné Dudás, Complementary feeding II, 2017, oil on canvas, 100 x 120 cm, see: fajgerne.com/index.php/munkaim/34-sadudaerdna/portfolio/110-galaktotrophusza. Courtesy of the artist.
20Thirty years after the fall of the Iron Curtain and ten years after the large-scale "Gender Check" exhibition (and research), the exhibition "My dreams, My world" (FERi Gallery) aims to emphasize the actuality of the subject and the invariability of the situation.
21Anikó Gregor and Eszter Kováts, Nőügyek 2018, Társadalmi problémák és megoldási stratégiák [Women's Affairs 2018, Social Problems and Solution Strategies], Budapest, Friedrich-Ebert-Stiftung, 2018, see: library.fes.de/pdf-files/bueros/budapest/14461.pdf
22bell hooks, Feminism: A Transformational Politic, [in:] “Talking Back: Thinking Feminist, Thinking Black”, Abingdon-on-Thames, Routledge, 2015, p. 19-27.
– szül. 1985, a magyar képzőművészeti szcénaban a női lét különböző témáinak hangot adó fiatal művészgeneráció egyik legeredetibb képviselője. Nőművészként határozza meg magát, aki a nők társadalomban betöltött szerepét személyes tapasztalatain keresztül vizsgálja. Figuratív festményein, performanszaiban és kollaboratív projektjeiben zavarba ejtő közvetlenséggel feszegeti a testiség, a szexualitás és az anyaság tabusított témáit. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen festő szakán végzett, mestere Drozdik Orsolya. 2009-től művészetében hangsúlyos szerepet kapnak a női festőművészek és a művészettörténeti kánonból kiszorult életművek. DLA dolgozatában olyan zömében feminista művészeti praxisokat vizsgál, amelyekben a nők által végzett házimunka és konyhai tevékenységek tematizálódnak. Művészetének szerves része az Eat Art, mellyel festményeiben nem megjeleníthető élményeket és érzéseket fejez ki. Performatív projektjeiben fontos a közönség bevonása és komfortzónából való kizökkentése, miközben ő maga is egy improvizatív, előre meg nem tervezett szituáció részesévé válik. Házaságkötése után a tradicionális magyar névviselési szokásoknak megfelelően radikális művészeti gesztusként felvette férje nevét (Fajgerné, amelyben a -né utótag a férfihoz való tartozást jelöli), amelyet azóta is művésznévként használ.
Nőművésznek és feminista képzőművésznek vallom magam. Nem vagyok radikális feminista, hiszen hagyományos nukleáris családban élek, a nevemmel tudatosan is azt kommunikálom, hogy férjes nő vagyok1. Feminista és feleség, aki hagyományos női szerepeket ölt magára és tabu témáknak ad hangot, mint például a meddőség és a mesterséges megtermékenyítés2. Kislányom születésekor, 2014-ben például A türelem rózsát terem345. című akcióban a közönséggel vágattam le huszonkilenc tincsbe fogott hajam és parókát készíttettem belőle. A rózsákkal díszített haj számomra a várakozás szimbóluma, amit 29 hónapon át növesztettem, mindaddig, amíg teherbe nem estem6.
Könnyen azonosulok az első generációs feministák vágyaival, céljaival, elszántságával, viszont én egyenlőségben nőttem fel, és egyenrangú félnek tekintem a férfit és a nőt. Kompromisszum78 című festményeimen egy új típusú házaséletet ábrázolok, melyben a férj és a feleség egyenrangú társ és egymást segítik céljaik elérésében. A képek üzenete, hogy a férfiaknak és a nőknek egyaránt fel kell lépniük a társadalom által diktált divat és a kollektív tudatalattiba beépült sztereotípiák ellen9.
Inspirálóan hatottak rám Hélène Cixous írásai a női nyelvről és beszédmódról, ami saját női hangom megtalálására ösztönzött10. Az Öntudatos test című, Molnár Ágnes Évával közösen készített fotósorozatom, melyen modellként és alkotóként is jelen vagyok, a patriarchális nőábrázolások kritikája és egyben az öntudatra ébredt női testkép bemutatása1112.
Amikor 2009-ben Párizsban megvásároltam Frances Borzello Femmes au Miroir című könyvét, elhatároztam, hogy művészetemben hangsúlyos szerepet fognak kapni a festőnők és az elfeledett képzőművésznők. Ebből a célból munkásságukat folyamatosan beépítem művészetembe, újraértelmezem őket, célom, hogy a kollektív emlékezet részévé váljanak.13
Művészetemben előszeretettel foglalkozom az undorral, a kellemetlennel, vagyis a kristevai abject fogalmával, ami legtöbb Eat Art happeningemnek is kiindulópontja. 2011-ben született Candy Vénusz süt141516 című videó munkám ötlete Drezdában valósult meg először, ahol olyan süteményt tálaltam a közönségnek, melybe belerágtam, beleköptem a hozzávalókat. A nyál, a rágás, a köpés gesztusa mellett a testnedvek és az anyatej is előtérbe kerülnek a Candy Vénusz tortája című happeningemben,17 valamint szoptatásról szóló Galaktotrophusza sorozatomban1819. Performatív projektjeimben aktivizálom, provokálom közönségemet, a forgatókönyvet a befogadók reakciója alakítja. Azok a happeningjeim, amelyekben étel szerepel, megvalósítják azt a célt, amit a festményeim sosem, eljutnak egy szélesebb társadalmi réteghez. Hogy a befogadó elfogyasztja-e az ételt, az lényegtelen, csak az a fontos, hogy kialakuljon egy interakció a kortárs művészettel.
A feminizmus Magyaroszágon még mindig „éretlen”, olyan, mint a zöld paradicsom, ezt az azonos című eat-art happeningemben fogalmaztam meg legegyértelműbben. Egyetértek Oltai Katával, a FERi feminista galéria vezetőjével, aki szerint a nők viszonya a nőművészethez és a feminizmushoz a szocializmus óta nem változott20. Viszont a világ változott már annyira, hogy legtöbbször, nők nők között gerjesztenek vitákat a feminizmus kapcsán. A művészeti pályán egy férfinak azonban továbbra is nagyobb esélye van a sikerre, mivel a gyerekszülés a mai napig meghatározza a nők karrierjét és a hozzájuk való viszonyt a társadalomban.21 Kijelenthetem, hogy a nőknek már nemcsak a férfiakkal szemben kell érdekeiket érvényesíteniük, hanem a nők között is vannak konfliktusok. bell hooks22 felhívja figyelmünket arra, hogy a fehér nő hogyan lesz uralkodó és kizsákmányoló, ugyanúgy, mint a kizsákmányoló heteroszexuális fehér férfi, aki ellen elméletileg küzd, de ha uralkodószerepbe kerül, akkor ő is ugyanolyan elnyomóvá válik.
Összegzésként elmondható, hogy feleségként, kétgyermekes anyaként és képzőművészként próbálok önazonos művészeti tevékenységet folytatni, emellett a karrier-gyereknevelés-háztartásvezetés hármasát összeegyeztetni. Egyenrangú kapcsolatok fenntartására törekszem, miközben igyekszem nem elnyomóvá válni.
A statement Popovics Viktória művészettörtésszel együttműködésben valósult meg (2020).
1Lásd: fajgerne.com/index.php/munkaim/34-sadudaerdna/portfolio/52-tulipan.2Lásd: fajgerne.com/index.php/munkaim/34-sadudaerdna/portfolio/91-angyali-udvozlet
3Kép: Fajgerné Dudás Andrea, Türelem rózsát terem, 2014, performance, lásd: vimeo.com/104855438, fotók Aknay Csaba. A művész és az acb galéria jóvoltából.
7Kép: Fajgerné Dudás Andrea, Kompromisszum I-II., 2013, olaj, vászon, 150 x 120 cm. A művész jóvoltából.
10Héléne Cixous, A medúza nevetése, Kádár Krisztina fordítása, in “Testes Könyv II.”, Ictus és JATE Szeged, 1997. Eredeti: Hélène Cixous: „Le rire de la méduse", [in:] L'Arc 61 (1976), 39-54. o.
11Kép: Fajgerné Dudás Andrea, Öntudatos test II-III., 2016, fotó, változó méret, lásd: fajgerne.com/index.php/munkaim/34-sadudaerdna/portfolio/87-ontudatos-test-molnar-agnes-evaval-foto-sorozat, fotó Molnár Ágnes Éva. A művész jóvoltából.
14Kép: Fajgerné Dudás Andrea, Candy Vénusz süt, 2011, videó. A művész jóvoltából.
21Gregor Anikó és Kováts Eszter, Nőügyek 2018, Társadalmi problémák és megoldási stratégiák, Budapest, Friedrich-Ebert-Stiftung, 2018, lásd: library.fes.de/pdf-files/bueros/budapest/14461.pdf (2019. május 31.).
22bell hooks: A feminizmus mint transzformációs politika, 99-105. oldal, [in:] Hadas Miklós (szerk.) “Férfiuralom”, Budapest, Replika Kör, 1994.
