Csilla Klenyánszki
– born in 1986, a Hungarian artist living in the Netherlands. She graduated in photography from the Willem de Kooning Academy in Rotterdam and is currently studying at the Art Praxis Department of the Dutch Art Institute. In addition to photography, she also works in the genre of motion picture and performance. In her work, she explores topics such as the personal and social context of motherhood, biopolitical and gender issues, alternative family models, and gender equality in a striking yet clear aesthetic visual language. Her artist book Pillars of Home was shortlisted for the Paris Book and Aperture Foundation Photobook Awards in 2018. Her work has been presented at the Robert Capa Contemporary Photography Center in Budapest, and at the international photo festivals Unseen in Amsterdam and Hyères, France.
Since the birth of my son, motherhood, and questions concerning feminism and gender equality have been the main concerns of my artistic practice. One of the reasons for this is the circumstances that determine my life: I come from Hungary, my partner is from Colombia, and we live in the Netherlands. Because of the distance, we could not count on our family to help raise our child. Since I couldn’t really afford the high cost of crèches as an artist, I stayed at home with my little son. It was during this period that I started to ponder how I would be able to deal with art when all-day care requires all my energies1.
That is when I started working on my photo series entitled Pillars of Home2, which also took the form of an artist book. I could only focus for 30-40 minute time zones when my little boy was asleep. I built self-balancing installations from objects at home and using my own body3. I had to work quickly and very carefully4 to prevent the constructions from collapsing and making noise, because then my little son would have woken up.
After experiencing the challenges that women face in reconciling family and career, I founded a residency program called Mothers in Arts. Its aim was for artist mothers to support and help each other in childcare, and in return they were given the opportunity to use a studio for their work.
Even though women have been spending less time on household chores since the 1960s, they still do most of the housework today. As a result, women spend much less time on work and leisure activities than men. I reflected on this ironically in my project entitled House/Hold5, in the photos of which I combined yoga exercises with different chores around the house like cooking, cleaning or ironing6 in order to show that often, women only have time to focus on themselves while performing housework.
When my little son started going to school, I had the opportunity to start a master’s degree called Art Praxis at the Dutch Art Institute. During this formation, I was able to delve deeper into my research on parenting practices outside the community and the nuclear family. I am currently writing my dissertation on this subject.
Thanks to my university studies and my research, my perspective has broadened. Although my work is still determined by motherhood as one of the defining experiences of being a woman, I am more and more interested in the family and its alternative forms. My impression is that the art world, at least in Western Europe, is becoming more open, and while it is still difficult to attend residency programs or even openings as a mother, I basically have no disadvantages of being a woman in my profession.
In my practice, politics has appeared indirectly and emerged from a personal experience, but today I am researching the broader social context of motherhood. Since I was dealing with biopolitical and family policy issues, I also examined the approaches and policies of different countries, such as what kind of family model gets support in Hungary, who can benefit from allowances, and I find these trends quite frustrating.
At the same time, I consider very important to make these issues as visible as possible in my practice. In the age of post-capitalism, it appears clearly that family and education models of the past are incompatible with a way of life that would provide equal opportunities for women.
The artist statement was written in collaboration with curator Andrea Soós (2020).
1Image: Csilla Klenyánszki, Melons, 2018, giclée print, 50 x 70 cm, courtesy of the artist and Trapéz Gallery, Budapest.2Image: Csilla Klenyánszki, Pillars of Home Nr. 76, 2018, giclée print, 50 x 40 cm, courtesy of the artist and Trapéz Gallery, Budapest.
3Image: Csilla Klenyánszki, Pillars of Home Nr. 51, 2018, giclée print, 50 x 35 cm, courtesy of the artist and Trapéz Gallery, Budapest.
4Image: Csilla Klenyánszki, Pillars of Home Nr. 65, 2018, giclée print, 50 x 35 cm, courtesy of the artist and Trapéz Gallery, Budapest.
5Image: Csilla Klenyánszki, House/Hold, 2018, giclée print, 45 x 60 cm, courtesy of the artist and Trapéz Gallery, Budapest.
6Image: Csilla Klenyánszki, House/Hold, 2018, giclée print, 45 x 60 cm, courtesy of the artist and Trapéz Gallery, Budapest.
– szül. 1986, Hollandiában élő magyar művész. A rotterdami Willem de Koonig Academy fotográfia szakán végzett, jelenleg a Dutch Art Institute Art Praxis szakán tanul. A fotográfia mellett a mozgókép és a performansz műfajában is alkot. Munkáiban markáns, ugyanakkor letisztult esztétikájú vizuális nyelven dolgoz fel olyan témákat, mint az anyaság személyes és társadalmi kontextusa, biopolitikai és gender kérdések, alternatív családmodellek és a nemek közötti egyenlőség. Pillars of Home című művészkönyve 2018-ban a Paris Photo és az Aperture Foundation fotókönyv díjának shortlistjére került, munkáit többek között a budapesti Capa Kortárs Fotográfiai Központban, az amszterdami Unseen és a franciaországi Hyères-ben rendezett nemzetközi fotográfiai fesztiválokon mutatták be.
A kisfiam születése óta az anyaság, és ehhez kapcsolódva a feminizmus, a nemek közötti egyenlőség kérdései foglalkoztatnak leginkább a művészeti praxisomban. Ennek egyik oka az életemet meghatározó körülmények: én Magyarországról származom, a partnerem Kolumbiából, és Hollandiában élünk. A távolság miatt nem számíthattunk a családunk segítségére a gyermekünk nevelésében. Mivel a bölcsődék magas költségeit művészként nem igazán engedhettem meg magamnak, ezért én maradtam otthon a kisfiammal. Ebben az időszakban merült fel bennem, hogy az egész napos, teljes embert kívánó gondoskodás mellett hogyan fogok tudni művészettel foglalkozni1.
A Pillars of Home2 című fotósorozatomat, melyből azóta egy művészkönyv is született, ekkor kezdtem el csinálni. 30-40 perces idősávokban tudtam dolgozni, amikor a kisfiam aludt. Az otthon található tárgyakból és a saját testemből önmagukat kiegyensúlyozó installációkat építettem3. Gyorsan, ugyanakkor nagyon óvatosan kellett dolgoznom4, hogy az építmények nehogy összedőljenek és zajt csapjanak, mert akkor felébredt volna kisfiam.
Miután megtapasztaltam, milyen kihívások elé állítja a nőket a család és a karrier összeegyeztetése, megalapítottam a Mothers in Arts nevű rezidencia programot. Ennek célja az volt, hogy a művészettel foglalkozó anyák támogassák egymást a gyermekfelügyeletben, cserébe pedig lehetőséget kaptak stúdióhasználatra.
Annak ellenére, hogy az 1960-as évek óta a nők már kevesebb időt töltenek a háztartási feladatokkal, még mindig ők végzik a legtöbb házimunkát. Emiatt a nők munkára és szabadidős tevékenységre fordítható ideje jóval kevesebb a férfiakhoz képest. Erre reflektáltam ironikusan a House/Hold5 című projektemben, ahol jógagyakorlatok és a különböző ház körüli teendők, mint a főzés, takarítás, vasalás kombinációját jelenítettem meg a képeken6, bemutatva, hogy a nőknek gyakran házimunka közben jut csak ideje magukkal foglalkozni.
Amikor a kisfiam iskolába ment, lehetőségem nyílt arra, hogy elkezdjem a Dutch Art Institute Art Praxis nevű mesterszakát. A képzés során jobban el tudtam mélyedni a közösségi és a nukleáris családon kívül eső gyereknevelési gyakorlatokkal kapcsolatos kutatásomban, amelyből jelenleg a szakdolgozatomat is írom.
Az egyetem és kutatásaim révén a szemléletem is jobban kitárult. Bár a munkámat még mindig meghatározza a női lét egyik meghatározó élménye, az anyaság, most már egyre inkább a család és annak alternatív formái érdekelnek. Az a benyomásom, hogy a művészeti világ, legalábbis Nyugat-Európában egyre nyitottabb, és ugyan anyaként még mindig nehezebb például rezidencia programokon részt venni vagy akár megnyitókra járni, alapvetően nincs hátrányom nőként a szakmámban.
A művészetemben a politika átvitten, egy személyes tapasztalatból kiindulva jelent meg, mára azonban az anyaság tágabb társadalmi kontextusát kutatom. Mióta biopolitikai és családpolitikai kérdésekkel is foglalkozom, különböző országok viszonyulását is tanulmányoztam, például azt is, hogy Magyarországon milyen családmodellt támogatnak, kik részesülhetnek kedvezményekben, és ezeket a tendenciákat elég elkeserítőnek látom.
Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy a művészetemben minél láthatóbbá tegyem ezeket a kérdéseket. A posztkapitalizmus korában érzékelhető, hogy a korábbi család- és gyermeknevelési modellek nem egyeztethetők össze azzal az életformával, amely egyenlő lehetőségeket biztosítana a nők számára.
Az artist statement Klenyánszki Csilla és Soós Andrea kurátor együttműködésében jött létre (2020).
1Kép: Klenyánszki Csilla, Melons, 2018, giclée nyomat, 50 x 70 cm, a művész és a Trapéz galéria jóvoltából.
