Marianne Csáky

– born in 1959, Budapest. She graduated at from the Hungarian, ethnography and anthropology departments of the Eötvös Lóránd University in Budapest. She completed her doctoral studies at the Hungarian University of Fine Arts and wrote her thesis on Chinese video art. As an artist in residency, she spent time in France, Germany, the USA and South Korea among others, where she held workshops, worked and exhibited. She lived in China for a long time and taught at the Yunnan Art Institute. Marianne Csáky works with a wide variety of media and primarily makes sculptures, objects, photo-based work and video animations. In her studio in Brussels, she operates a non-profit showroom of her own named Streetview Anderlecht which supports young emerging artists. She currently lives and works in Brussels and Budapest.

/mariannecsaky.be/

If I want to trace back how I have come to the point where I am now, I have to start with the earliest stories12.

One of my earliest memories – and still the basis of my art – is that everybody carries the history and recollections of their ancestors, and these narratives are constantly rewritten in order to survive. 

I grew up in a very liberal family, which was also very isolated at the same time. This isolation was due to political reasons. My father turned an enemy of the system in the communist regime of the 1950s. My grandfather was cast out because he had participated in the 1956 revolution. Out of work and money, my family started a small, self-sufficient homestead on my grandfather’s land. All of them remarkably creative, they built up their own, isolated private universe. For us, children, it was like living in a fairytale, and their suffering came through to us only as a very obscure and remote sensation, and we always had a strange feeling of being outsiders. 

While almost everybody in my family did some kind of art, nobody chose it as their profession. My grandfather’s paintings hung on the wall. He was also an amateur photographer – I remember standing next to him for hours on end in his studio. I even made my first woodcarvings with his chisels. Later, I came to understand more deeply how we, unconsciously, use the tools we inherit to resolve our problems. An example of this is a huge embossed leather curtain I made with these old tools in 2005.345 Another everlasting influence on my relation to the world was that, as a little girl, I was involved in all the games and activities my brother was. 

Recently, in an interview, I was asked where the strange aura that has surrounded me in the Hungarian art scene from the very start may come from6. Besides being an outsider, this could partly be because in the Hungary of the 1980s and early 1990s my works were considered as some kind of non-artistic pornography 789101112. Also, already as a teenager, I had had to realize that the way I grew up in my family was totally unsuitable to serve as a model for functioning in that society. I came to experience first-hand how our own desires, as well as our expectations of others’ desires, are determined or paralyzed by the system. From the late 1970s I incorporated these experiences in my art intuitively, and they remained present, used more consciously later, for a long time. This was about how we perceive the past and history and how our sexuality is embedded in this process. 

At that time, I did not know much about contemporary art, and even less about that on the other side of the Iron Curtain. My own experiences went into these works, and it was only a decade later that I realized that I would not have been so alone with my ideas in other parts of the world, where a grand body of theory on all these questions existed. In the absence of that here, for me it was Plato and Virginia Woolf I mostly relied on for intellectual support. 

Besides creating objects and sculptures, photography became the most exciting medium for me13. I was especially fascinated by glass negatives – we had a large collection of them at home. Somehow I thought that these negatives preserved the unquestionable truth before interpretation. Of course, I was wrong because taking a photo is an act of interpretation in itself – the arbitrary highlighting of a moment and a view. I started experimenting with the manipulation of the glass negatives in the late 1980s. I believed that if I could change the reality of the negatives, I could change my story as well1415161718. In photography, as well as in the moving image and animation, I am intrigued by this duality: documentation and the possibility to create a new reality. Pushing the button on the camera, we rewrite our memories. A very basic human need manifests in this. Photography represents the nature of recollection, be it personal stories or collective memory. Its outcome can be healing but also destroying – politics often rewrites history for its own purposes. Using montage, collage and animation in my work comes from sensing the spatial and temporal layers of history and memory. Each person and image carries a full story, and the memory of everything that ever happened in a space remains there even if it is already empty. This experience inspired my photo-sculptures, digital montages19and photo-collages)2021222324252627.

This working method and the fast change of the word around us have turned my research towards the memory of the future. What kind of characters will emerge from the histories of the present and the past? What will their memories preserve? What will be the histories of the future? Lists of losses or triumphal monuments of survival? 

For me, artistic research starts out from images. My sources of inspiration are photos I take randomly, people’s personal memories or archival photos and films. While living in Asia, I used these materials in working with artists coming from historical and cultural backgrounds completely different from mine. This is how my re-enactment works were born282930. These collaborations made me understand deeply both individual and collective histories.

With time, it became increasingly important for me to foster community, one that can be self-sufficient in the grand power structure of the art scene. Therefore, I started a non-profit showroom in my studio. I invite young artists and established ones with diverse cultural backgrounds to exhibit. Besides supporting young artists and connecting various experiences, my aim is to bring artists and audience together in enjoying the dialogue of the artworks; demonstrating a kind of pleasure principle in experiencing art31.

The final version of the statement was edited in collaboration with art historian Róna Kopeczky (2020).

Róna Kopeczky- born in 1983, a curator and art historian based in Budapest. She worked as a curator for international art in Ludwig Museum Budapest between 2006 and 2015, where she mostly focussed on the site- and situation specific practices of young and mid-career artists from the Central Eastern European region. In 2015, she joined acb Gallery in Budapest as artistic director, and also actively contributes to the publishing activity of acb Research Lab, with a focus on forgotten, neglected or ignored oeuvres of the Hungarian neo-avant-garde art. She participated in the organization of the first OFF-Biennále Budapest that took place in 2015 and was member of the curatorial team for its second edition held in Fall 2017. She is the co-founder of Easttopics, a platform and hub dedicated to contemporary art of Central Eastern Europe that is based in Budapest. She is also the curator of the next edition of the Tallinn Print Triennial, scheduled to open in early 2022 in Tallinn, Estonia. She completed her PhD in Art History in 2013 at Sorbonne University.
1See also: Tatai, Erzsébet, Marianne Csáky. An artist monograph. Libratallér Bt, Budapest, 2014. 
And artist’s website: mariannecsaky.be
2Marianne Csáky is represented by Inda Gallery, Budapest, see: indagaleria.hu/en/artists/marianne-csaky
3Image: Marianne Csáky, Leather Curtain, 2005, leather embossing and pencil drawing, 355 x 184 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
4Image: Marianne Csáky, Leather Curtain, 2005, leather embossing and pencil drawing, 355 x 184 cm (detail). Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
5Image: Marianne Csáky, Letter-Sculptures – M, 2012, resin, 26 cm. From the series My Skins, 2005. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
6See Weekly Contemporary: youtube.com/watch?v=AS1759Ytn8Q&t=922s
7Images: Marianne Csáky, Symposium (1), 1990, plaster, 70 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
8Image: Marianne Csáky, Aphrodite Urania, 1995, waste timbers, steel, oil on plywood, 65 x 170 x 25 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
9Image: Marianne Csáky, Palms and Soles, Untitled (Sole), 1995, linden wood, steel stand, 120 x 180 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
10Image: Marianne Csáky, Untitled, carved cutting board 2, 1997, wood carving, 10 x 28 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
11Image: Marianne Csáky, Untitled, painted glass bowl 3, 1997, oil on glass, 26 x 23 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
12Image: Marianne Csáky, Time Leap, Stitched PhotosVideo Still 1, 2008, lightjet print, silk appliques, 117 x 100 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
13Tatai, Erzsébet, Time and memory. On a quasi-retrospective exhibition of the works of Marianne Csáky. In “Exindex”, see: exindex.hu/index.php?l=en&page=14&id=54350
14Christophe Wiesner, director of Paris Photo presented my series of glass negatives in the French public television. The series was exhibited at the Prismes section of Paris Photo, see: instagram.com/p/CExkHWQBS8u/
15Image: Marianne Csáky, Frosty Oak at the Forester’s Lodge. Winter shot, 1990–95, light-box, film negative, copper plate, aluminum wire, mirror, lamp, 6 x 9 x 9 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
16Image: Marianne Csáky, Photo-Drawings, Untitled, (Oak), 1993, blowup, pencil drawing and ink on photo paper, 24 x 18 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
17Image: Marianne Csáky, Time Leap, Garden Series 1–3/1, 2007, light-boxes, film negative, lead plate, aluminum wire, mirror, lamp, 6 x 9 x 9 cm each. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
18Image: Marianne Csáky, Time leap – Princess 1, 2019, light-box, film negative, lead plate, aluminum wire, mirror, lamp, 9 x 13 x 13 cm. From the series Photos and Drawings, 1995. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
19Marianne Csáky, Perhaps in Space, 2013, digital montage series.
20Image: Marianne Csáky, Time Leap, Stitched PhotosMadonna, 2008, lightjet print, silk appliques, 114 x 100 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest. Michael Diemar, London based collector and art writer featured my collages exhibited in Photo London on iPhotoCentral, see: instagram.com/p/CExIyWIBI9F/; iphotocentral.com/news/article-view.php/0/263/251/1655.
21Image: Marianne Csáky, This Side of the River 1–2/1, 2012, giclée print, lead plate, wooden board, 64 x 29 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest. Michael Diemar, London based collector and art writer featured my collages exhibited in Photo London on iPhotoCentral, see: instagram.com/p/CExIyWIBI9F/; iphotocentral.com/news/article-view.php/0/263/251/1655.
22Image: Marianne Csáky, Pierced Space – Beijing, 2016, photo-sculpture, photo, paper, wood, 28 x 42 x 42 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest. Michael Diemar, London based collector and art writer featured my collages exhibited in Photo London on iPhotoCentral, see: instagram.com/p/CExIyWIBI9F/; iphotocentral.com/news/article-view.php/0/263/251/1655.
23Image: Marianne Csáky, Yangtze 1–2, 2011, sheet film, glass, lead plate, 48x15 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest. Michael Diemar, London based collector and art writer featured my collages exhibited in Photo London on iPhotoCentral, see: instagram.com/p/CExIyWIBI9F/; iphotocentral.com/news/article-view.php/0/263/251/1655.
24Image: Marianne Csáky, Perhaps in Space – Mom’s garden, 2013, lightjet print, 120x80 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest. Michael Diemar, London based collector and art writer featured my collages exhibited in Photo London on iPhotoCentral, see: instagram.com/p/CExIyWIBI9F/; iphotocentral.com/news/article-view.php/0/263/251/1655.
25Image: Marianne Csáky, Time Tunnel – From Kitchen 1, 2016, lambda print, photo collage, 90x60 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest. Michael Diemar, London based collector and art writer featured my collages exhibited in Photo London on iPhotoCentral, see: instagram.com/p/CExIyWIBI9F/; iphotocentral.com/news/article-view.php/0/263/251/1655.
26Image: Marianne Csáky, Time Tunnel 4, silver gelatin print on dibond, 85 x 115 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest. Michael Diemar, London based collector and art writer featured my collages exhibited in Photo London on iPhotoCentral, see: instagram.com/p/CExIyWIBI9F/; iphotocentral.com/news/article-view.php/0/263/251/1655.
27Image: Marianne Csáky, Time Tunnel 4, silver gelatin print on dibond, 85 x 115 cm,; 10g: Marianne Csáky, Time Tunnel  – Bride 1, 2019, silver gelatin print on dibond, photo collage, 60 x 87 cm. From the Time Leap, (2007-) and the Time Tunnel (2016-) series. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest. Michael Diemar, London based collector and art writer featured my collages exhibited in Photo London on iPhotoCentral, see: instagram.com/p/CExIyWIBI9F/; iphotocentral.com/news/article-view.php/0/263/251/1655.
28Image: Marianne Csáky, Delete, 2010. Three-channel video installation, 03'12''. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
29Image: Marianne Csáky, Shapes, 2011. Two-channel video installation, 04'25''. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
30Image: Marianne Csáky, Dream My Dream II/7, 2010, giclée print, pencil drawing, 45 x 16 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.

31See: instagram.com/streetviewanderlecht/

– szül. 1959, Budapest, magyar-néprajz-antropológia szakon szerzett diplomát a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen doktorált, téziseit a kínai videóművészetről írta. Rezidens művészként hosszabb időket töltött többek között Franciaországban, Németországban, az USA-ban és Dél-Koreaban, ahol workshopokat tartott, dolgozott és kiállított. Hosszabb ideig élt Kínában, ahol a Yunnan Art Institute-on tanított. Sokféle médiummal dolgozik, elsősorban szobrokat, tárgyakat, fotóalapú munkákat és videó animációkat csinál. Brüsszeli műtermében egy saját non-profit bemutatótermet működtet, a Streetview Anderlechtet, amellyel kezdő, fiatal művészeket támogat. Brüsszelben és Budapesten él és dolgozik.

/mariannecsaky.be/

Ha vissza akarom fejteni, hogyan jutottam el oda, ahol most vagyok, és mi a viszonyom ahhoz, amit csinálok, akkor a legkorábbi történetekkel kell kezdenem12.  

Nagyon korai élményem, és máig állandó alapvetés a művészetemben, hogy minden ember magával hurcolja a saját és elődei történetét, az emlékeiket, amiket minduntalan át meg átírunk, a jelenben való túlélésünk érdekében. Egy nagyon liberális, de nagyon elzárt családban nőttem fel. Az elzártságnak politikai oka volt. Apám az 50-es évek kommunista diktatúrájában a rendszer ellensége lett. A nagyapám az 1956-os magyar forradalmomban való részvételéért lett számkivetett. Munka és pénz híján a nagyapám telkén a család kialakított egy önellátó gazdaságot, és rendkívüli kreatív emberek lévén, egy saját elzárt belső világot. Nekünk gyerekeknek ez egy mesevilágnak tűnt, és csak nagyon áttételesen sejlett fel számunkra a szenvedés, amin ők keresztülmentek. Mindig volt bennünk egy furcsa érzés, hogy mi kívülállók vagyunk. 

A családomban majdnem mindenki foglalkozott valamiféle művészettel, de senki nem választotta hivatásul. A nagyszüleim lakásában, ahol felnőttem, a falakon a nagyapám festményei lógtak. Emellett amatőr fotós is volt, már pár éves koromtól ott álltam mellette a pincében berendezett fotóstúdióban, és az ő faragókéseivel csináltam az első famunkáimat is. Később mélyebb értelmet nyert számomra, hogy az életünk során hogyan használjuk a megörökölt szerszámokat öntudatlanul, a problémáink megoldására. 2005-ben készítettem egy hatalmas domborított bőrfüggönyt ezekkel a szerszámokkal 345 Kislányként minden játékba és tevékenységbe ugyanúgy bevontak, mint a bátyámat, és ez később meghatározta a világhoz való viszonyomat. 

Nemrég egy interjúban azt kérdezték tőlem, hogy honnan származik az a furcsa aura, ami engem a kezdetektől körülvett a magyar művészeti életben6. A kívülről jövés mellett ehhez az is hozzájárulhatott, hogy a 80-as és 90-es évek elejének Magyarországán a munkáim idegenül hatottak, a műveimet a művészettől idegen pornográfiának tekintették.789101112 Kamaszkoromban szembesültem azzal, hogy olyan módon, ahogyan én a családomban felnőttem, nem fogok tudni belépni a társadalomba. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy a legszemélyesebb vágyainkat és a mások vágyai iránti elvárásainkat mennyire gúzsba köti a rendszer. Ezekből az élményekből került a művészetembe, teljesen ösztönösen, a 70-es évek végétől az a vonulat, ami azután hosszú ideig jelen volt: a múlt és a történelem jelenlétének élménye, és az, hogy a saját szexualitásunk milyen elválaszthatatlanul bele van ágyazva mindebbe. Akkoriban nem sokat tudtam a kortárs művészetről, különösen nem a vasfüggönyön túli nyugati világ kortárs művészetéről. A saját megélt élményeim áradtak bele ezekbe a munkákba. Majd egy évtizeddel később derült ki számomra, hogy a világ más részein nem lettem volna ennyire egyedül a gondolataimmal, és komoly teoretikus irodalom alakult ki ezen kérdéskörök köré. Akkoriban számomra még Platon és Virginia Woolf jelentett valamiféle támaszt az érzéseimhez. 

A tárgyak készítése mellett a fotó lett számomra a legizgalmasabb medium13 Különösen az üvegnegatívok nyűgöztek le, amelyekből hatalmas gyűjteményünk volt otthon. Úgy képzeltem, hogy a negatívok őrzik az interperáció előtti megkérdőjelezhetetlen valóságot. Ez persze téves elképzelés volt, mivel a fotográfia készítése már maga interpretáció, egy látvány önkényes kiemelése. A 80-as évek végén kezdtem el foglalkozni a családi üvegnegatívok manipulálásával: ha képes vagyok megváltoztatni a negatívok valóságát, visszafelé megváltoztathatom a történetemet.1415161718 A fotográfiában, videóban és animációban ez a kettősség izgat: a dokumentálás és egy új valóság teremtése. Már a kattintás pillanatában átírjuk az emlékeinket. Az emberi természet nagyon alapvető igénye nyilvánul meg ebben. A fotózás leképezi az emlékezet természetét, legyen szó személyes történetekről, vagy közösségi emlékezetről. Kimenetele lehet gyógyító, de lehet pusztító is a politika előszeretettel használja a történelem átírást a saját hasznára. A montázs, a kollázs és az animáció használata a munkáimban az emlékezet és a történelem időbeli és térbeli rétegeinek érzékeléséből fakad. Minden ember és kép egy egész történetet cipel magával, és az üres terekben ott marad az emléke azoknak a dolgoknak, amik ott történtek. Ebből az élményből jöttek létre a fotószobrok, a digitális montázs sorozat19,  és a fotókollázs sorozatok.2021222324252627

Ez a munkamódszer, valamint a közvetlen fizikai környezetem gyors változása természetes módon iránytotta a kutatásaimat a jövő emlékezete felé: a jelen és a múlt történetei milyen jövőbeni képzeletbeli karaktereket vetítenek elém, és mit őriz meg azoknak az embereknek az emlékezete? Mik lesznek a jövő történetei? Mindez egyszerre lehet egy veszteséglista és a túlélés diadala.

A művészeti kutatás számomra mindig képekből kiinduló folyamat. Inspirációs forrásaim a véletlenszerűen készített fotóim, emberek visszaemlékezései, továbbá archív fotók, és filmek, mindenek előtt a családi gyűjtemény. Amíg Ázsiában éltem, volt alkalmam ezeken az archív anyagokon az enyémtől nagyon különböző történelmi és kultúrális hagyományú közösségekkel, és művészekkel dolgozni. Így jöttek létre a re-enactment munkáim282930. Ezek az együttműködések az egyéni és a közösségi történeteknek, és a jövő lehetséges történeteinek egy még mélyebb megértését tették lehetővé számomra.

Egy idő után egyre fontosabbá vált, hogy valamiféle közösséget teremtsek a munkámmal, és ez a művészeti élet hatalmi struktúrájában egy más irányú vektor mentén történjen, ezért a stúdiómban létrehoztam egy non-profit bemutatótermet. A tematikus kiállításokra különböző kulturális háttérrel rendelkező, és különböző médiumokban dolgozó fiatal művészeket hívok meg, együtt a művészeti élet establishmentjéhez tartozó művészekkel. A fiatal művészek támogatásán és a különböző élményvilágok összekapcsolásán túl az a célom, hogy a művészekkel és a közönséggel együtt élvezve a munkák párbeszédét, egyfajta örömelvet erősítsek a művészet megközelítésében31.

A statement végleges formájában Csáky Marianne és Kopeczky Róna művészettörténész közreműködésében jött létre (2020).

Kopeczky Róna – szül.1983, kurátor, művészettörténész, Budapesten él. 2006 és 2015 között a budapesti Ludwig Múzeum nemzetközi művészetért felelős kurátoraként dolgozott, ahol elsősorban a közép-kelet-európai régió fiatal és középgenerációs képzőművészeinek hely- és helyzetspecifikus művészeti gyakorlatával foglalkozott. 2015-től a budapesti acb Galéria művészeti vezetőjeként dolgozik, és a magyar neoavantgárd művészet elfeledett, elhanyagolt életműveinek kutatásával az acb Research Lab publikációs tevékenységéhez is aktívan hozzájárul. 2015 elején csatlakozott az első OFF-Biennále Budapest csapatához, és tagja volt a 2017 őszén megrendelésre kerülő második OFF-Biennále Budapest kurátori csapatának. A közép- és kelet európai kortárs művészeti szcénára fókuszáló Easttopics platform/hub társalapítója és társvezetője. Jelenleg a következő, 18. Tallinni Print Triennále kurátoraként is dolgozik. PhD fokozatát a Sorbonne Egyetemen szerezte 2013-ban.
1Lásd még Tatai Erzsébet monográfiáját: Tatai, Erzsébet, Marianne Csáky. An artist monography. Libratallér Bt, Budapest, 2014. 

Valamint a művész website-ját: mariannecsaky.be
2Csáky Marianne-t a Budapesti Inda Galéria képviseli. Lásd: indagaleria.hu/en/artists/marianne-csaky
3Kép: Csáky Marianne, Bőrfüggöny, 2005, bőrdomborítás és ceruzarajz, 355 x 184 cm. A művész és az Inda galéria jóvoltából.
4Kép: Csáky Marianne, Bőrfüggöny, 2005, bőrdomborítás és ceruzarajz, 355 x 184 cm (részlet). A művész és az Inda galéria jóvoltából.
5Kép: Csáky Marianne, Betű-szobrok – M, 2012, műgyanta 26 cm. A My Skins c. sorozatból, 2005. A művész és az Inda galéria jóvoltából.
6Lásd Heti Kortárs: youtube.com/watch?v=AS1759Ytn8Q&t=922s
7Kép: Csáky Marianne, Lakoma (Symposium) 1, 1990, gipsz, 70 cm. A művész és az Inda galéria jóvoltából.
8Kép: Csáky Marianne, Aphrodite Urania, 1995, deszka, fém, olaj rétegelt falemezen, 65 x 170 x 25 cm. A művész és az Inda galéria jóvoltából.
9Kép: Csáky Marianne, Tenyerek és talpak, Cím nélkül (Talp), 1995, hársfa, vas állvány, 120 x 180 cm. A művész és az Inda galéria jóvoltából.
10Kép: Csáky Marianne, Cím nélkül, faragott vágódeszka 2, 1997, fafaragás, 10x28 cm. A művész és az Inda galéria jóvoltából.
11Kép: Csáky Marianne, Cím nélkül, festett üvegedény 3, 1997. 26 x 23 cm, olaj üvegen. A művész és az Inda galéria jóvoltából.
12Kép: Csáky Marianne, Időugrás, Varrott fotókVideo Still 1, 2008, 117 x 100 cm, lightjet fotó, selyemrátét. A művész és az Inda galéria jóvoltából.
13Tatai, Erzsébet in “Exindex”. Lásd: exindex.hu/index.php?l=en&page=14&id=54350
14Christophe Wiesner, a Paris Photo igazgatója, 2019-ben a francia közszolgálati televízió műsorában mutatta be az üvegnegatívokból készült sorozatomat, amely a Prismes szekcióban volt kiállítva. Lásd a videót: instagram.com/p/CExkHWQBS8u/
15Kép: Csáky Marianne, Zúzmarás tölgy az erdészháznál, light-box, 1990–95, filmnegatív, rézlemez, alumíniumdrót, tükör, lámpa, 6 x 9 x 9 cm. A művész és az Inda galéria jóvoltából.
16Kép: Csáky Marianne, Fotórajzok, Cím nélkül (Tölgy) 1993, fotónagyítás, tus és ceruzarajz fotópapíron, 24 x 18 cm. A művész és az Inda galéria jóvoltából.
17Kép: Csáky Marianne, Időugrás, Kerti sorozat 1–3/1, 2007, light-box, filmnegatív, ólomlemez, alumíniumdrót, tükör, lámpa, 6 x 9 x 9 cm egyenként. A művész és az Inda galéria jóvoltából.
18Kép: Csáky Marianne, Időugrás – Királylány 1, 2019, light-box, filmnegatív, ólomlemez, alumíniumdrót, tükör, lámpa, 9 x 13 x 13 cm. A Photos and Drawings c. sorozatból, 1995. A művész és az Inda galéria jóvoltából.
19Csáky Marianne, Perhaps in Space, 2013 digitális montázs sorozat.
20Kép: Csáky Marianne, Időugrás, Varrott fotókMadonna, 2008, lightjet fotó, selyemrátét, 114 x 100 cm. A művész és az Inda galéria jóvoltából. Michael Diemar, londoni gyűjtő és művészeti író írt a PhotoLondonon kiállított kollázsaimról az iPhotoCentralban. Lásd: instagram.com/p/CExIyWIBI9F/; iphotocentral.com/news/article-view.php/0/263/251/1655
21Kép: Csáky Marianne, Innenső part 1–2/1, 2012, giclée nyomat, ólomlemez, falemez, 64 x 29 cm. A művész és az Inda galéria jóvoltából. Michael Diemar, londoni gyűjtő és művészeti író írt a PhotoLondonon kiállított kollázsaimról az iPhotoCentralban. Lásd: instagram.com/p/CExIyWIBI9F/; iphotocentral.com/news/article-view.php/0/263/251/1655
22Kép: Csáky Marianne, Átszúrt tér – Peking, 2016, fotószobor, fotó, papír, fa, 28 x 42 x 42 cm. A művész és az Inda galéria jóvoltából. Michael Diemar, londoni gyűjtő és művészeti író írt a PhotoLondonon kiállított kollázsaimról az iPhotoCentralban. Lásd: instagram.com/p/CExIyWIBI9F/; iphotocentral.com/news/article-view.php/0/263/251/1655
23Kép: Csáky Marianne, Jangce 1–2, 2011, síkfilm, üveg, ólomlemez, 48 x 15 cm. A művész és az Inda galéria jóvoltából. Michael Diemar, londoni gyűjtő és művészeti író írt a PhotoLondonon kiállított kollázsaimról az iPhotoCentralban. Lásd: instagram.com/p/CExIyWIBI9F/; iphotocentral.com/news/article-view.php/0/263/251/1655
24Kép: Csáky Marianne, Talán térben – Anyu kertje, 2013, lightjet fotó dibondon, 120 x 80 cm. A művész és az Inda galéria jóvoltából. Michael Diemar, londoni gyűjtő és művészeti író írt a PhotoLondonon kiállított kollázsaimról az iPhotoCentralban. Lásd: instagram.com/p/CExIyWIBI9F/; iphotocentral.com/news/article-view.php/0/263/251/1655
25Kép: Csáky Marianne, Időalagút – Konyhából 1, 2016, lambda nyomat dibondon, fotókollázs, 90 x 60 cm. A művész és az Inda galéria jóvoltából. Michael Diemar, londoni gyűjtő és művészeti író írt a PhotoLondonon kiállított kollázsaimról az iPhotoCentralban. Lásd: instagram.com/p/CExIyWIBI9F/; iphotocentral.com/news/article-view.php/0/263/251/1655
26Kép: Csáky Marianne, Időalagút 4., ezüstzselatin fotó dibondon, fotókollázs, 85 x 115 cm. A művész és az Inda galéria jóvoltából. Michael Diemar, londoni gyűjtő és művészeti író írt a PhotoLondonon kiállított kollázsaimról az iPhotoCentralban. Lásd: instagram.com/p/CExIyWIBI9F/; iphotocentral.com/news/article-view.php/0/263/251/1655
27Kép: Csáky Marianne, Időalagút  – Menyasszony 1, 2019, ezüstzselatin fotó dibondon, fotókollázs, 60 x 87 cm. Az Időugrás és az Időalagút c. sorozatból. A művész és az Inda galéria jóvoltából. Michael Diemar, londoni gyűjtő és művészeti író írt a PhotoLondonon kiállított kollázsaimról az iPhotoCentralban. Lásd: instagram.com/p/CExIyWIBI9F/; iphotocentral.com/news/article-view.php/0/263/251/1655
28Kép: Csáky Marianne, Delete/Törlés, 2010, 3-csatornás videó installáció, 03'12''. A művész és az Inda galéria jóvoltából.
29Kép: Csáky Marianne, Shapes, 2011, 2-csatornás videó installáció, 04'25''. A művész és az Inda galéria jóvoltából.
30Kép: Csáky Marianne, lmodd az álmomat II/7, 2010, giclée nyomat, ceruzarajz, 45 x 16 cm. A művész és az Inda galéria jóvoltából.

31Lásd: instagram.com/streetviewanderlecht/