Anna Fabricius
– born in 1980 in Budapest. She received her doctoral degree at Moholy-Nagy University in 2015. The core of her art is based on photography, video, texts and mixed media, exploring the concept of a “group” or a “community”, their construction, how they form, and the role of an individual within it. Fabricius’s works have been showcased in a great number of domestic and international exhibitions and institutions, including Ludwig Museum Budapest, the Hungarian National Gallery, PhotoEspaña, Paris Photo, Lodz Photofestival, and the Rijeka Museum of Modern and Contemporary Art, in collaboration with various renowned curators such as Jovana Stokič, Roman Babjak and Walter Seidl. She is one of the most-traveled artists of the Hungarian media-art scene, partaking in residency programs like Vienna MQ21, RU Residency New York, Lodz Residency Program, Taipei Resident Artist Project or Ostrale21 Dresden. Fabricius also runs courses at the Moholy-Nagy University Budapest. Her works are present in several private collections.
Since childhood, art has always felt like my natural environment. My mother, artist Valéria Sóváradi, introduced me to the art world at an early age. I spent much of my free time in her studio, where I learned about graphic arts techniques and the basics of visual thinking. We often talked about images, shapes, compositions, and ideas. From a young age, I was fascinated by vision, observation, and the art of capturing the world visually. My mother gave me my first camera, an old one she had used before. At 11 or 12, I was already passionate about photography, taking the camera with me on vacations and eagerly creating my own compositions. In high school, I took a photography course that gave me a deeper understanding of the technical side of photography. The hours spent in the darkroom further solidified my passion, and I realized that photography was my true calling. After graduating from high school, it was an easy decision to pursue this path. My family has always been supportive. My mother, as an artist, and my father, as a lawyer, helped me understand the diversity of the world and showed me that dedication to art is just as valuable as any other profession. I went on to study at the photography school on Práter Street in Budapest, where I learned about lighting, studio techniques, and how to convey emotion while maintaining technical precision.
Although I initially worked in applied photography, focusing on architecture and object photography, as well as advertising campaigns, I quickly realized that I was drawn to the artistic freedom photography could offer. The constraints and pressures of applied photography didn’t align with my creative approach, which is built on curiosity and deep observation. As a result, I decided to shift my focus toward exploring photography as an art form and developing my own series.
I draw most of my inspiration from people’s life stories. My early series, such as Hungarian Standard,1 2 3 4 5 explored themes of group dynamics. Over time, my interest shifted more toward individual stories and the layers of identity. I’m particularly curious about what lies beneath the surface – behind uniforms, symbols, and social roles. I explore these ideas not only through photography series but also in video art projects.
In my recent project, I focused on the life stories of migrant workers,6 7 8 which was a rich and eye-opening experience. As I delved into their lives and began creating from this material, the project took on deeper meaning. The work was exhibited at the Kassák Museum, accompanied by a publication. This publication includes essays from three authors, exploring the identity-altering effects of migration and social change, as well as the history of migrant workers. It also features a fictional story about a migrant worker, touching on themes of coexistence and mutual understanding. These texts approach the subject from visual, social, and historical perspectives, helping to deepen our understanding of the topic.
Featuring these stories helps the audience understand different perspectives and opens up new pathways for interpretation. I believe the most important role of art is to reveal the deeper layers and dynamics that often remain hidden in our everyday lives.
While I can’t ignore the influence of politics, my art isn’t driven by current political events. I’m more interested in global social phenomena that shape our lives over the long term. For example, when I spoke with a migrant worker who hadn’t seen their family in years but continued to work hard to afford their child’s private education, it made me reflect on my situation. Their life experiences are deeply admirable and highlight how egocentrism in Europe can be – and has to be – called into question.
When it comes to women art and feminism, it’s important to me that my work explores universal issues. While the female perspective and experience naturally inform my art, I don’t feel compelled to focus solely on topics related to women. Motherhood appears in my work visually, often from the perspective of the child, rather than in an emotional or symbolic way. I’m not aiming to define myself strictly through gender categories, but I am drawn to themes that resonate with everyone. These universal questions – identity, stories, relationships – go beyond gender and provide a broader context for the audience. My husband, a freelance filmmaker, is very supportive. With our shared artistic background, we understand each other perfectly: when one of us is working, the other takes care of things at home, and vice versa. This balance allows us both to fully develop in our professions.
As an artist, my goal is to create works that question, interpret, and shed light on the layers of human relationships and identities. The artistic process is not just about self-expression; it’s also a tool that makes me more attuned to other people’s stories and perspectives. It inspires me to see the world from different angles. For me, art is a platform for thought, dialogue, and empathy – something that is becoming increasingly important in today’s complex social realm.
The statement was written in collaboration with curator Fruzsina Kigyós (2024).
1Image: Anna Fabricius, HUNGARIAN STANDARD, 2003-2005, photoseries, C-print mounted on wood, 50x70 cm, ed. 5+1 AP. Courtesy of the artist.
2Image: Anna Fabricius, HUNGARIAN STANDARD, 2003-2005, photoseries, C-print mounted on wood, 50x70 cm, ed. 5+1 AP. Courtesy of the artist.
3Image: Anna Fabricius, HUNGARIAN STANDARD, 2003-2005, photoseries, C-print mounted on wood, 50x70 cm, ed. 5+1 AP. Courtesy of the artist.
4Image: Anna Fabricius, HUNGARIAN STANDARD, 2003-2005, photoseries, C-print mounted on wood, 50x70 cm, ed. 5+1 AP. Courtesy of the artist.
5Image: Anna Fabricius, HUNGARIAN STANDARD, 2003-2005, photoseries, C-print mounted on wood, 50x70 cm, ed. 5+1 AP. Courtesy of the artist.
6Image: Anna Fabricius, HOME IS WHERE WORK IS, 2023-2024, video, 19’32. Courtesy of the artist.
7Image: Anna Fabricius, HOME IS WHERE WORK IS, 2023-2024, video, 19’32. Courtesy of the artist.
8Image: Anna Fabricius, HOME IS WHERE WORK IS, 2023-2024, photoseries, ed. 3+1AP. Courtesy of the artist.
– született 1980-ban, Budapesten. Doktori fokozatát 2015-ben szerezte a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Művészete alapvetően fényképekre, videókra, szövegekre és vegyes médiára épül, és a „csoport” vagy „közösség” fogalmát, azok felépítését, formálódását és az egyén szerepét vizsgálja bennük. Fabricius munkáit számos hazai és nemzetközi kiállításon és intézményben bemutatták, többek között a Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a PhotoEspaña-n, a Paris Photón, a Lodzi Fotofesztiválon és a Rijeka Modern és Kortárs Művészeti Múzeumban. Munkáit olyan elismert kurátorokkal együttműködve mutatták be, mint Jovana Stokič, Roman Babjak és Walter Seidl. Fabricius a magyar média művészeti szcéna egyik legtöbbet utazó művésze, részt vett olyan rezidenciaprogramokban, mint a Bécsi MQ21, az RU Residency New Yorkban, a Lodzi Rezidencia Program, a Taipei Resident Artist Project vagy az Ostrale21 Dresden. Oktat a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen is. Művei számos magángyűjteményben megtalálhatók.
Gyermekkorom óta a művészet természetes közeg számomra. Édesanyám, Sóváradi Valéria képzőművész, aki már korán bevezetett a művészet világába. Műtermében töltöttem a szabadidőm nagy részét, ahol nemcsak a grafika technikáival, hanem a vizuális gondolkodás alapjaival is megismerkedtem. Sokszor beszélgettünk képekről, formákról, kompozíciókról és tartalmakról. Már egészen fiatalon elkezdett foglalkoztatni a látás, a megfigyelés és a látványok megörökítésének művészete. Az első fényképezőgépemet is tőle kaptam, egy régi gépet, amit korábban ő használt. Tizenegy-tizenkét évesen szenvedélyesen fotóztam, nyaralásokon mindig nálam volt a gép, és nagy örömmel komponáltam a képeimet. Később, középiskolás koromban fotótanfolyamra jártam, ahol a fényképezés technikai oldalával is alaposan megismerkedtem. A laborban töltött órák mélyítették el a tudásomat, és megerősítettek abban, hogy a fotográfia az a terület, amelyhez igazán vonzódom. A gimnázium elvégzése után egyértelmű döntés volt, hogy ezen az úton folytatom. Családom mindig támogatta a választásomat. Édesanyám művészként, édesapám pedig jogászként segítettek megérteni a világ sokszínűségét és azt, hogy a művészeti elköteleződés ugyanolyan fontos és érvényes, mint bármely más hivatás. A Práter utcai fényképész iskolában folytattam tanulmányaimat, ahol megtanultam a fényekkel bánni, a stúdiótechnika alapjait, és azt, hogyan lehet technikai precizitás mellett érzelmi tartalmat is közvetíteni.
Bár kezdetben alkalmazott fotográfiával, épület- és tárgyfotózással foglalkoztam és reklámkampányokban is részt vettem, hamar rájöttem, hogy engem sokkal inkább a művészi szabadság érdekel. Az alkalmazott fotográfia kötöttségei és az ezzel járó stressz nem illettek az alkotói attitűdömhöz, amely a kíváncsiságra és az elmélyült megfigyelésre épül. Ezért döntöttem úgy, hogy a fotográfiát mint művészeti formát kutatom tovább, és az érdeklődésemet saját sorozatokban bontakoztatom ki.
Munkáim során leginkább az emberek élettörténetei ihletnek meg. Korai sorozataim, mint például a Magyar Szabvány,1 2 3 4 5 a csoportdinamika kérdéseit vizsgálták. Ahogy az idő haladt, egyre inkább az egyének történetei és identitásának rétegei kezdtek érdekelni. Kíváncsi vagyok, mi rejtőzik a külső rétegek – egyenruhák, szimbólumok, társadalmi szerepek – mögött. Ezeket az aspektusokat nemcsak fotósorozatokban, hanem videóművészeti projektekben is feldolgozom.
Legutóbbi projektemben a vendégmunkások élettörténeteivel foglalkoztam,6 7 8 ezt egy rendkívül gazdag és tanulságos tapasztalatként éltem meg, főleg amikor az életükről kezdtem el anyagot gyűjteni és abból kiindulva kezdtem alkotni. Ezt az anyagot a Kassák Múzeumban mutattam be egy kiadvány kíséretében, amely három szerző írásán keresztül a migrációval és a társadalmi változásokkal összefüggő identitásformálódást, a vándormunkás fogalmának történetét vizsgálja, illetve egy fikciós történetben bontja ki egy vendégmunkás személyes tapasztalatait, az egymás mellett élés és az egymás megértésének témáit. Ezek az írások nemcsak különböző módon közelítik meg a témát, hanem segítenek abban is, hogy azt vizuális, társadalmi és történeti szempontból egyaránt árnyaltan lehessen megközelíteni.
Az ilyen történetek bemutatása segít mások álláspontjainak megértésében, és új nézőpontokat nyit meg a nézők számára is. Azt gondolom, a művészet egyik legfontosabb feladata, hogy láthatóvá tegye azokat a mélyebb rétegeket és dinamikákat, amelyek a mindennapok során rejtve maradnak.
Nem tudom figyelmen kívül hagyni a politika hatását, de a művészetemben nem az aktuálpolitikai események dominálnak. Sokkal inkább a globális társadalmi jelenségek érdekelnek, amelyek hosszabb távon formálják az életünket. Amikor például egy vendégmunkással beszélgettem, aki évek óta nem látta a családját, mégis eltökélten dolgozik, hogy a gyermeke magániskolába járhasson, az ilyen történetek segítenek átértékelni a saját helyzetemet. Ezek az emberek olyan élettapasztalatokat hordoznak, amelyek számomra tiszteletet parancsolnak, és megmutatják, hogy az európai önközpontúság mennyire megkérdőjelezhető és megkérdőjelezendő.
A női művészet és a feminizmus kérdései kapcsán fontos számomra, hogy a munkáim univerzális kérdéseket vizsgáljanak. Bár a női szemlélet és tapasztalatok természetesen megjelennek az alkotásaimban, nem érzem szükségét, hogy kizárólag női tematikákra koncentráljak. Az anyaság inkább vizuálisan, a gyermek szemszögéből jelenik meg munkáimban, mintsem érzelmi vagy szimbolikus formában. Nem törekszem arra, hogy szigorúan nemi kategóriák mentén pozícionáljam magam, hanem olyan témák érdekelnek, amelyek mindenki számára relevánsak. Ezek az univerzális kérdések – identitás, történetek, kapcsolatok – a művészetemben túlmutatnak a nemi kereteken, és szélesebb értelmezési kontextust kínálnak a közönség számára. Művészként és anyaként különleges helyzetben vagyok. Férjem, aki szintén szabadúszó filmrendezőként dolgozik, rendkívül támogató. Közös alkotói háttérrel tökéletesen értjük egymást: amikor egyikünk dolgozik, a másik átveszi az otthoni teendőket, és fordítva. Ez a kölcsönösség lehetővé teszi, hogy mindketten teljes mértékben kibontakozhassunk a hivatásunkban.
Művészként a célom, hogy olyan munkákat hozzak létre, amelyek megkérdőjelezik, értelmezik és megvilágítják az emberi kapcsolatok és identitások rétegeit. Az alkotói folyamat számomra nemcsak önkifejezés, hanem eszköz is, amely érzékennyé tesz mások történeteire és arra ösztönöz, hogy új szemszögből vizsgáljuk meg a világot. A művészet számomra a gondolkodás, a párbeszéd és az empátia platformja, amely egyre fontosabbá válik a mai összetett társadalmi környezetben.
A statement a művész és Kigyós Fruzsina kurátor közreműködésében jött létre (2024).
1Kép: Fabricius Anna, MAGYAR SZABVÁNY, 2003-2005, fotósorozat, 50x70 cm, C-print fára kasírozva, ed. 5+1 AP. A művész jóvoltából.
2Kép: Fabricius Anna, MAGYAR SZABVÁNY, 2003-2005, fotósorozat, 50x70 cm, C-print fára kasírozva, ed. 5+1 AP. A művész jóvoltából.
3Kép: Fabricius Anna, MAGYAR SZABVÁNY, 2003-2005, fotósorozat, 50x70 cm, C-print fára kasírozva, ed. 5+1 AP. A művész jóvoltából.
4Kép: Fabricius Anna, MAGYAR SZABVÁNY, 2003-2005, fotósorozat, 50x70 cm, C-print fára kasírozva, ed. 5+1 AP. A művész jóvoltából.
5Kép: Fabricius Anna, MAGYAR SZABVÁNY, 2003-2005, fotósorozat, 50x70 cm, C-print fára kasírozva, ed. 5+1 AP. A művész jóvoltából.
6Kép: Fabricius Anna, ITT A MUNKA, HOL AZ OTTHON?, 2023-2024, videó, 19’32. A művész jóvoltából.
7Kép: Fabricius Anna, ITT A MUNKA, HOL AZ OTTHON?, 2023-2024, videó, 19’32. A művész jóvoltából.
8Kép: Fabricius Anna, ITT A MUNKA, HOL AZ OTTHON?, 2023-2024, fotósorozat, ed. 3+1 AP. A művész jóvoltából.
