Ágnes Uray-Szépfalvi
– born in 1965 in Budapest. Between 1980 and 1984 she studied painting at the Secondary School of Visual Arts and graduated from the painting course of the Hungarian University of Fine Arts in 1990. In 1997 a storyboard she created with Csaba Nemes was exhibited at the Stedelijk Museum and in 1999 she participated in the show After the Wall at the Moderna Museet in Stockholm. In 2004 the Ludwig Museum in Budapest presented her solo show, in 2005 her work was featured in the traveling exhibition Positioning, showcasing the changes in Eastern Europe in Japan. In 2006, her work was included in the large-scale figurative exhibition Zurück zur Figur at the Kunsthalle der Hypo-Kulturstiftung München. In 2009, two of her works were displayed at the exhibition Gender Check at Mumok, Vienna. In 2010, she took the name Agnes von Uray, and starting in 2020, she began working under the name Uray-Szépfalvi. In 2023, she participated in the Hungarian National Gallery’s Technocool exhibition with several works. In 2024 she was awarded the Munkácsy Prize. She is a DLA candidate of the Hungarian University of Fine Art. Her works are part of the collections of several Hungarian and international museums, as well as private collections.
By the age of 13, I had no doubt that I wanted to be an artist. In the 1910s, my great-grandmother’s sister was prevented by her family from pursuing art full-time because they considered it a morally frivolous environment. This was a significant influence on me, as I grew up with my great-grandmother surrounded by many drawings and images. The history and struggles of my family shaped my life. I inherited their anxiety as transgenerational trauma, and it’s something I have to confront.
I often unconsciously write a diary through my images. Some events only become clear to me years later, though the central figure is almost always a woman. Emotions, experiences, and situations are conveyed through these images, and there’s a distinct ‘before-and-after’ quality to them, which is intriguing given that they are still images.
My debut series, The Lion and Female Figure, explores the relationship between the predator and the woman from a psychological point of view. I’m fascinated by gazes— the way the illumination of the eyes can reveal so much. It gives so much space for conveying ambivalent feelings, elevating emotions that can’t be fully captured through words1.
In my series The Bride – that caught the attention of Susan Snodgrass, who wrote about it in the February issue of Art in America in 1998 – I portrayed ambivalent feelings with a classical, baroque twist2.
The painting with the angel, which was displayed to great success at the After the Wall exhibition, is a perfect example of this complex and indescribable world of emotions. We don’t know whether the man then supports the landing or does not let the woman take off3.
While raising my two daughters, I painted and earned a living through designing shop windows, working in film, and teaching. A mother is always more occupied than a father, and from the time my daughters were 10, I raised them as a single mother. My mother helped me a lot. The women in my family have always been strong, even though, in every generation, the men were given more support.
I consider myself a feminist. I want the achieved dignity of women to be present in my paintings4.
The symposium for the After the Wall exhibition in 1999 in Stockholm was interesting. The exhibition, which featured nearly 140 Eastern European artists, reflected the shifts in art after the fall of the Iron Curtain, 10 years on. I was 34 at the time, but most of the artists were Eastern European men in their 50s and 60s. As they shared their experiences, their struggles, and their pain, I realized I could say the same things as a woman: we have to work harder, fight more, and achieve much more just to be recognized. With the same level of talent, we start at a disadvantage.
What could I say, as an Eastern European woman, these challenges are doubled!
Own Voice was the first storyboard I created on my own. It was part of the exhibition Rock/Space/Time at the Ludwig Museum in 2016. Before that, I had been working with my then-husband on storyboards that I drew. One of these was selected by the curator, but the collaborating artist didn’t allow it to be exhibited for political reasons. Own Voice was my response to this, beginning with the following: “Politics…is a stone tied round the neck of literature… is like a pistol shot in the middle of a concert. The beauty of the form is what remains.” (Stendhal)5.
An artist has a responsibility in choosing what to focus on and how to present it. What they choose to show and what they draw attention to matters. Energy follows attention. I find it important – inspired by Böhringer – to go back to the initial causes, and say something about God, freedom and immortality. This is what art is for6.
I am responsible for what I choose to look at and how I approach it, and this is reflected in my work. I portray male-female relationships through the lens of consciousness, illuminating subtle imbalances—those moments when the balance of power begins to shift789101112.
In exploring role reversals, I couldn’t pass up the opportunity to paint the male body as a muse. This series was exhibited at FERi, a feminist gallery run by Kata Oltai1314.
Lately, my charcoal drawings have taken on a sense of motion, as I’ve created many animations over the past few years15.
My goal is to find my clearest voice and my rightful place.
The statement was written in cooperation with aesthete and art critic Andrea Bordács (2024).
1Image: Ágnes Uray-Szépfalvi, Right Silence, 1995, oil on canvas, 70x100 cm. Private collection, Munich. Courtesy of the artist.
2Image: Ágnes Uray-Szépfalvi, Bride with a carriage, 1996, oil on canvas, 70x100 cm. Private collection, Graz. Courtesy of the artist.
3Image: Ágnes Uray-Szépfalvi, Angel, 1998, oil on canvas, 100x70 cm. Private collection, Munich. Courtesy of the artist.
4Image: Ágnes Uray-Szépfalvi, Movie 2002, oil on canvas, 89x116 cm. Private collection, Budapest. Photo by Miklós Sulyok. Courtesy of the artist.
5Image: Ágnes Uray-Szépfalvi, Own Voice, 2016, storyboard, charcoal and gouache on wood board, 27 pcs, 30x30 cm each. Photo by Ludwig Múzeum – Museum of Contemporary Art, Budapest. Courtesy of the artist.
6Image: Ágnes Uray-Szépfalvi, Anna and a Wolf, 1999, oil on canvas, 70x100 cm. Private collection, Austria. Courtesy of the artist.
7Image: Ágnes Uray-Szépfalvi, Slap, 1999, oil on canvas, 70x100 cm. Collection of the Hungarian National Gallery, Budapest. Photo by Miklós Sulyok. Courtesy of the artist.
8Image: Ágnes Uray-Szépfalvi, Sensual, 2004, oil on canvas, 156x110 cm. Private collection, Germany. Photo by Miklós Sulyok. Courtesy of the artist.
9Image: Ágnes Uray-Szépfalvi, Horror vacui, 2001, oil on canvas, 83x128 cm. Private collection, Budapest. Courtesy of the artist.
10Image: Ágnes Uray-Szépfalvi, Shadow of a Wolf, 2008, oil on canvas, 61x75 cm. Private collection, Budapest. Photo by Miklós Sulyok. Courtesy of the artist.
11Image: Ágnes Uray-Szépfalvi, Distance, 2006, charcoal on canvas, 107x122 cm. Private collection, Budapest. Photo by Miklós Sulyok. Courtesy of the artist.
12Image: Ágnes Uray-Szépfalvi, Light Bringers, 2017, oil on canvas, 150x110 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
13Image: Ágnes Uray-Szépfalvi, Muses, Lovers, Painters, 2017. Installation view, Feri Galéria Budapest. Courtesy of the artist.
14Image: Ágnes Uray-Szépfalvi, Glory, 2013, oil on canvas, 162x120 cm. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
15Image: Ágnes Uray-Szépfalvi, Madonna, 2022, looped animation, still. Courtesy of the artist and Inda Gallery, Budapest.
– 1965-ben született Budapesten Szépfalvi Ágnes néven. 1980–1984 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola festő szakán tanult, majd 1990-ben a Képzőművészeti Főiskola festő szakán diplomázott. 1997-ben a Stedelijk Museum egyik kiállításán szerepel egy Nemes Csabával közösen készített storyboarddal, majd 1999-ben részt vesz a stockholmi Moderna Museet After the Wall című kiállításán. 2004-ben egy szóló kiállításon mutatkozik be a budapesti Ludwig Múzeumban, 2005-ben pedig a kelet-európai változásokat Japánban bemutató Positioning című utazó kiállításon szerepel. 2006-ban a Kunsthalle der Hypo-Kulturstiftung München nagy lélegzetvételű figurális kiállításán, a Zurück zur Figur tárlaton szerepel. 2009-ben a bécsi MuMOK Gender Check című kiállításán bemutatták két művét. 2010 veszi fel az Agnes von Uray nevet, 2020-tól Uray-Szépfalvi néven alkot. 2023-ban a Magyar Nemzeti Galéria Technocool című kiállításán szerepel számos alkotással. 2024-ben megkapta a Munkácsy Díjat. A Magyar Képzőművészeti Egyetem DLA abszolvense. Munkái számos külföldi és magyar múzeumban és magángyűjteményben szerepelnek.
Rajzbiztonságom fiatalon megmutatkozik. Már 13 évesen kétség sem fér ahhoz, hogy művész akarok lenni. Dédanyám húgát, az akkori kornak megfelelően a család nem engedte, hogy főállású művész legyen – 1910-es éveket írunk – hiszen az morálisan szabados környezet. Ez meghatározó élményem, mivel dédanyámmal nevelkedtem sok rajz és kép között. A családom történelme, hányattatása befolyásoló tényező az életemben. Szorongásukat transzgenerációsan átörököltem, dolgom van vele.
Naplót írok a képeimmel, sokszor öntudatlanul. Bizonyos történések csak évekkel később válnak tudatossá. Az viszont biztos, hogy legtöbbször a nő a főszereplő. Érzelmek, történések, helyzetek mesélődnek el a képeken. Van egy bizonyos „előtte-utána” érzet, ami azért érdekes, mert állóképekről beszélünk.
Az első debütáló sorozatom az ’oroszlán és nőalak’ már erősen pszichologizáló szempontból ábrázolja a vad, a ragadozó és a nő kapcsolatát. A tekintetek érdekelnek. A szem csillanása annyira beszédes és játékteret enged az ambivalens érzelmek elbeszélésében, lebegtetésében, ami szöveggel nem megoldható1.
A mennyasszony sorozatomban – mely Susan Snodgrass-nak is feltűnik, meg is írja az Art in America 1998 februári számában – kettős érzelmeket festek meg klasszikus, barokkos bravúrral2.
Az After the wall kiállításon nagy sikerrel szereplő angyalos kép szép példája ennek a kimondhatatlan, ellentmondásos érzelemvilágnak. Nem tudjuk, hogy a férfi sután támogatja a landolásban vagy nem engedi elszállni a nőt3.
A gyerekeim – két lány – mellett festettem, kerestem pénzt kirakat-rendezéssel, filmgyári munkával, tanítással. Egy anya lefoglaltsága sokkal nagyobb, mint egy apáé. 10 éves koruktól egyedül neveltem fel lányaim. Anyám sokat segített ebben. A női vonal nagyon erős a családomban, mindamellett, hogy a fiú szülötteket minden generációban sokkal jobban támogatták.
Feministának tartom magam. A nő kivívott méltósága jelenjen meg a vásznaimon4.
Érdekes volt az After the Wall szimpóziumon, 1999-ben Stockholmban. A közel 140 kelet-európai művészt felvonultató kiállítás reflektált a vasfüggöny mögötti világ művészetének változásaira, a Fal leomlása után tíz évvel. Én akkor 34 éves voltam, de a művészek többsége 50-60 év közötti kelet-európai férfi művész volt. A művészek felszólaltak, tapasztalataikat sorolták. Fájdalmaikról, problémáikról számoltak be. Ahogy hallgattam őket döbbentem rá, hogy ugyanazokat tudom nőként elmondani, mint ők: sokkal többet kell hajtaniuk, küzdeniük, többet kell letenniük az asztalra, hogy egyáltalán észrevegyék őket. Ugyanolyan szintű tehetséggel jóval hátrányosabb helyzetből indulnak.
Mit mondhatnék: kelet-európai nőként ez megkétszereződik!
A ’Saját Hang’ című storyboard volt az első, amit egyedül készítettem. A Ludwig Múzeumban volt kiállítva a Rock-Tér-Idő című kiállításon 2016-ban. Korábban, az akkori férjemmel dolgoztam együtt rajzolt történetek létrehozásában, melyeket én rajzoltam. Ezekből választott a kurátor egy művet, melyet azonban az alkotótárs, politikai okokra hivatkozva nem engedett kiállítani. Erre válasz a Saját Hang, mely így kezdődik: „A politika kő az irodalom nyakán, pisztolylövés egy koncerten. A forma szépsége az, ami fennmarad” (Stendhal)5.
A művésznek felelőssége van abban, hogy mire néz rá és hogyan! Mit mutat meg, mire irányítja a figyelmet. Az energia követi a figyelmet. Fontosnak tartom, ahogy Böhringer írja: „visszamenni az első okokra és kezdetekre, Istenről, szabadságról és halhatatlanságról valamit mondani” – ez a művészet feladata6.
Felelősségem van abban, hogy mire nézek rá és hogyan. Ez átjön a képen. A tudatosság fényével ábrázolok férfi-nő kapcsolatokat. Rávilágítok finom eltolódásokra, azokra a pillanatokra, amikor az erőviszonyok kezdenek eltolódni789101112.
Szerepmegfordításként kihagyhatatlan volt számomra a férfitest múzsaként való megfestése. Ezt a sorozatomat a FERi-ben, az Oltai Kata vezette feminista galériában állítottam ki1314.
Mostanában megmozdulnak a szénrajzaim, ugyanis az utóbbi években számos animációt is készítettem15.
A célom saját legtisztább hangom és a méltó hely.
A statement a művész és Bordács Andrea esztéta és műkritikus közreműködésében jött létre (2024).
1Kép: Uray-Szépfalvi Ágnes, Helyes hallgatás, 1995, olaj, vászon, 70x100 cm. Magángyűjtemény, München. A művész jóvoltából.
2Kép: Uray-Szépfalvi Ágnes, Kocsis mennyasszony, 1996, olaj, vászon, 70x100 cm. Magángyűjtemény, Graz. A művész jóvoltából.
3Kép: Uray-Szépfalvi Ágnes, Angyal, 1998, olaj, vászon, 100x70 cm. Magángyűjtemény München. A művész jóvoltából.
4Kép: Uray-Szépfalvi Ágnes, Mozi, 2002, olaj, vászon, 89x116 cm. Magángyűjtemény, Budapest. Fotó: Sulyok Miklós. A művész jóvoltából.
5Kép: Uray-Szépfalvi Ágnes, Saját hang, 2016, storyboard, szén, gouache fatáblán, 27 db 30x30 cm egyenként. Fotó: Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest. A művész jóvoltából.
6Kép: Uray-Szépfalvi Ágnes, Anna farkassal, 1999, olaj, vászon, 70x100 cm. Magángyűjtemény, Ausztria. A művész jóvoltából.
7Kép: Uray-Szépfalvi Ágnes, Pofon, 1999, olaj, vászon, 70x100 cm. A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye, Budapest. Fotó: Sulyok Miklós. A művész jóvoltából.
8Kép: Uray-Szépfalvi Ágnes, Érzéki, 2004, olaj, vászon, 156x110 cm. Magángyűjtemény, Németország. Fotó: Sulyok Miklós. A művész jóvoltából.
9Kép: Uray-Szépfalvi Ágnes, Horror vacui, 2001, olaj, vászon, 83x128 cm. Magángyűjtemény, Budapest. A művész jóvoltából.
10Kép: Uray-Szépfalvi Ágnes, Farkas árnyék, 2008, olaj, vászon, 61x75 cm. Magángyűjtemény, Budapest. Fotó: Sulyok Miklós. A művész jóvoltából.
11Kép: Uray-Szépfalvi Ágnes, Távolság, 2006, szén, vászon, 107x122 cm. Magángyűjtemény, Budapest. Fotó: Sulyok Miklós. A művész jóvoltából.
12Kép: Uray-Szépfalvi Ágnes, Fényhozók, 2017, olaj, vászon, 150x110 cm. A művész és az Inda Galéria jóvoltából.
13Kép: Uray-Szépfalvi Ágnes, Múzsák, festők, szerelmek, 2017. Enteriőrkép, Feri Galéria Budapest. A művész jóvoltából.
14Kép: Uray-Szépfalvi Ágnes, Diadal, 2013, olaj, vászon, 162x120 cm. A művész és az Inda Galéria jóvoltából.
15Kép: Uray-Szépfalvi Ágnes, Madonna, 2022, végtelenített animáció, állókép. A művész és az Inda Galéria jóvoltából.
